HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44944

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2009-05-09

Elengedlek

Részlet Maroknyi boldogság c. regényemből

Éreztem, hogy kapcsolatunk számomra már nem hoz több igazi boldogságot. Talán egyikünk se akarta bevallani még saját magának sem, hogy a kapcsolat erőtlenné vált? Nem tudom, de éreztem, hogy vége. Még elmentem, közös barátainkat fölkerestem Budapesten, Erdélyi Jóskát és Sutyit, akiket együtt többször is meglátogattunk. Tőle hallottam (hogy igaz-e vagy nem, azt már nem tudom, de nem is akartam róla tudomást venni): állítólag megismerkedett egy hölggyel, aki kisfiával egyedülálló, és talán... össze is házasodtak?
Persze, nekem annyira fájt, kibírhatatlannak éreztem. Nem hittem, nem akartam elhinni. Azok után a forró találkozások, tüzes levelek és esküdözés, fogadkozás után, hogy csak Te... és bízzál bennem... Úgy éltem meg, mint egy villámcsapást! Viszont éreztem, hogy mégegyszer találkoznunk kell, le kell zárni az egészet.

Beutalót kaptam a budapesti akkor megnyílt, új SZOT üdülőbe - amely a Margit-híd fölött, Buda hegyoldalában épült - fájdalmamat ott akartam kiheverni.
Előtte telefonon megkerestem, kértem, látogasson meg.
- El kell Tőled búcsúznom - mondtam neki. Tudom, jobb lesz, nem szabad szép szerelmünket hallgatással elrontani. Maradjon meg bennünk minden úgy, ahogyan történt. Megmondtam az üdülő címét, meddig leszek ott, és letettem a kagylót.

Eljött... Különös találkozás volt. Az üdülő kis presszójának egy elkülönített sarkában foglaltunk helyet. Beszélgettünk. Egyikünk se tett szemrehányást a másiknak, mégis, minden olyan különös volt már. Összeszedte a bátorságát, mély lélegzetet vett. Azt mondta:
- Kicsim! Ne haragudj rám. Nem tudtam megoldani, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Az utóbbi időben nagyon sokat szenvedtem hiányod miatt, talán azért voltam olyan gyakran beteg. A pihenés, az üdülés se sokat segített rajtam. De most már érzem, nem tudom tovább úgy folytatni. Bolyongtam, és bolyongni fogok, utazom, amikor csak tehetem.

Látta, hogy elsápadok, így folytatta: - Ne gondold, nem arról van szó, hogy többé nem akarlak látni. - Rám nézett. Könnyes lett a szeme. Megfogta a kezem, az övé remegett.
- Tudod, hogy szerettem volna hozzád közelebb kerülni. Több variáció volt, sokat jártam utána, de egyik sem olyan, ami mindkettőnk számára elfogadható lett volna. Ott pedig, a beosztásom és családi körülményeim miatt nem maradhattunk volna.
Neked jó állásod van, tudom, Te sem tudnál változtatni ezen, a családod miatt. Pedig ha sikerül egy megfelelő állást kapnom, akkor többé nem kellett volna hosszú időre távol maradnunk egymástól. Mindennap találkozhattunk volna. Arra gondoltam, levélben írom meg neked. Levélben jobban ki tudom fejezni magam, mint szóban. Hidd el, most is annyira szeretlek.

- Én is Téged, - suttogtam. (Arra gondoltam, vajon őszintén beszél-e most hozzám, őszinték-e az érzései?) Majd idéztem neki egy korábbi levelemből egy részt, ha nem is szó szerint:
"Egyik leveledben az 'idő' kérdése is tisztázódott köztünk, és hidd el, nem vettem ígéretnek. Tudtam, szeretsz, és megértetted még a ki nem mondott gondolataimat is. Nem írtam soha, és nem is mondtam Neked, és Te mégis leírtad! Igenis, voltak már korábban is olyan gondolataim, hogy egyszerűen - még ha ez érthetetlen is lett volna akkor - elmenekülök ez elől a fájó, de nagyon-nagyon boldog szerelemből... Egyszerűen, és érthetetlen módon pontot teszek a végére, gondolván, elég erős vagyok, - eddig is kibírtam mindent, amit az Élet rám terhelt, - tehát ezt is ki fogom bírni!
Tudod-e, miért voltak kétségeim? Azért, mert úgy szerettelek, ahogyan érezted, s ahogyan akkor, azon a boldog-fájó búcsúzáskor, amikor az igazi boldogságot láthattam Rajtad, azt éreztem: ha a Tiéd nem lehetek örökre, akkor soha, senki másé nem leszek, mert egyáltalán nem lehetek boldog valaki mással - olyan boldogság után, amit együtt átéltünk. Soha nem jöhet már olyan ezután, amire vágyódhatnék, olyan, aki után sóvárognék... - Soha! Soha!"

Nem tudom, mi történt velünk, inkább Veled. Nem firtatom. Akkor, abban a levélben, melyből most idéztem, elmondtam Neked: nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Ha netán' úgy alakulna (nekünk, szerelmeseknek) a sorsunk, hogy ígéret ellenére nem lehetünk amúgy teljességében egymásé, mert esetleg megváltoznak érzelmeink... Akkor, mit ér "egy nő" azzal a bizonyos korábbi ígérettel? Ha már nincs érzés, és meggyőződés mellette?! Megérné?
Szeretlek, fáj, hogy így történt, és mégis el kell mondanom: - Elengedlek, mert tudom, jobb lesz úgy. (Lehet-e jobb, nélküle, azt teljes meggyőződéssel el se lehet képzelni!)
Csendben, szomorúan csókoltuk meg egymást, - utoljára. Csak álltam a hegyen, az üdülő kapujában és néztem, ahogy lehajtott fővel egyre távolodik tőlem, ahogy elment tőlem - örökre...

