Zavart ma az elménk, nem bírunk a stresszel.
Hiába üvöltjük, kérlek stressz, eressz el!
A pszichológushoz sok idegsokkos jár ma,
Stressz, s lelki fóbia kinek-kinek járma.

Nehéz idők járnak, kikezdik idegünk,
Még ha nem vigyázunk, idióták leszünk.
Idegességedben -, ha magad téped, eszed:
Úgy elmegy az eszed, hogy észre sem veszed!

Egy asszonyka éppen elmondja, mi baja,
Ura egy pipitől jön esténként haza.
Otthon a háztájit soha nem látja el,
Taraját lógatja, s mindig nemmel felel.

Férjem egy tyúkkal hál, velem sosem szexel,
Pedig csábítgatom csőrömmel, begyemmel.
A mi jó kakasunk, húszat is megpetél,
Ő jön pipijétől, s otthon cipőt kefél...

Perverz álmaimban már én is tyúk vagyok,
S mi mindent csinálnak velem a kakasok...!
Mondja csak doktor úr, nem vagyok én tojós?
Úgy hiszem, asszonyom, maga inkább gyogyós!

Mentő hoz egy autóst, mondják - füvet legel.
A miért kérdésre hangos múúú !-val felel.
Oly sok a benzin-ár, biztosítás, vizsga,
Fejős tehén már ő, mint a szomszéd Riska.

Mindent kifizetett, s kajára nem telik,
Kiszállt kocsijából, hogy majd füvet eszik.
Hogyan lett ő tehén, egyébként meg férfi...?
Ezen töri fejét..., és sehogyan sem érti.

Idős úr érkezik, szörnyű arcot vágva,
Velem szóba állhat, csak ne legyen gyáva.
Rájöttem ugyanis, hogy géppuska vagyok,
Anyjuk magyarázza: - nem eszik csak babot!

Más páciens neje, panaszolja éppen,
Kutyának gondolja most magát a férjem.
De uram, ön ember, nyugtatja a doktor,
Neje hozzáteszi, - ezt ugatom sokszor!

- A főnököm véreb, szomszédom egy szuka...
Nem csoda, ha kutyus lett otthon apuka?
- Anyósom harapós és szűk a kutyaól,
Ebül áll helyzetem -, ő emígyen csahol,

Itt van a fényképe - az orvosnak mutatja...
- Nővér, kényszerzubbonyt, de énreám adja...!
S még nincs rácsos-ágyban? - nyüszíti az orvos...
Vaú, ön nem beteg, hanem nyugis mókus!