Mint valami aranyeső
úgy telepszik ránk
csilingelve a karácsony,
ereinkben a vér bizsereg,
zsibong, felhevül s a szív
ütemére táncol
akár imbolygó gyertya
lángja
Temérdek napjaink
mindig visszatérő
ragyogása ez az ünnep,
ettől lesz mindig
könnyebb átkínlódott
fájdalmaink múltja,
és tisztább mi ránk
várhat.
Díszíteni fenyőfát és
lelket, mely törékeny,
csak hittel, igazzal lehet,
és ha úgy érzed, nem jut
rá semmi,
a szereteted, ha szívből jön,
könnyedén rá tudod
tenni.
Ez igazi dísze a mának,
adni magadból apró
darabkát valaki másnak,
lelkedet szívére téve,
őszinte szívet kapsz
cserébe.
Hófehér terítő utcán kint,
és bent az asztalon,
békés az éj, csendes,
a nyugalom telepszik
minden házra,
jégvirág csillagok tapadnak
karácsony didergő
ablakára.