HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48089

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Florence GuerrierFeltöltés dátuma: 2009-05-07

A Halál Angyala : Bevezetés

A Halál Angyala



Bevezetés



Tudom , hibát követek el azzal , hogy a hideg éjszakába most egyedül indulok. S tudom , hogy a fagy vagy egy vadállat könnyen véget vethet életemnek ...
De nem érdekel , engem nem ! Sőt ha volna merszem egyszerűen
csak fognék egy kést és ...
Ne hidd hogy nem próbáltam ! Próbálni , próbáltam , de megtenni nem tudtam .
A kés kihull remegő kezemből most is mint mindig ...
Gyáva vagyok megölni magam és gyáva vagyok élni ...
Élni ? Eddig sem éltem . Nem élhettem , mert nem élet az mely csak szenvedésből és kínból áll .
Gondoljak azokra akiket itt hagyok - mondanád te , aki ezt a firkálmányt olvasod s nem tudod minis mentem én keresztül ...
Nem tudod , és nem is tudod meg soha !
Nincs lelki erőm hogy elmeséljem a történetet a születésem pillanatától kezdve . Nem akarom , nem vagyok képes felidézni azokat az emlékeket melyek idáig kergettek !
Ez a történet a halálommal kezdődik ...
Igen a halállal , mert végzek magammal...
Igen megteszem !
Nem késsel ... nem az nem menne ...
Van más módszer ... Nem olyan nehéz mint kést mártani a saját szívünkbe ... de ugyanúgy szép , drámai halál , s úgy vélem gyönyörűbb mint kés által halni.
Innen fentről , a hold most még közelebb van . Hatalmas és gyönyörű .
Odalenn a tenger sötétlik , hullámai ezüstfehéren csillognak .
Csend van . A szél is mintha csak halkan suttogná : Zuhanj a mélybe! Repülj !
Nem félek a szikla szirt szélére kiállni és nem rettegek a hullázó mélybe nézni .
De mégis reszketek !
Kezem , ujjaim és lábaim , ajkaim is reszketnek .
Nem érzem hogy félnék . És még is ?
Lenézek a magasból a lent feketéllő sziklák tömegére . Ahogy bambán meredek lefelé minden forog körülöttem .
Képtelen vagyok tartani magam ...
Leugrottam volna ?
Érzem hogy lábam össze csuklik és testem zuhan . De nem , nem a szirtről lefelé , nem a tengerbe a sziklákra !
Testem súlya nem előre , hanem hátra húz s esésem nem a zöld pázsit füve tompítja , hanem egy erős kar .
Sötétség , komor fekete sötétség . Csend ,fülsüketítő ,néma csend .
Mi történt ?
De nincs felelet...
Képes vagyok újra mozogni és kinyitni a szemem . Lélegzek és érzek ... érzem a szelet az arcomon .
Homályos csillogás csak , de egyre tisztul .
Egy szempár ! Igen két fátyolosan csillogó kékeszöld , szem néz le rám .
- Mi történt ? - kérdezem el haló hangon .
- Nem sikerült meg tenned . - feleli egy férfi hang .
- Akkor újra ... újra kiállok oda és levetem magam ... - suttogom halkan , mert most hangos szót képtelen vagyok kipréselni a torkomon .
- Nem tudod megtenni ... - állítja kőkemény szilárdsággal a férfi . Hangja halk , de jól érthető . Arca szép akár egy kőszobor , s fehér mintha márványból faragták volna .
Haja hullámos , sötét , fekete.
- Ki vagy te ? - kérdezem szinte nem is hallhatóan .
- A te neved Johanna ... Az enyém nem fontos .
Végig nézek a márvány arcon s a tekintete fogva ejt .
- Mond hogy azért jöttél hogy megölj ! - kérlelem s önkéntelen meg fogom kezét mely jég hideg . - Mond hagy azért jöttél ...- szinte zokogok és érzem hogy elszorul a torkom .
A karjaiban tart és mégsem visz magával ? Nem értem hisz ő a halál maga . Csak ő lehet !
Hosszú , fekete köpenye úszik a szélben s megjelenése , a semmiből , oly természet feletti . Arca , mint ha angyal volna ... a Halál Angyala .
De akkor miét nem visz magával ? Miért , hisz megtehetné ? Nem ellenkeznék ...
Érzem keze milyen erős , ha ellenkeznék is ...
- Vigyél magaddal a te világodba , kérlek ... - egyre csak kérlelem , de ő némán arcomat fürkészi s könnyes szemeim nézi szüntelen . A szürkés zöld szem szinte világit a sötétben és valami fájdalmas együtt érzés és bánat csillog benne .
- Nem tehetem... - sóhajtja . - Az én világom nem olyan amilyenek gondolod .
