Szeretnélek, de nem lehet szeretni.
Kiskertemben nem szabad rózsát szedni.
Terem ottan rozmaring meg liliom,
De azokat letépni nem akarom.

A kertemnek közepében van egy fa.
Hej de sokat üldögéltem alatta.
Zöldül még a többi fán is lombos ág,
De csak egynek szeretem az árnyékát.

Olyan vagy, mint a kertemben az a fa.
Rózsaszál vagy, s elbódít az illata.
Virágos kert, tarka szirmú, nem álom,
Én azt az egy rózsaszálat kívánom.

Álmodom a nagyvilágról, kalandról.
Nem hiányzik, felébredek magamtól.
Ragyoghatnak éjjel égen csillagok,
Csak az csábít, mely szemedben ott ragyog.

Édes rózsám, illatozó harmatom,
Légy a párom, én már csak ezt akarom.
Engednek é, megkérdezni nem fogom,
Uralkodni nem tudok már magamon.

Így rendelte el nekem a teremtőm,
Te leszel az életem vagy temetőm.
A jegykendőm néked adom, fogadd el,
Boldog úgy sem lehetsz már te senkivel!