HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 53 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51224 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: alberthFeltöltés dátuma: 2009-05-12
ÉletútIndul a vonatunk, ahogy születünk,
És már rövid távon felgyorsul velünk. Sínek futnak szerte, s váltókezelők, Állítják a vágányt sorsaink előtt. Vár a nagy utazás, hosszú életút, Van akinek sorsa vakvágányra fut. Nekem van odafenn vezér-csillagom, Mely előttem ragyog egész utamon! Mily zsenge a tavasz, hív a napsugár, Az egész természet, boldogságra vár. Kék az ég, zöld a fű, bolondok vagyunk, Robog a vonatunk, szívből kacagunk..! Mienk az életút, a nagy utazás, Befut a vonatunk, aztán megy tovább. Várnak ott mi reánk? Van ki üdvözöl? Rideg falak vannak, s hideg szél fütyöl? Elmentek mellettem gyermekéveim, Megkopnak lassacskán emlékképeim. Ködpergető légben messze nézek én, Vajon merre menjek itt e földtekén? Előttem a sínek, hosszú út vár még, De a horizonton ködös lett az ég. Mármost azt sem látom, vajon összeér, Az a párhuzamos az ég peremén? Újra úton vagyok, le is szállok már. Ifjúság városa -, ily felirat vár. A sok nyüzsgő utca mily reménybeli, Minden lüktet, forró, élettel teli! Itt a nyár heve ég, szerelem az úr, Az ég még felhőtlen, tiszta kék-azúr. Mégis el kell mennem, kezemben a jegy, A sorsnak vonata mindig tovább megy! Emlék-poggyászaim magammal viszem, Gyűjtögettem szépet, de rossz is jön velem. Integetek vissza, maradnék én még, De nem marasztal senki, úgy ahogyan rég... A vonatom indul, egyre lassabb már, Ablakon át látom, őszül a határ. Rozsdás lomb a fákról -, lassan hull alá, Jelzi hogy a tél is itt lesz nem soká... Füttyjelt ad a vonat, állomásra ér, Már a háztetőkön megjelent a dér. Csillogón harmatos még az átmenet, Erre felé élnek meglett emberek... Szép ez a város is, sok feladat vár, Vannak még barátok, s bágyadt napsugár. Melenget, simogat, oly jó ez a hely, De vár rám a vonat, sajnos menni kell! Sok poggyászom gyűlt már, amit nem viszek, Csak a szép emlék kell, s amiben hiszek! Mennyit gyűjtögettem, mindezt itt hagyom, Átutazó vagyok, nem kell nagy vagyon! Már téli táj honol, s fehér láthatár, A sorsunk vonata vajon merre jár? Hatalmas pusztaság, itt a szél sem fúj, Van e még állomás, vár valami új? Lassan megy a vonat, sok az utas itt, Legtöbbjük bóbiskol, már ki sem tekint. Néhány házból álló kis falucska vár, Hisz kevesen vagyunk, aki még leszáll... Ez még egy utolsó, rozzant állomás, A vonat tovább ment, mint egy látomás. Ott tűnik el ahol ég-föld összeér, Fehér a mennyország, minden hófehér.. Nem sokáig leszünk e kis faluban itt, Mert majd útra kelünk -, sorsaink szerint. Eltűnik a vonat, hol nincsen láthatár, Ott minden hófehér, örök béke vár... Debrecen, 2007. 08. 11. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
túlparti bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Hajnalodik címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Finálé )Folytatás( című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Jégbontó havában napozás címmel eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |