HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48529

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: gyogyoFeltöltés dátuma: 2009-04-19

Hulló levelek

Mielőtt kilépett volna az ajtón röviden belepillantott a kis táskájába. Megnyugodva csukta vissza, fémesen kattant a kis kapocs. Még egy futó pillantást vetett az asztal sarkán magányosan bóbiskoló üres vázára. Rég volt benne virág. Maga után húzta az ajtót és ráfordította a kulcsot. Kissé szomorúan indult. Kint megcsapta a friss levegő. A reggeli szürkület ártatlanságát magányos alakok hasogattak s a gyenge lámpafénynél a lépcsőn ballagott árnyéka után. Később csatlakozott a megállóban bágyadtan ácsorgó tömeghez. Monotonnak vélte a munkába induló reggeleket.
Amikor betört a jegypénztár pesszimizmusába néhány perc volt nyitásig.
Megigazította kis asztalán a jegytömböket még egyet a haján is pofozott. Kinyitva a kis retiküljét piros szalaggal átkötött leveleket emelt az ajkához, egy pillanatra lecsukta szemeit. Lófarokba kötött szőke copfját ellopta a reggeli csend, gondolatba valahol messze talán egy fehér rózsát nyújtott valaki feléje, hogy kis vázája többé ne legyen árva. Úgy érezte totemként segítik ezek a levelek. Mindig magával hordta őket.
A délelőtt általában unalmasan telt. Már beidegződött minden mozdulat. Sietős járókelők, ki türelmesebb, ki idegesebb. Kedves mosollyal szolgált ki mindenkit, néhány hónap alatt már megszokta a visszajáró pénz gyors kiszámolását is. E délelőttön mintha gyengébb lett volna a forgalom. ²Vagy csak én vagyok túl nagy munkakedvben ² gondolta. De nem! Ismét megérintette kezével nyitott táskájába a levélköteget.
- Kérek egy jegyet!
Alig észrevehetően összerezzent. A megszokott mozdulattal szakította le a tömbről, s vele a visszajárót is, felnézve egy bizonytalanul csengő hang tulajdonosára. A fiatal ember idegesen nézett körbe. Zavarban volt, már indulni akart tovább. Hirtelen visszafordult. A lány megszeppenve ütközött bele a fiú sötét két tekintetébe.
- Történt valami? Nem adtam jól vissza?
- Nem!... Az az....Minden rendben! Ő ö ö... Kérek még egy jegyet!
Mélyen a fiú szemébe nézett. Látta zavart viselkedéséből, hogy valamiben tévedett.
- Valami baj van? Talán segíthetek?
- Nem!...Tulajdonképpen...
Néhány sietős ember tolakodott a kasszához.
- Jössz egy kávéra?
A lányt meglepetten érte a kérdés, de nem volt ideje rágódni a számmal s közben elkapott szövegen. Amikor az utolsó jegyet átadta még rendezni sem tudta a viselkedését, ismét megjelent a srác. Kérdőn nézett a lányra.
- Meghívhatlak egy kávéra?
- Hát!...- Úgy érezte erősen elpirult, mint egy tini lány az első csóknál.
- Tudom, hogy a legbanálisabb módot választottam, de...nem volt jobb ötletem.
- Most nem lehet! - Zavarban volt, de nem tudta, hogy komoly arcot erőltessen, vagy inkább kacagjon. - Talán mikor végzek!
- Csodás! Hánykor?
- Fél három.
A srác elköszönt. Vidám léptekkel indult. Ő kinézett a kis ablakon. Látta mint a nyurga farmeres fiú összegyűri kezében a két jegyet, s távolról egy szemétládába dobja. Beletalált.
Úgy tűnt, mintha még látta volna még ezt az arcot. Igen-igen. Egész biztosan ezt a fiút látta egész héten többször jegyet venni naponta. S ezen gondolkozott, hogy hova utazhat annyit ez a fiú?
Most mindent megértett. Nem tudta miért, valami furcsa örömöt érzett. Egyre gyakoribban nézte az órát. A mutatók bágyadtan bandukoltak, kint egyre jobban sütött a késő őszi nap, csak itt-ott őgyelgett az égen néhány bárányfelhő. Három után lázasan kezdett készülni, mindent rendbe rakott a kis asztalon. Váltónője néhány perc késéssel érkezett, de még csak szemrehányóan sem nézett rá. Fél háromkor lépett ki a járdára. Izgatottan nézett körül. Nem messze egy póznának támaszkodva cigarettázott a délelőtti srác. Még nem ért oda, amikor a fiú észrevette.
- Szia!...Mondta az. Göndör hajából néhány rakoncátlan fürt a homlokába lógott. - Lehel vagyok! Ha nem tetszik szólíthatsz bárhogy!
