Igen, igazad van. Féltékeny vagyok. Tudom, ez már beteges. Szerinted. Szerintem pedig normális. Jó, nem vitatkozom, de akkor is elfogadható. Miért bánt az téged, ha féltelek? Miért idegesít, ha tudni akarom, hogy kivel találkozol, kivel beszélsz? Igen, tudni akarok minden lépésedről! Ne mondd, hogy gúzsba kötlek a szeretetemmel, mert ez nem igaz! Szabadon járhatsz-kelhetsz, de tudni szeretném, hogy mikor és kivel. Ez miért nem szabadság? Nem tiltalak semmitől, senkitől! Nyitott vagyok én mindenre! Csak tudni akarok rólad! Nem, nem fogok arra vetemedni, hogy kutassak utánad. Én bízok benned, te is megbízhatnál bennem. Tudod, hogy nekem elmondhatsz mindent, én melletted vagyok mindig, mindenben. Most miért mondod, hogy állhatnék kicsit távolabb? Ne is haragudj, de ez durva volt. Miért ne lehetnék melletted? És mi a baj a nézésemmel? Nekem nagyon is kedves a nézésem! Igen, a barátaidra is kedvesen nézek, és nem marok el senkit mellőled. Jó, elfogadom, hogy időnként túlzásba viszem. Időnként! Igen! De csak azért, mert szeretlek, mert fontos vagy nekem. Nem, nem akarlak magamhoz láncolni. Nézd, én hajlandó vagyok alkalmazkodni, csak hogy lásd, mennyire szeretlek. Nem szólok semmiért, nem kérdezek semmit! Csak azt mondd még meg, hogy tegnap kivel ....... Várj, most miért rohansz el? Beszéljük meg! Gyere vissza kisfiam!