Vízen játszó szélfióka
kergeti a fodrokat,
nádhárfáján előcsalja
a tóparti hangokat.

Muzsika ez, semmi kétség,
a napsugár is táncra kell,
együtt járja ég és felhő
s a távolban a Hold figyel.

Lepke szárnya citerázik,
színes dallam száll vele,
olyan kedves, olyan bájos,
nem is szólhat más bele.

Szól a tücsök hegedűje,
bogár népe mind vigad,
békanász csap szörnyű lármát,
mint zakatoló vén vonat.

Egy varázslatos dallam csendül,
nádirigó énekel,
trilla, trilla szól hangosan,
s vidáman száll az égbe fel.

Fehér kérgű nyírfadobján,
ütemet ver a vén kopács,
egy kóbor kutya vonyít sírva,
bundájában száz bogáncs.

Neked zenél most a tópart
és ha csendben hallgatod,
szívedet a gyönyör járja,
messze űzi bánatod.

Nyugalom száll bús lelkedre,
vidám lesz a fojtatás,
színes ruhát ölt a hétfő,
olyan, mint egy látomás.