Statisztika

A pad üresen áll,
tán valakire vár,
lehet hogy rám-
lehet hogy rád...
(vagy talán ránk?)
tudod hogy nem hibánk
ha nem vagyunk ott-
-a szélvész elsodort
...figyeld a kis padot
magányos nélkülünk...
(egyszer még élhetünk?)
úgy kéne boldogság,
úgy kéne még nekem
csipetnyi érzelem,
elsöprő szerelem...
Nem lehet ily sivár
a további létezés:
csak fájó emlékezés...

El kell indulni már,
talán egy új mese vár
tündérrel, óriással,
törpékkel, angyalkákkal,
mezőkön sok virággal,
szívünkben új csodákkal,
nyugalom dallamával,
szerelem illatával,
boldogság mámorával
-hát induljunk hamar,
(mert tudom s tudod már
hogy csak ránk vár)
ott semmi nem zavar,
majd ott találkozunk,
addig meg álmodunk...

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom