Menekülsz


Fordul a kulcs, valaki megérkezett.
Falhoz lapulsz, szavait nem kérdezed.
Itt az idő, valamit el kéne intézni.
A könnycsepp kijő, bánatod magát ismétli.


A tányérok hiába törnek. Bámulod.
Az árnyékok vadul gyötörnek. Átsuhog
egy kétségbeesett hang: Miért árulod
el emberi mivoltod? Neked más jutott!


Menekülsz magadtól. A találkozástól.
Gyermek vagy, ingatag bölcseleted.
Nem élhetsz haragból, sem siránkozásból!
Szembe kell nézned, a tények fölkeltsenek!


Elrontottad. De hangod nem veszhet el a fülben!
Megrontottak. De arcod nem tűnhet el az űrben!
Fel kell nőnöd, első lépés a szembesülés:
A baj forrása te vagy, nem összeesküvés!


A mesevilág összeomlott, bezárta kapuit.
Huszonkét évesen nem véd a burok.
Az ütés rendkívül kemény, de nem övön aluli.
Az erős marad fenn, nem az alkuszok.