HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 26 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51234 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: NurseFeltöltés dátuma: 2009-04-22
A Tölgy és a CiprusÉs álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: Mert templom oszlopai távol állnak egymástól, És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik." /Kahlil Gibran/ Mindketten ifjak voltak, amikor egymásba szerettek. Az erős Tölgy és a törékeny Ciprus. Nem volt boldogabb náluk a föld kerekén, naphosszat nem tudtak betelni egymás közelségével. A Ciprus csodálta a Tölgy erejét, délceg termetét, egyre lombosodó koronáját. Szemét sokáig nyugtatta a lomb közé fészkelő madarak játékán, hallgatta a koncertjüket. A Tölgy szerette kedvese törékenységét, kecses ívű törzsét, szerette, hogy gondoskodhat róla, óvhatja, féltheti. Szinte tökéletes volt az összhang a két szépséges fiatal között. Gyermekeik születtek, felnevelték, útjukra bocsátották őket. Telt, múlt az idő. Napra nap és évre év. A Tölgy ereje teljében még robosztusabb lett, mint ifjonti éveiben, a Ciprus viszont azt vette észre, hogy egyre nehezebben vesz levegőt. Levelei megfonnyadtak, ágai elvékonyodtak, gyökerei meglazultak. Egy nap sóhajtva így szólt a Tölgyhöz: - Úgy szeretném látni a napot, Kedvesem! Olyan jól esne, ha a napsugarak játszadozhatnának a leveleimen, ha megmelengetnék az ágaimat. Nem húznád félre kicsit az ágaidat? - Ugyan Édesem! Még megpörkölődnének azok a gyönyörű leveleid! Inkább még szorosabbra húzom az ágaimat, nehogy megégessen a sugaraival! - szólt a Tölgy és még nagyobb árnyékot vont a Ciprus fölé. Pár nap múlva eleredt az eső. A kis Ciprus sóvár szemekkel nézte a kövér esőcseppeket, szomjazta a vizet, szeretett volna fürödni a hirtelen jött égi áldásban. Félénken megkérte hát a Tölgyet: - Kedvesem! Nem engednél egy kis esőt az én leveleimre is? Tudod, mennyire szeretem a finom, langyos tavaszi vízcseppeket! Kérlek, hadd fürödjek egy kicsit! - Édesem! Ártalmas az a Te törékeny leveleidnek! Bújj inkább még közelebb hozzám, nehogy valami bajod essen, meg ne fázz ebben a változékony időben! - válaszolta a Tölgy atyáskodóan. Aztán lágy szellő cirógatta a leveleket, játékosan ki-be bujkált a Tölgy ágai között, meglebbent itt, befurakodott ott. Kellemes játék. A Ciprus is játszani vágyott a széllel. Még egy kísérletet tett: - Drága Tölgy! Olyan jól esne egy kis játék. Engedd meg kérlek, hogy a szellő kergetőzzön a hajamban, hogy ki-be szaladgáljon az ágaim között, hogy cirógasson és simogasson! - Ugyan Drágám! Nem vagy már gyerek! Mire való az ostoba játék? Komoly nő nem játszadozik az ostoba széllel! A Ciprus szomorúan kémlelte az eget, de eleget tett a kérésnek, csak magában sóvárgott a napfény, az eső és levegő után. Egyre gyakrabban érezte, hogy nem kap levegőt, hogy valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába. Szerette a Tölgyet, felnézett rá, de egyre inkább érezte, hogy kedvese megfojtja szeretetével. Napfényre vágyott, a szellő játékára a leveli között, madarak fészkére az ágai menedékében, esőre vágyott, erős gyökérre, ami csak az övé, a sajátja. Magasabbra vágyott, de tudta, hogy az erős Tölgy árnyékában ágai nem nőhetnek az égig. A következő tavaszon csak senyvedő, sárgás levelekkel ékesítette magát, nem csacsogott, nem nevetett, csak bánatosan és sóvárogva kémlelte a tájat a Tölgy árnyékában. Egyre kevesebbet beszélt, mosolyogni is elfelejtett. Csak sóhajtozott napestig, ágait lógatta, szomorkodott. -Orvost hívok!- szólt kétségbe esetten a Tölgy! - Orvost hívok, hogy meggyógyítson, nem számít, mibe kerül! Ha Te nem leszel, én is elpusztulok, hiszen annyira szeretlek! Ostoba Tölgy! Nem orvos kell ide! Hát nem tudod, hogy a szeretettel ölni is lehet? Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kankalin bejegyzést írt a(z) Mese a Jégszívű hercegről című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Mese a Jégszívű hercegről című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 1/2 című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hazaút című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ábránd című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az ágy című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |