Csak álmodom, szépek az álmaim,
mert rólad szólanak..., hiszen
Úgy vágyódom, utánad kedvesem,
te érted dobban a szívem!

Hisz meglehet, elküldesz engemet,
eldobsz mint lombjukat a fák.
Ha őszi szél, csalfán szól szívükhöz,
de álmunk él bennem tovább.

A képzelet szárnyára vesz minket,
angyali szeretőm leszel.
Ha könnyezem, miattad sírnék tán,
ám csókod mennyekbe emel!

Felszárítod bánatos könnyeim,
tekinteted az áldott Nap heve.
Te oltod el szomjazó vágyaim,
mert én leszek a Nap szerelmese!

De meglehet, hogy szeretsz engemet,
s lemondok máris, álmaimról én.
Hisz átölel remegőn két karod,
mindent elönt egy forró szenvedély.

És akkor majd áldom a sorsot én,
hogy megtaláltalak, enyém leszel.
Elsuttogok egy titkot, jól figyelj,
álmaimon, te már most túl teszel!

Debrecen, 2008. 08. 26.