HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: fimreFeltöltés dátuma: 2009-05-03

Gyilkos fényszórók - IV. fejezet

IV.

- Egy igazi tavaszi reggel - nézett elégedetten az ablakon kifelé, Csopakot várva. S hogy még örömtelibb legyen ez a pillanat, letört még egy kockát a kezében lévő csokoládéból. Élvezettel majszolta a csokit. Felesége gyakran mondogatta tréfásan:
- Olyan vagy, mint egy nagyra nőtt gyerek.
- Ennyi bűnözés jár nekem is - szokott ilyenkor visszavágni az őrnagy.
Gondolatait két rövid csengetés szakította meg; megérkezett a főhadnagy. A megmaradt csokoládét gondosan eltette a szekrénybe, magára kapta kabátját és lendületes léptekkel nekiindult.
A levegő még hideg volt, de a nap már szikrázóan sütött, olyan érzése volt, mint amikor nyaraláskor kora reggel felkel, hogy friss kiflit és tejet hozzon, mire a felesége felébred. Remélte, hogy idén is sikerül elutazniuk néhány napra kikapcsolódni. Kipróbálhatnának egy kis görög falucskát. Biztos örülne neki Erzsók.
Csopak az autó mellett várta.
- Jó reggelt!
- Neked is. Megvan Tímár címe? Vele kezdünk, majd beugrunk a kapitányságra, kíváncsi vagyok László éjszakai műszakjának eredményére.
Csopak nyugodt tempója és a kocsiban lévő kellemes meleg hatására Nezdei gondolatai szép lassan visszatértek a nyári szabadsághoz. Jó negyedóra autózás után egy szép nagy családi házhoz értek.
- Itt lakott albérletben a fiú, özvegy Keresztesiné a főbérlő, már vár ránk.
A ház borostyánnal befuttatott homlokzatával kitűnt a többi épület közül. Szebb napokat is látott kertje, most elhanyagoltságról árulkodott. Csengetésükre kutyaugatás és egy érthetetlen kiáltás volt a válasz. Pár pillanat múlva nyílt a bejárati ajtó, és egy idős, alacsony nénike indult meg feléjük a göröngyös kerti ösvényen. A kapuhoz érve hunyorogva rájuk nézett és megkérdezte:
- Maguk jöttek a rendőrségtől? Hadd lássam a jelvényüket! - jött a szigorú felszólítás.
Mindketten elővették rendőrigazolványukat, és az idős hölgy alaposan összehasonlította arcukat a bennük lévő fényképekkel.
- Most már bejöhetnek, aranyoskáim - enyhült meg a hangnem. - Tudják, manapság nem lehet elég óvatos az ember.
Egy kicsi konyhán keresztül, tágas és világos étkezőbe vezette őket Keresztesiné. A csipketerítős asztalon, teáscsészék és egy nagy csokor ibolya árasztott meghitt hangulatot. A két nyomozó körbetekintve, rutinszerűen mérte fel a lakást, próbálták a legapróbb részleteket is emlékezetükbe vésni.
- Egy pillanat és hozom a teát, addig foglaljanak helyet.
Amíg várakoztak, csendben nézelődtek a kényelmes, magas háttámlás székeken ülve. A megkopott tapétájú falakat vadásztrófeák díszítették, az egyik szobaajtó felett hatalmas szarvas agancs függött.
- Itt is van a tea - lépett az asztalhoz egy gőzölgő kannával kezében vendéglátójuk. - Szólítsanak nyugodtan Marika néninek aranyoskáim, hisz a fiaim lehetnének, főleg ez a jóképű fiatalember. Erre a "jóképű fiatalember" zavarában elkezdett a székén fészkelődni.
- Marika néni, Tímár József régóta lakott itt Önnél albérletben? - kérdezte Nezdei, miközben teáját kavargatta.
-Igen, idestova már 2 éve. Tudják, mióta szegény férjem meghalt, az egyik szobát kiadom albérletbe. Nagy ez a lakás, meg hát a pénz is jól jön. De ugye ebből nem lesz bajom, kedveseim? - kérdezett vissza riadtan az idős hölgy.
- Nem, nem. Nyugodjon meg. A fiatalember szokásairól tudna mesélni nekünk néhány szót?
- Most éppen egy autószerelőnél dolgozott, előtte egy raktárban volt rakodó, azelőtt pedig ha jól emlékszem, egy lakatosnál volt segédmunkás.
- Ilyen sűrűn váltogatta a munkahelyét? - kérdezett közbe Csopak.