*

Parád, 1969. március – Budapest, 1972. február 2.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2011-04-07 11:00:13

válasz pirospipacs (2011-04-06 16:14:25) üzenetére
Köszönöm.
Kata
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2723
Időpont: 2011-04-06 16:14:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Finta Kata (2010-07-30 16:23:19) üzenetére
Kata kedves!
Azt hiszem nem véltelen, hogy már jártam itt. :)) Most is visszajöttem, mert említetted, hogy a téma már Téged is megigézett. Most is épp úgy olvastam, mint tavaly. Fájón, és átérezve.
Szeretettel: pipacs :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-07-30 16:23:19

válasz pirospipacs (2010-07-29 22:25:55) üzenetére
Kedves Pipacs!
Szép nevet választottál. Örülök, hogy meglátogattál és köszönöm a kedves, elismerő szavakat. Remélem, gyakran fogunk találkozni.
Szeretettel: Kata
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2723
Időpont: 2010-07-29 22:25:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata !
Az elengedés nagyon nehéz feladat, ritkán de sajnos találkozunk ezzel életünk során. Bizony számomra is volt egy ami igazi megpróbáltatás jelentett. " Csendben szomorúan csókoltuk egymést, -" ... olyan szép az egész mint ez a részlet. Finom , érzéki, megérintő és emberi számomra az írásod. Nagy élmény volt olvasni, majd igyekszem minél többet olvasni Tőled. Köszönöm az élményt.
Szeretettel: pipacs
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-11-04 17:07:59

válasz Elizavetta Carpantel (2009-11-04 16:50:01) üzenetére
Nincs veled semmi baj, Elizavetta! Lehet, hogy Neked van igazad. De tudod, olyankor, oly nagy döntésnél talán kellemesebb érzés, ha mi mondjuk ki azt az utolsó szót. Mások lelkébe belelátni, és érzéseiben nagyon nehéz eligazodni, néha még a magunkéban is! Akkor ezt a lépést meg kellett tenni, bármilyen szenvedést is jelentett.
Köszönöm, hogy nálam jártál és elolvastad az írásomat.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2008-07-16
Összes értékelés:
149
Időpont: 2009-11-04 16:50:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szerintem itt nem arról van szó, hogy a szerelmes nő elengedi a férfit, hanem inkább a gyáva férfi helyet dönt és mondja ki a végső szót.
Bocsánat Kata de nekem ilyen érzésem támadt az olvasásakor. De lehet, hogy velem van a baj.
Szeretettel Elizavetta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-05-14 11:00:41

Kedves Dóri!
Nekem sem volt könnyű a döntés, a szívem szakadt bele, s további életemre is erősen rányomta a bélyeget. De nem volt más út.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2008-06-27
Összes értékelés:
232
Időpont: 2009-05-13 21:55:48

Kedves Kata!
Aki ki meri mondani a véget, az erős.
Én gyenge vagyok, sőt, inkább gyáva.
Szépen írsz. Köszönöm az élményt. Megyek tovább...
Üdv: Dóri
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-05-13 20:48:02

Kedves Valéria!
Nagy vívódások után (amik bennem lezajlottak) törént ez a döntés közöttünk. S a cím, azt hiszem mindent elmond, hogy életem legszebb és legboldogabb időszaka volt a néhány év, amit magunkénak vallhattunk - mindketten. Köszönöm a kedves, megértő szavaidat, s hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2850
Időpont: 2009-05-13 13:51:52

Kedves Kata!
A regénycím nagyon megkapott, "-Maroknyi boldogság",talán valkamikor olvashatom a teljes művet.Addig is beérem ezzel a részlettel ami nagyon szépen írott történet. Olyan asszony érzései tükröződnek belőle akinél a becsület és a szeretet a múló szerelem érzésénél talán többet jelent.Köszönöm,hogy olvashattam.
Szeretettel:Valéria
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-05-12 22:57:57

Kedves Rozála, Selanne, Zsike, Nairi és Dpanka!
Mindnyájatoknak nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek hozzám és olyan szép szavakkal illettétek szomorú végződéssel megszakadt történetemet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5348
Időpont: 2009-05-11 15:11:13

Kedves Kata!
Szép mégis szomorú a szerelmes történeted. Nehéz elenggedni azt akit szeretünk, nem tudom, én képes volnék-e rá. azt hiszem talán. Nagyon szépen megírtad, biztos jó lehet az egész regény is. gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1517
Időpont: 2009-05-10 18:42:32


Minden búcsú fájdalmas!!!

Szépséges emléket állítottál ennek a keserédes szerelemnek.

Örömmel jártam Nálad.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8290
Időpont: 2009-05-10 18:11:40

Kedves Kata!
Szép történet, megható.Azonosulni nem tudok , mert nem éltem meg, de egyet bizton állítok.Illetve tenném én magam.Ha valakit szeretek elengedném..Biztosan fájdalmas, de, úgy gondolom ezt kell tenni olyankor!
Szeretettel:_Marietta
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2009-05-10 10:48:48

Kedves Kata!
Nagyon fáj, ha az, aki szeretünk, elmegy tőlünk. De néha nem tehetünk mást, mint elengedjük. Szépen megírtad.
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Hegedüs Andrea alkotást töltött fel Fecnikre dörzsöltem címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Csak egy kis gondolat címmel

aLéb alkotást töltött fel Élekvesztő címmel

Bálint István alkotást töltött fel Tegnap találkoztunk címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Hattyúcsalád címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A nyár, ha itt van... címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Sárgán látok, ez már átok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Baranyai Attila bejegyzést írt a(z) Ezerszáz év című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)