Ajkadról csordulnak a csöndbe a szavak.
Te ejted ki a legnagyobb titkokat...
Majd mind aláhull, s gyökeret ereszt,
Megveti magját szívem talaján,
S növekszik, lassan körbeölel,
Így vigasztal, s mindig vigyáz rám.
...
Szemedben csillannak a legszebb csillagok...
Rám nézel, s látom, az egyik én vagyok.
S tudd meg, én büszkén hordom annak
Fényét, boldogságszínű ragyogását!
Az örök Sötétben is csak azt látom:
Szemed fényét, szívem furcsa vágyát.
...
Egyszerre csak becsukod szemed,
Ajkad sem suttog titkokat. Mi lett veled?
De csendre intesz. S már hallom én is.
Szíved dobban, újra és újra abban
A pillanatban, mikor az enyém hallgat.
Szívünk dobbanása mondja el bennünk,
Amikre ember szavakat már nem adhat...