- De! Tetszik! - Most ő volt zavarban.
- S te? Úgy értem téged, hogy hívnak?
- Jaj!...- Elnevette magát zavarában - Bocsáss meg! Éva!
A fiú megfogta a feléje nyújtott kezet, arcón csókolta a lányt.
- Tehát kávézni! Tudod, úgy szeretném, ha együtt ebédelnénk!
- Azt nem lehet. A mamám vár az ebéddel. Talán máskor. Most igyunk meg valahol egy kávét.
- A Konti-bár megfelel?
- Nincs messze? A Bolyba is kávézhatunk.
- Azt hiszem mégis a Konti-bárba megyünk! Kocsival vagyok! - Az útszélen parkoló poros Opelhez lépett, beugrott a volán mögé, majd áthajolva kinyitotta a jobboldali ajtót. - Parancsolj kérlek!
Éva meglepetten ült be.
- A tiéd?
- Igen! A papám vette mikor sikerült a felvételim.
- Egyetemista vagy?
- Voltam.
- Mérnök?
- Ah! Még gyakornok. A Szerszámgyárban.
Éva elgondolkozott. Messze előrenézett a hosszú aszfalt szalagon. Úgy érezte túl magabiztos ez a fiú.
- Idevalósi vagy?Csak,mert még nem láttalak.
- Itt egy közeli faluban születtem. Most viszont bent élek.Dehát a város elég nagy,semhogy lehetősélg lett volna a gyakori összefutásra. Papámék három szobás lakást vettek.
- Rendes szüleid vannak!
- Közepesek! Szerintem minden szülő ezt teszi. Ha...van lehetősége.
A kis jármű könnyedén fordult be a Kontinentál szálló parkolójába.
- Nincs kávé. - szólt Éva, amikor bárba léptek. Csak néhány cigarettázó ült a félhomályban burkolt asztalok egyhangúságában.
- Nem baj, megiszunk valamit! Gyere, itt van hely.
Éván furcsa szomorúság vett erőt amikor beültek a sarok asztalhoz. Ez az asztal s a félhomály mindig néhány szép napot hozott vissza emlékezetébe a nosztalgia szárnyán. Észrevette a fiú kérdő tekintetét.
- Mit kérsz?
- Egy hűsítőt. Úgysem ihatsz te sem!
- Miért nem? Ilyen alkalmakkor megengedem magamnak.
- Szoktál inni mikor vezetsz?
- Nem mindig! - A pincérnőre emelte tekintetét. - Két konyakot hűsítővel.
- Kérlek ne igyál! Én különben sem kérek konyakot. Inkább kávélikőrt, ha van.
- Van. - szólt a pincérnő.
- Egy kávélikőr, egy konyak és két hűsítő!
- Mégis iszol? - Kérdezte Éva amikor a nő elment.
- Nézd! Ezt nem szabadna mondanom már most, de jó, ha idejében értesülsz: én nem vagyok szokva, hogy egy lány adjon nekem utasítást.
- Értem! - Ismét elgondolkozott. Akkor rezzent össze, amikor Lehel egy Marlboros csomagot tartott eléje.
- Cigizel?
- Kösz! - Elvett egy szálat. Lehel tűzzel kínálta. Mélyen leszívta a füstöt. Újra elragadta a képzelete. "Nem olyan ez a fiú, mint Ő, mégis mintha valami tetszene benne." Így telt el a kora délután. Mindegyre Őt próbálta összehasonlítani Lehellel. Egy idő után riadtan nézett az órájára.
- Mennem kell! Köszönöm a meghívásodat!
- Én köszönöm, hogy elfogadtad! Hazavihetlek?
- Hát ha nincs más dolgod.
A kocsiba Lehel bekapcsolta hordozható kaziját.
- Milyen zenét szeretsz?
- Mindegy! Megvan a ²Kettő plusz egy²?
- Meg! De én nem szeretem a zenéjüket. A régi csajomért vettem fel. Nemsokára felcsengett a kért melódia. Amikor kifordultak a központból a hosszú utcába, a hátsó ablakon besütött a nap. Éva haja aranylón játszott a sugarakban. A ²Halvány őszi rózsa² lágy dallama ringatta. ²A késő ősz már a halálba küldte a leghalványabb rózsáit is ² gondolta. Egy pillanatra ismét a kis vázája jutott eszébe. Aztán képzelete zavarosan kavarogni kezdett.
- Ott állj meg! - Szólt később.
Amikor kiszálltak a kocsiból Lehel vele tartott a járdáról levezető lépcsőig. Néhány lépés után valaki megérintette a vállát. Ijedten fordult meg.
- Apu! Szervusz! - ismét zavarba jött.
- Látom kocsikázol kislányom!
- Igen! Lehel...Ja be sem mutattam! Ő Lehel!...A papám!
- Örvendek - Szólt Lehel, megszorítva a feléje nyújtott kezet.
- Megvárt munka után, megittunk egy kis likőrt, majd haza hozott.
- Nagyszerű! Tovább nem is tartlak fel, be kell menjek a városba.
- Én is arra megyek! Bevihetem! - javasolta a fiú.
- Hát ez nagyszerű lesz! - az autóhoz lépett és beült.
- Este kijössz? - kérdezte futólag Lehel - megnézhetünk egy filmet.