- Hát az az igazság, hogy mikor híre ment egy-két dolognak, akkor gyorsan ki is tették a szűrét szerencsétlennek.
- Mire gondol pontosan?
- Az a fiú, szóval József, nem a lányoknak udvarolt. Úgy értem...
- Úgy érti, homoszexuális volt?
- Igen. De attól még nagyon rendes ember volt. Sokat segített a házimunkában, s ha ideje engedte még a kerttel is foglakozott - vette rögtön védelmébe a fiút Keresztesiné.
- És ez miatt kellett mindig odébbállnia?
- Sajnos igen. Amint kiderült ez a dolog, rögtön elkezdték cikizni, "szivatták" ahogy Józsi mondta, így inkább ő hagyta ott ezeket a helyeket. Nagy ritkán kiöntötte a lelkét nekem, hogy nem érti, miért nem tudják elfogadni ezt a helyzetet az emberek.
- Ez bizony komoly társadalmi probléma - gondolta magában Nezdei.
- Tudna nekünk mutatni egy fényképet Józsefről?
- Persze. Az idős nő felállt, majd egy sötét, lakkozott komódhoz lépett. A felső fiókból egy összekészített csomagot vett elő.
- Összeszedtem a holmiját. Tudják, nem volt senkije. A nevelőintézetből került ide hozzám. Tessék, itt egy fénykép.
A színes, kissé homályos képről egy lányos arc nézett vissza az őrnagyra. Hosszú, egyenes haj keretezte a finom, nőies vonásokat.
- A ruháit odaadnám a Vöröskeresztnek, a többi személyes dolgát pedig Önöknek. Van egy kis kulcs is közte, az nem tudom, hogy mit nyit, ebben a házban nincs ilyen fajta lakat.
- Nem lehet, hogy a munkahelyén, a szekrényét zárta vele?
- Nem, ott biztos nem volt öltöző.
- Látta nála korábban is ezt a kulcsot? - fogta meg zsebkendőjével a speciális, soktollú kulcsot Csopak.
- Nem. A baleset után a ruhákkal és iratokkal együtt adta ide egy rendőrnő.
- Rendben, elvisszük magunkkal.
- Jártak ide hozzá férfiak?
- Nem, ezt külön kértem tőle. Nem is ragaszkodott hozzá, mondom, jól nevelt fiú volt.
- Biztosan hallott a másik két esetről is. Két nőt is elgázoltak a környéken. Nem ismerhette őket Tímár?
- Nem hiszem, szinte nem is volt női ismerőse.
Nezdei felállt a székről: - Köszönjük a segítségét és a finom teát. Ha bármi eszébe jutna még, kérem, keressen meg bennünket.
Gondolataikba merülve értek az autóhoz.
- Nőnek nézte - mondták egyszerre. Felnevettek, annyira egy hullámhosszon járt az agyuk, hogy a kollégáik sokszor azt hitték, előre összebeszéltek.
- Ha igaz, hogy a kulcs nem Józsefé, akkor valószínű, hogy a tettes hagyhatta a helyszínen. Kieshetett a zsebéből vagy a kezéből.
- Kiszállt az autóból és odament az áldozathoz. Akkor pedig lehet, hogy azt is tudja, hogy nem nő volt az illető. - tette hozzá Csopak, miközben beszállt a kocsiba.
- Gyerünk vissza a kapitányságra, leadjuk a kulcsot a ujjnyomatosoknak, hátha találnak rajta használható lenyomatot. Azután iszunk egy finom kávét, majd átnézzük László jelentését. Ebéd után pedig megnézzük Horváthot.
Az iroda előszobájában Lászlóba botlottak. A fiatal hadnagy Katika íróasztalának szélén ülve, épp éjszakai kalandját ecsetelte.- Neked nem otthon kellene pihenned? - nézett rá szigorúan Nezdei.
- Épp indultam haza. Katika kávéjától pedig teljesen felfrissültem - nézett csibészes mosollyal a titkárnőre.
- Addig én elviszem a kulcsot, és megnézem a baleseti jegyzőkönyvet, hátha írnak róla valamit.
Az irodába lépve Nezdei rögtön ablakot nyitott, s élvezettel szívta be a beáramló friss levegőt.
- Végre itt a tavasz! Leült az asztalához, majd várakozón Lászlóra nézett. - Kezdheted.
