Volt egyszer egy tarka tehén
Piros-barna foltok meg fehér
Ölelték át súlyos testét
Állt és bambán nézett szerteszét.

Pillantása most a pásztorra esett
Mondhatni: nem szokványos eset.
De volt, hát ez is megesett
Istenem, hát megesett.

A pásztor, amint észrevette,
Visszanézett, s nem értette
Miért néz a tehén őfeléje
Nemhogy fűvet legelészne.

Rövid tanakodás után,
Hogy ne nézzen ő is íly bután
Hátat fordított a tehénnek
Gondolta,nézi,a többiek hogy legelésznek.

Ám amint a fordúlást megtette
A látvány ismét ámúlatba ejtette:
Egy száját nyalogató, hegyes szarvú
Megtermett bika állt előtte.

Hű-ha, a nemjóját ez egy bika!
A falu egyik legnagyobbika.
Bölcsebb lesz az utból félre állni
Mint a bikát elhajtani.

Pattant is, mint dörzsölt bolha
Hogy a bika-tehén hatásvonalából
Magát miharabb kivonja.
Nincs már itt neki semmi dolga.

Eloldalgott a gulya más része felé
Esze felfogta már, hogy a tehén
Miért nézett oly mereven őfelé
Vagyis túl rajta a bika felé.

Hogy mi történt a bika,s tehén között
Nem látta, oda sem nézett
Remegő kézzel gyűrött zsebkendőbe
Csöpögő izzadságát törölgette.