HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1909

Írás összesen: 50417

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

hundido
2020-07-12 05:40:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: CitronFeltöltés dátuma: 2009-05-17

Sári, András, mákos tészta, csend


Sári, András, mákos tészta, csend




"Az a legfontosabb, hogy tudjuk élvezni a csendet is. Erre vannak a barátok, ők azok az emberek, akikkel hallgathatsz."
David Gemmel: Legenda



Azt hiszem, minden évben felhívom a szülinapján. És Andrásén is. Már hány éve is? 10, vagy 100 esetleg már van 1000 is?... Nem is tudom már.

Sári. Hm... Fogalom. Az én életemben. Régen nagyon sokunknak jelentett valami csodásat, kedveset, nyitottat, valakit, aki, aki... aki más! Sári, eleinte "csak" az Andris mamája volt. Akiről Andris úgy beszélt mindig, hogy... igen, hogy mi is ilyen mamát szerettünk volna.

Persze, ma már kevesen tudják ki is az az Andris. Bertóti Andris. A Nemzeti Bank Adatfeldolgozó Főosztályának egyik 3 műszakos operátora. Talán úgy jobban emlékeznek rá, hogy az a fiatal srác, akit agyon nyomott a pater noster, a folyamatosan-körbe-körbe-forgó lift. Andris, a házibulik szervezője, és házigazdája. Andris, akinek hatalmas tenyere, és ennél még hatalmasabb szíve van.
Andris, a barátom. Volt. Csak volt? Lehet őt elfeledni? Nonszensz!

Egyik éjjel csupa véresen jött be dolgozni. Az utcán egy lány tüzet kért tőle. Andris adott neki. Aztán ment tovább. És akkor jött néhány "falu-bikája", és ráförmedtek Andrisra: "Hogy mersz te kikezdeni a barátnőmmel?!?!" - és már csattant is egy hatalmas pofon. A bikák röhögve mentek tovább... De Andris felocsúdott, és - tudván, hogy ártatlan - utánuk szaladt, hogy elmondja, csak tüzet adott egy lánynak, aki ezt kérte tőle... és ő semmi mást...
Ekkor kezdődött a verés! Nagyon elagyabugyálták! Foga kitört, arca bezúzva,... De legalább megtudhatták azok a bikák az igazságot!

Meg az is eszembe jut, hogy volt Erika. Andris kedvese. Aki mindig kirúgta Andrist, vagy egyszerűen "le se szarta"... és akkor Andris szomorú volt. És jött egy másik lány, akinek Andris tetszett (nagyon jó kiállású, magas, erős srác volt!). És indult volna egy új kapcsolat... De Erika ezt nem tűrte: bevetette minden kedves bájmosolyát, és... és Andris visszament hozzá! Egyszer, kétszer, háromszor,... sokszor.
"Te, Andris, szerelmes vagy te ebbe a kis béka-csajba egyáltalán?" - "Nem igazán, de mikor látom, hogy szeretne velem lenni, hiányzom neki... tudod, nem tudom bántani, valamikor szerettem... Nem merem elküldeni, pedig már elég volt belőle..." - "Hát, én szívesen kirúgom helyetted!..."
És lőn, Erika el... és jöttek más kalandok, más lányok. És jókedv.

És jött az a nap. Február 13.

Valami zaj, meg felfordulás a bank folyosóján, mikor megyek éppen valahová. Már megint leállt a pater noster! A fene egye meg! - Szokásos játék, ki van benne?
Ni csak, de hiszen ezek Andris hatalmas cipői! Jé, hát ő is bent rekedt... Kiabálunk neki, de nem válaszol, már megint hülyéskedik... Csak nincs valami baja?!?! Kiabálok, és nem mozdulok onnan.
Aztán jönnek a tűzoltók, és szép lassan visszatekerik a masinát. Kiveszik Andrist, és lefektetik a földre. Hála Istennek, semmi baja, csak elájult. Szépen kisimult, nyugodt az arca. Na, jó, akkor lassan el is mehetek innen a dolgomra. Jön is már az orvos, na, azt még megvárom...

Letérdel mellé, fogja a pulzusát. Mi a kollégákkal viccelődünk, nevetgélünk. Az orvos mond valamit ott egy biztonságisnak... Na, rendben, menjünk.
És akkor azt hallom egy hitetlenkedő, feszes, suttogó, ijedt hangtól, hogy visszakérdez: "Meghalt?????!!... nem...."

Mi van? - fordulok vissza, valaki meghalt? Más is volt a liftben? És odatolakszom... Az orvos még mindig Andris mellett térdel, fogja a kezét... Sehol senki. De hát ki halt meg?

Úr Isten! Nem, NEM! Ez lehetetlen! Nem, ne tessék viccelni. Már nem tudom mit csinálok, csak odarohanok, és kérdően nézhetek az orvosra... ő bólint...

Aztán egyszer csak azt hallom, hogy egy rendőr kérdez valakit, hogy kik a hozzátartozók, mert ő elmegy értesíteni. Mit? Kit? Kicsoda? - Mennyi idő telt el? 500 év? Vagy több?...
Nem, kérem, azt nem lehet. Ön nem mehet Sárihoz, hiszen Ön nem is ismeri! Nem, oda én megyek! - hallom valaki hangját. Ki az? - De hiszen ez az én hangom!
És Laci - Andris főnöke, meg az enyém is - is ott áll. Én is megyek veled! - mondja nekem, és ő lerendezi a rendőrt.
Kilépünk az utcára. Miiii? De hiszen süt a nap! És az emberek mászkálnak, dudálnak, jönnek-mennek... De hiszen ezeknek fogalmuk sincs, hogy mi történt...

A temetést pontosan 2 hét múlva, február 27-én, ugyan abban az órában. A bankból két vagy három zsúfoltig teletömött busz jön ki a temetőbe, és ott még rengeteg barát, haver, ismerős.

Sári századszor is elmondatja vele, hogy milyen volt Andris arca. Tényleg nem szenvedett? Vagy ezt csak azért mondod, hogy megvigasztalj!?...

Nem, Sári, nem szenvedett! Olyan volt az arca, mint a lelke: tiszta, nyitott, becsületes, nyugodt. Vajon tudta-e, hogy most elmegy? És tudta-e, tudja-e, hogy még most is itt van! Bennem, velem. Andris, a barátom. Köszönöm, hogy a barátod lehettem, hogy a barátom voltál.
Hogy ma is az vagy...

Holnap mákos tésztát fogok enni Sárinál, a kedvenc ételemet. És a te kedvenc ételedet... Beszélgetni fogunk, és hallgatni is. Veled. Rólad. Érted!?!

Azóta már Sári is elment...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-05-29 10:02:59

Rozália, Era, .... köszi.

T
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-22
Összes értékelés:
695
Időpont: 2009-05-21 17:42:26

Megríkattál....Mennyire ismerős érzések, bár nem így, nem ő, de mégis. Istenem mennyire tud fájni. Nagyon-nagyon szépen leírtad. Szeretettel Era
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7471
Időpont: 2009-05-18 10:30:22

Szia!
Szomorú írás. Örökre űr marad bennünk, ha valaki eltávozik.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Böszme című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az én virágom a réti pipitér című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nem akarok mást című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A csodatévő virág című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A kiszolgáló című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Böszme című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A kiszolgáló című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A csodatévő virág című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szerelem (haiku) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Böszme című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) egymásnak estek az öreg hegyek című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Egy fénykép nyomában című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Egy fénykép nyomában című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A csodatévő virág című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel én vétkem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)