HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 42

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49221

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: SemyFeltöltés dátuma: 2009-05-03

Vallomás

Boldog vagy?

Hazugságok között?


Nem kíméltél, nem hagytad, hogy felejtsek... újra, és újra megjelentél, szavakat köpködve, szerelmedet bizonyítva, én pedig mindig hittem neked. De semmit nem adtam....nem szerettelek, de hittem neked, és ezzel követtem el a legnagyobb hibát. Gyűlöllek, mert miattad kellett rájönnöm arra, mennyire gyenge vagyok. Mennyire vágyom a szerelemre, mennyire kell nekem az, hogy szeressenek.

Kihasználtalak....te sosem számítottál, rólam szólt az egész. Próba volt, hogy vajon vagyok-e olyan elkeseredett, hogy megadjam magam, hogy elhitessem magammal, hogy ez jó lesz majd nekem, nekünk, de nem.


Megnyugtató volt a tudat, hogy még az érzelmeim is üvöltve tiltakoztak ellened. Egyetlen porcikám sem akart téged. Akkor volt a legjobb veled lenni, mikor ott sem voltál. Mikor felhívtál éjszaka, hogy jó éjt kívánj. Hogy a te hangodat halljam utoljára, hogy rólad szóljon majd az álmom. Hinni akartam benne, simogatott a tudat, hogy van, akinek kellek, de ez sem volt elég....

Sosem álmodtam veled. Sőt, csak álmatlan éjszakákat okoztál. Forgolódtam, nyugtalanul riadtam föl, és te jutottál eszembe. Akkor még nem tudtam az okát, ma már sejtem.

Egyetlen percet sem kellett volna rád pazarolnom. Végig szerepet játszottál, olyan voltál, amilyennek szerinted kellett lenned, ahhoz, hogy beléd szeressek. Azt hiszem ez volt a legnagyobb hibád....megvetettem minden tetteted!

Emlékszem az utolsó sétánkra....az utolsóra, ami véglegessé tette elhatározásomat.

Sötét volt, és hideg. Azt mondtad, elviszel a temetőbe, de tudtam, hogy sosem jutunk el odáig. Más lányoknak azt mondtad volna, hogy azért viszed oda őket, mert az romantikus.....engem ismertél, nekem azt mondtad azért viszel oda, hátha látunk egy szellemet, vagy egy élőhalottat. Nem kellett elmennem odáig, hogy lássak egy lelketlen szörnyet...

Én akkor őszinte voltam veled. Elmondtam azt, amit már korábban is, kissé spiccesen, egy ugyanilyen sötét és hideg estén. Talán nem hittél nekem, talán túlságosan bíztál magadban.

Azt mondtad, hogy tiszteletben tartod a kérésemet, és csak barátok leszünk. Percekkel később meg akartál csókolni, majd a kezemet megragadva kétségbeesetten suttogtad, hogy neked ennyi nem elég. Hogy nem akarsz a barátom lenni. Elhúzódtam, és szenvedtem attól, hogy fájdalmat okozok neked. Eszembe jutott, hogy nekem mennyire fájt, még régebben, számtalanszor, de akkor sem hagytam, hogy megcsókolj. Később megvetettem volna érte magamat, bármennyire is kívánta azt a csókot a pillanat. Én nem kívántam....

Ekkor már rég tartott az az oszladozó, bűzlő, gyomorforgató viszony közted, és aközött a lány között, aki egykor a barátom volt, és akivel mai napig megosztom az életem. Akivel egy szobában lakom, akit túl sokszor segítettem már ki a bajból, és aki túl sokszor árult már el ahhoz, hogy még a szemembe bírjon nézni. De mégis megtette. Mindketten szélesen mosolyogtatok rám, de szátok már akkor szinte véresre volt harapva az együtt töltött órák után.

Szereted....minden este hallom, ahogy az ablak alatt állva jó éjszakát kívánsz neki, és ezt a szót suttogod. És látom őt, ahogy földöntúli boldogsággal lebeg keresztül a szobán, a folyosókon, az életen, csak miattad. Mert elhiszi minden szavadat. Elhiszi, még akkor is, ha jól tudja, csak eszköz volt neked, hogy talán mást szeretsz, neki csak az számít, hogy most vele vagy. Hogy fogod a kezét, és képmutatóan ismételgeted neki újra és újra azt a nyomorult szót. Boldog tőle, nekem pedig hányingerem van az egésztől.



Tudod mit mondott egyszer? Hogy jobban megbízik benned, mint bennem! Pedig jól tudja, hogy hazudtál nekem, hogy becsaptál, sőt mosolyogva meséli, hogy hányszor aláztad meg azzal a barátnőidet, hogy más lányokkal voltál, de semmi nem érdekli. Talán azért, mert ő is ugyanúgy becsapott engem, mikor veled volt, miközben te még lelkesen loholtál a nyomomban.



Jobban megbízik benned, mint bennem. Gyűlöllek azért is, mert ő ezt mondta nekem.



De azért kösz, hogy fizetted a teámat.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Semy
Regisztrált:
2009-04-25
Összes értékelés:
6
Időpont: 2009-05-04 19:11:45

nagyon szépen köszönöm :)
Dalma
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2009-05-04 18:20:37

Az életutunkon gyakran találkozunk megbízhatatlan emberekkel, majdnem azt írtam, mert eszembe jutott, szélhámos emberekkel. Jobb, ha mint ez, minél előbb elmúlik, és csak a rossz szájíz marad utána, mint belebonyolódni egy kapcsolatba, ami számunkra csak rossz perceket hozna.
Jól írsz, tetszik a munkád.
Kata

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam című alkotáshoz

Könyves bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Könyves bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Ű című alkotáshoz

Könyves bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Könyves bejegyzést írt a(z) Megfogantam című alkotáshoz

ruca bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ruca bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Régi álmok című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Hamis elv jogán című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Ű című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)