- Sötétedés előtt értem a Kertvárosba. Szerencsére nem volt hideg, bár hajnalra azért eléggé lehűlt a levegő. Többször bejártam az egész területet, megnéztem a buszmegállókat is. Az este beköszöntével, egyre több férfi jött ki a buszok elé, hazakísérni a párjukat. Nem volt pánik, de elkaptam egy-két mondatot, amiben a gázolásokról meséltek. Ahogy telt az idő, úgy csökkent a forgalom, próbáltam kiszúrni a gyanús autókat. Egy fiatal srác várakozott egy öreg Nissanban, de mint kiderült, csak a barátnője késett vagy 40 percet. Aztán az utolsó buszjáratról leszállt egy csinos, fiatalasszony, aki két nagy szatyorral igyekezett hazafelé. Mivel nem akartam megijeszteni, csak messziről követtem. Kíváncsi voltam, vajon felbukkan-e a gázoló? Lassan haladtunk, többször szándékosan lemaradtam, így értünk el a nyomda keleti oldalához. Ott egy részen régi téglafalból áll a kerítés. Gondoltam, majd a rácsos résznél benézek az udvarra. Szép nyugodtan odahajoltam, és ekkor pont belebámultam egy sovány és sápadt férfiarcba. Elnézést a kifejezésért, de majd összecsináltam magam! Alig 2 centire lehetett a kerítéstől. Ő is legalább annyira megijedt, mint én, és eléggé zavarba is jött. Igazoltam magam, s megkértem, hogy magyarázza meg, mit keres itt. Ekkorra egy kicsit összeszedte magát, elmondta, hogy épp járőrszolgálatban van, biztonsági őr a nyomdában. Miközben beszélgettünk, többször kipillantott az utcára a nő után. Szerintem kukkolni szokott a kerítés mögül.
Nezdei fellapozta jegyzeteit. - Horváth volt, ugye?
- Igen, így mutatkozott be. Hőbörögni kezdett, hogy neki folytatni kell a járőrözést, így mondtam neki, hogy menjen tovább. Ezután már csak néhány taxi tűnt fel, éjszakai fuvarokkal.
- Egyre érdekesebb lesz ez az őr.
Halk kopogtatás után, Csopak dugta be a fejét a félig nyitott ajtón.
- Gyere nyugodtan, épp végeztünk.
- Odaadtam a kulcsot a fiúknak- lépett be a főhadnagy. - Megnéztem a baleseti jelentőt, a kulcs tényleg ott volt. A fiú lábánál, egy tarisznyán találták. Valószínűleg ezért nem hallotta meg a tettes, hogy leesett.
- Azért nézz utána, nehogy egy kíváncsi tanúé legyen.
Bármilyen csábító volt is a gondolat, hogy az elkövető hagyta ott a helyszínen a kulcsát, tudta, hogy meg kell vizsgálni az összes lehetőséget. Inkább most fordítsanak rá több időt és energiát, mintsem rossz nyomon haladjanak.
Egy tálcát egyensúlyozva, Katika friss kávét tett az asztalra.
- Én már robogok is, ha innék még egyet, tuti hogy reggelig nem aludnék - indult el László.
- Kávézás után mi is indulunk. Folytasd a megfigyelést, hátha ma éjjel szerencséd lesz.
- "Kitartás kell, nem szerencse" - utánozta László az őrnagy mély hangját.
- Na, tűnés! - emelte fel fenyegetően kávéskanalát Nezdei, miközben együtt nevetett a többiekkel.

IV. fejezet

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-20 01:28:04

Várom a folytatást. Érdekes történet, a késői óra ellenére is leköt...
Alkotó
fimre
Regisztrált:
2009-03-23
Összes értékelés:
7
Időpont: 2009-05-04 11:45:56

Szia! Ez a fejezet olyan lett, amilyennek szerettem volna. Most érzem, hogy gördül a történet, szinte magától :) Az első részt (és a címet) viszont át fogom írni, az most már nem tetszik, túl döcögös és ugrálós. A szóismétléseket pedig keresem és javítom. Üdv: Imre
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-05-04 11:32:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon jól halad a történet. Igazán folyamatos az egész. Sehol sem érezni, hogy erőltetett lenne a sztori. A cselekvések szépen egymásra épülnek, talán néhány helyen érzem csak, hogy gyorsan váltasz, de ez semmit sem ront az írásodon. Egy-két szóismétlés is van még, de összességében nekem nagyon tetszik a folytatás.
üdv.

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)