Sejtésem beigazolódott. Bea hányt. Vigasztalás, mosdatás, pizsamacsere, ágyhúzás, áztatás. Mire elvégzem pici lányom, nyulastul az ágyunkban alszik. A bal hüvelykujját szopja. Feri fátyolos szemmel mondja.
- Egy vén, hülye edzőnek lehetne annyi esze, hogy nem töm agyon egy kislányt csokival, meg kólával - és élvezi, hogy kitombolhatja magát.
- Vissza kéne rakni az ágyába, mert így én nem férek ide, mondom, vesztemre. Feri akkor nézett így rám utoljára, amikor azt mertem mondani, hogy az én anyám sokkal jobban főzi a töltött káposztát, mint az övé. Lefekszem. A fenekem kilóg a takaró alól, és fázik.
- Feri - próbálok nekifogni a ház problémának -, nekem nem tűnik olyan jó ötletnek, mégsem, hogy vidékre menjünk.
- Most meg már neked mi bajod ezzel? - ordít rám suttogva, hogy a gyerek nehogy felébredjen. Bámulatosan tud ordítani az emberrel úgy, hogy nem emeli fel a hangját, csak a hangsúly változik.
- Akkor vagy a szépségszalont kéne otthagynom, vagy a festést abbahagynom - elgondolkodik.
- Sosem értettem, hogy a képzőművészetid ellenére, hogy tudsz fodrászkodni - dohogja, minden szót külön hangsúlyozva. Ez a kedvenc témája. Nem érti meg, hogy nem futottam be. Két képem kelt el a húsz év alatt, abból is az egyiket egy kultúrház vette meg, és biztosan már a kukában van, mivel Lenint ábrázolta.
- Azzal keresem a pénzt. Te is tudod.
- Akkor mit óhajtasz? Hova menjünk?
- A múlthéten beszéltem egy hölggyel a fodrászatban. Pont annyit kérne rá a házára, amennyit adni tudnánk.
- Hol az a ház? - kérdi némi érdeklődést tanúsítva.
- A Rákóczi utcában.
- Hol? A túloldali kertes házak között? - bólintok.
- Csak nem az, amelyiket Melinda ajánlott? - rosszat sejtek. Melindát csak akkor mond drága párom, ha embert akar ölni. Félve bólintok. Feri most már tényleg ordít.
- Elegem van ebből a hülye családból! Gürcölök rátok, Ti meg folyton hátulról jöttök! Én márpedig oda nem költözök!
Bea fölébred, és csodálkozó szemekkel néz az apjára, aztán csatlakozik a káoszhoz. Az ordítozásra, persze én sem rejtem a véleményemet véka alá, Indi is megjelenik. Mikor megtudja, hogy miről van szó, bőszen kezdi az apját győzködni. Vitatkozunk, érvelünk, és ellen érvelünk. Péter is megjelenik az ajtóban.
- Mi van, már meghalni sem lehet tőletek nyugodtan? - ordítja, és világvége arcot vág.
- Te tehetsz mindenről - ordítja életem párja - Te akartál innen minden áron elköltözni! - ekkora igazságtalanság hallatán a vérnyomásom 1000 lett, a torkom elszorult, és bevágtatok a lányok szobájába. Lefekszem Bea ágyára, és sírok. Kisírom magamból talán több év feszültségét. Rettenetesen sajnálom magamat. A lakás elcsendesedik. Hallom, hogy Indi bejön. Ad egy puszit, aztán bölcsen békén hagy. Lefekszik. Sötét és csönd borul ránk. Csak remélni tudom, hogy Feri sem alszik.