- Miért ne.
- Hétre itt leszek, jó? Szia! Megyek, hogy ne várjon a papád.
Éva még utána nézett a tovaszáguldó kocsinak. Ujjongva lépett be a lakásba. ²Ha apunak tetszik, Úgy minden rendben². Egyedül volt otthon. Nem volt kedve ebédelni, főzött egy erős kávét. A ceruza tartó fiókjából kivette az utolsó BT-t. Nagyon rég kapta Tőle. Rágyújtott. Tekintete megütközött a kis váza árvaságában. Csak most jutott eszébe, hogy Lehel még virágot sem hozott a találkára. De sebaj, nyugodott meg, nem a virág a fontos. Olvasni akart valamit, de képtelen volt. Egyszerűen nem tudott odafigyelni. Lehunyta a szemeit, hagyva, hogy vigyék képzelete szárnyai a múlt ösvényein.
Egyszer nyílt az előszoba ajtó. A szülei érkeztek.
- Dicsérem az ízlésedet kislányom - szólt vidáman az apja amikor ő is átment a nappaliba - nagyszerűen választottál. Látod ez a srác hozzád való! Nem az a ...az a...másik jött-ment valaki.
Éva megölelte az apját.
- Örvendek, hogy neked is tetszik. Megyek öltözni! Mindjárt itt lesz! Este moziba megyünk.
Lázasan készülni kezdett. Lágy ezüsttel húzta ki a szemhéját, az őszi este hűvös leheletében öltözött. Türelmetlenül igazgatta a haját a tükör előtt. Lelkiszemeivel látta, mint Lehel egy rózsát tűz copfjába. Lassan nyílt az ajtó. Édesanyja lépett be a szobába, aggódó arccal nézte a lányát.
- Valami furcsa történt veled lányom!
- Lehet anyu! Olyan boldog vagyok!
- Értem. - Éva megcsókolta az anyja arcát.
- A fiúnak örvendsz, vagy mert apád jónak vélte a választásodat.
- Mindkettőnek!
- Neki mindene van, igaz? - Kérdezte az anyja gyanakvón.
- Van! De ami a legfontosabb, apának is tetszik...
- Igen? Az én véleményem már nem is fontos?
- Neked is tetszeni fog anyu!
Kintről egy autó beletülkölt a levegőbe. Éva izgatottan nézett ki az ablakon.
- Ő ez! Látod ezt a piros autót?
- Igyekezz haza! - szólt még a mama, s ment dolgát végezni a konyhába.
Éva még egyszer a tűkörbe nézett. Tiszta zsebkendőt vett elő a szekrényből és a táskájába tette. Keze belebotlott az összekötött levelekbe.
Kivette a köteget. Mintha egy pillanatra magával ragadta volna a képzelet. Lehunyta a szemeit. Talán így búcsúzott valakitől. Néhány pillanatig állt még , nézte a leveleket, majd a szemétkosárba dobta. Összerezzent, mint a tetten ért gyerek. Édesanyja állt az ajtóban.
- Az már nem fontos - mondta a levelekre mutatva. - Az a múlt! Meghalt!
Gyorsan kirohant, mielőtt édesanyja még észrevette volna a szemében csillogó könnyeket.

Lesz folytatása

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-12 23:30:29

Megyek megnézem a folytatást. Jó a kezdés.:)
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
517
Időpont: 2009-11-25 19:00:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
na tényleg a folytatás? Egyébként jó a ritmusa. grtau.
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-10-15 18:32:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * *
A helyesírási hibákat leszámítva és a zavaró idézőjel helyett alkalmazott mást, egészen érdekesen alakul a történet. De mintha kicsit ide-oda csapongana. Ahogyan indul, ahhoz nem illenek az általad írt párbeszédek. Attól elveszik a "mű" jelleg.
A folytatásra én is kíváncsi lennék.
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-06-17 15:46:59

Én is kiváncsian várom...
de szerintem majd meglátjuk, hogy én gondolom e másképp...


Szeretettel
Anikó
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-04-20 09:30:16

Szia!
Jó, hogy lesz folytatása, már várom.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel kifogytam címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel Zsófi elment címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dereng a kék című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

dinipapa bejegyzést írt a(z) Dereng a kék című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 05. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)