avagy egér-sors

Ahogy a kismacskák megszületnek
cicamamák nevelni kezdik őket.
Maca-cica egyik nap kisurran az udvarra,
nagykéménynél figyeli, hol az egérlyuka;
nemsokára egérrel a szájában ér vissza.
Kismacskája csodálkozva figyeli
- az egeret ő még nem ismeri -
macska-mama a földre elé teszi.

Az egér össze-vissza szaladgál,
de menekülni sehogy se tud már.
Maca-mama cicájának mutatja,
- jobbról-balról a kisegeret - hogyan
pofozgassa, mancsaival finoman.
Kismacska csak ámul- és bámul:
- az egeret mindketten figyelik,
eleresztik, de elfutni nem engedik.

Kölyökmacska nagyot ugrik örömébe'
hogy ilyen jó játék hullott az ölébe.
Kisegér ijedtében mozdulni sem bír,
a játéknak mindig az a vége, érzi:
kegyelmet hiába kérne, el nem engedik;
hóhérjai őt kegyetlenül kivégzik.
Mert az egér a macskának csak játéka-étele;
az egérnek nem játék, hanem ez a végzete.