Kettétört fogaskerekek jelzik a hibás működés rendszerében zajló események mértékét. G... már egyszer eldöntötte,
hogy leállítja a gépezetet, de akkor még nem volt elég elszánt. A csapkodó tüskés kerekek és csavarok csak forognak,
és őrölnek. Felemésztenek mindent. Pedig milliárdok keringenek benne. Mégsem vesznek észre semmit, a zaj és az olajszag
elkábít mindenkit. Milyen gyönyörű illúzió. Kívülről pedig minden tisztán kivehető: egy hatalmas gépóriás működtet mindent.
Forognak a fogaskerekek, a pengék. G...végre teljesen elhatározta, hogy cselekedni fog. Aztán bement a rendszer
kellős közepébe, a magba, majd kötelességtudóan elkezdte árasztani a szeretetet. Hatalmas csörgés közepette a kerekek
lassulni kezdtek, míg végül az egész gépezet leállt. Mindent és mindenkit átitatott az isteni erő, majd egy cserje
kezdett el kinőni a fémdarabok közül. A cserje hatalmas fává gyarapodott, G... kiásta, és egy gyönyörű helyre vitte.
A gép ismét forogni kezdett. Az emberek újra elfelejtettek mindent, és tovább ölték önállóságukat. G... egyszerre
sírt, és nevetett.

Látván a rendszer újraindítását elszomorodott. Látván a fa növekvését elmosolyodott.
Látván a rendszer leállását elszomorodott. Látván a fa korhadását elmosolyodott.

G... rájött az ember javíthatatlanságára és kárörvendő lett, mert csak így viselhette el a feladatának sikertelenségét...