Ott nincsenek élők csak holtak ... és te élsz , Johanna , még élsz és fiatal vagy... túl fatál a halálhoz ...
- Nincs akiért érhetnék ... egy árva lélek sincs akit szerethetnék ... nincs senkim .
Érzem ahogy a forró könnyek végig folynak az arcomon .
- A halál nem megoldás ... Tudom mennyire szenvedsz, át érzem lelked minden fájdalmát és bánatát . - kezdte a férfi és most keze, melyet eddig én szorítottam kétségbe esve oly szorosan , még erősebben fogta az én kezem . - Az érzéseid most az enyémek is .- folytatja . - Ugyan azt érzem mint te , és tudom hogy menekülni próbálsz , az életből , a halálba , mert űz a sok fájdalmas emlék ... - hangja elakad s mintha könnyeit próbálná visszatartani , egy mélyet sóhajt . - Nézd a kezem ... - kér s hangja egy pillanatra meg remeg .
Nézem a porcelán fehér kezet , mely még most is kezemet fogja.
- Jég hideg , mintha kőből volna ... - kezdem én .
- Érzed ? - elhallgat és rám néz . - Én nem érzem a te kezed melegét . A testem már rég nem érez semmit ... és a szívem sem ver ... de , ugyanúgy mint másnak , érzéseim vannak , és kínoznak akárcsak az élőket ... de nem élek és halott sem vagyok .
Mereven és némán bámulok rá , a tekintetét keresem .
- Téged is kínoznak az emlékek . - állapítom meg . - Az emlékeid és az érzéseid , az én érzéseim ... - a hangom elakad . - Azt mondtad tudod miért vágyom úgy a halál után ...- arcomon még mindig folynak a sós könnyek s hangom remeg , mert egyre jobban erőt vesz rajtam a zokogás . - Ha valóban tudod , ha csak egy kis részét is valóban érzed annak a fájdalomnak ami a szívemet marja s a lelkemet szaggatja darabokra, akkor miért akadályoztál meg ? Miért nem engedted hogy megtegyem ? - már nem tudom szabályozni az indulataim s észre sem veszem , hogy zokogva ordítok és kezeim remegnek .- Miért nem ölsz meg ?! Miért ... miért nem viszel magaddal... el innen ...- magamhoz vonom és arcomat vállába temetem . Kezem görcsösen markolja köpenyét .
Át ölel ő is , nem húzódik el . Erősen magához szorít .
- Kérlek ölj meg ! Akárki is vagy , ne kényszeríts hogy éljek ... ! - suttogom kimerült hangon a fekete köpeny anyagába . - Ne kényszeríts ... mert nem tudok élni ...
- Johanna ...
- Máshol akarok lenni ... máshol ... abban a világban ahonnan te jöttél ...
- Oda élők nem juthatnak át csak... - suttogja magához szorítva.
- Csak holtak ... - suttogom halkan és színtelenül.
Még jobban magához ölel s érzem hogy hosszú hajamat végig simítja.
- Johanna ... , tényleg ezt akarod ? - kérdezi fülemhez hajolva .
- Semmire sem vágyom jobban ...
- Tudnod kell hogy nincs vissza út . - mondja halkan s lassan végig simítja nyakam és érzem hogy hajam lesöpri vállamról .
- Tudom . - felelem .
- A halált választod , Johanna ? - kérdezi és hangja most szinte nem is hallható .
- A halált ... - suttogom elrévülve .
A férfi nyakamra hajol, magához von , még szorosabban mint az előbb , és ölel .
Leheletét érzem a vállam felett ... Ajkait érinti a nyakamhoz s karjaim nyakára fonódnak .
- Köszönöm ...- lehelem utoljára , s egy éles fájdalom forrasztja ajkamra a szót .
Egy villanásnyi fájdalom , kedves olvasó ,csak egy harapás , az adta nekem az új életet , azt az életet amit többé nem itt a Földön élek le , hanem egy másik világban . Abban a világban , igen , abban ahol ő a Halál Angyala vigyázza , s kíséri a hozzám hasonlók útjait .

( Florence Guerier )

Hááát kicsit érdekesre sikerült ... Remélem azért érthető és élvezhető zagyvalék :) LÉCI ÍRJATOK VÉLEMÉNYT !!!! KÖSZÖNÖM Lesz folytatás ...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Jártó Róza alkotást töltött fel Levél a mamának címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Húsvét alkalmával címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Piros tojást választok címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Gyónás címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel Vízi motoros címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)