HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48837

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Varga Magdi
2019-09-17 18:35:14

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Solange RoséeFeltöltés dátuma: 2009-05-20

A gyilkos , a halott , és a gyászoló 2. rész : A halott

Esteledik . Nem tudom pontosan , hol vagyok , és arra sem emlékszem , hogy kerültem ide . Mintha hosszú ideig kómában lettem volna , s most ébredtem fel. Nem rémlik semmi , mit csináltam , mielőtt idekerültem . Gyötröm agyam , kutatok emlékeim közt , de nem tudok választ adni arra ,hogyan , mikor , és hová kerültem . De nézzünk csak körbe . Sötétedik , s vihar készül , a szél dühödten tépi a kopasz fák ágait . A hold ott ül a viharfelhők közt , és kísérteties , ezüst fénnyel vonja be a tájat . A területet kerítés veszi körül , vas kerítés . Kapu is van , az is vasból , szépen kimunkálva . Az egész olyan mint egy kert , egy kopár , kihalt kert . Kert ez , de nem virágok nőnek itt , fákat is alig látni . Fák alig vannak , de dombok minden felé láthatóak .Látom már ... dombok mindenütt ... és keresztek, kőtáblák . Keresztek és kőtáblák erdeje vesz körül . Kert ez valóban , de nem akármilyen , ez egy sírkert . Temető , keresztfákkal , sírkövekkel és sírhalmokkal. Mennyi ember nyugszik itt a föld alatt ! Tehát egy temetőben volnék ! De hogy kerülök én ide ? Mennék haza , el innen de mégsem tudok elindulni , csak keringek a sírhalmok között . Érzem , meg kell tudnom mért vagyok itt , addig innen el nem mehetek ! A hely hátborzongató , de nem félek , nem félek , de minden amit ezelőtt tettem , homályba vész , kitörlődött emlékezetem könyvéből . Ez összezavar , dühít , bosszant ! Semmit sem értek ! Meg kell tudnom , miért vagyok itt , addig el sem tudom hagyni ezt a helyet ! Nincs a környéken egy lélek sem , csak én , nincs senki akitől segítséget kérhetnék , egyedül vagyok, csak járkálok fel , alá a sírok közt , összezavarodottan . De valaki mégis közelít , nyílik a kertkapu, halk léptek zaja hallatszik . Ha kilép az öreg, lombtalan tölgy mögül , megtudom ki az . Egy lány , egy fiatal nő . Hosszú fekete ruhát visel, nyaka köré és fejére is éjszín kendőt terít, hogy óvja a hidegtől . Arca szép , de sápadt , halovány , színtelen , olyan fehér , mint a gyolcsa , szinte világít mivel fekete anyag veszi körül. Szemei bánatosak , könnytől fénylenek . Ez a lány gyászol , már hosszú ideje . Valakit elvesztett akit nagyon szeretett . Én figyelem ezt a lányt , mióta betette ide a lábát , de ő nem vesz észre . Minduntalan körbetekint , majd lehajtja fejét , mintha azt sajnálná , hogy nincs más a temetőben csak ő . De hát én itt vagyok ! Itt állok a kert közepén , nem bújtam el ! Miért nem vesz észre! Fel kell keltenem az figyelmét , tudnia kell , hogy itt vagyok ... nincs egyedül ! Hogy miért kell ez megtennem ? Mert valahonnan ismerem , nem tudom , hogy honnan , de ismerem . Az arca , a szeme , a tartása .... tudom , hogy már találkoztam e leánnyal . Megszólítani mégsem tudom . Valahogy nem megy. Követem, követem óvatosan , addig míg erőt gyűjtök , hogy hangosan megszólítsam . Lassan lépdel , én ott haladok mögötte , két karnyújtásnyira , mégsem észlel . A leány szinte minden sírkövet végig néz . Biztosan egy hozzátartozójához jött.
- Kisasszony ! - Szólítom meg nagy nehezen . De nem hall, halad tovább , előre.
- Kisasszony ! - Szólok ismét hangosabban. De hiába a lány felém sem fordítja , sápadt , hófehér arcát .
Tehát nem lát és nem is hall , biztosan túl elkeseredett , csak az érdekli , hogy megtalálja annak a valakinek a sírját , aki minden bizonnyal rendkívül sokat jelentett neki . Engem nem vesz észre , de valahogy mégis tudatnom kell vele , hogy itt vagyok ... itt közvetlenül mögötte !
- Kisasszony , kérem várjon meg ! - Szólok hozzá megint , s miközben a lány megáll egy pillanatra , kezem kétségbeesésemben öntudatlanul, gyengéden vállára helyezem . Legnagyobb örömömre , úgy tűnik a lány megérezi , hogy ott vagyok . Érintésemre összerezzen , lassan felém fordul , szembenéz velem . Most már észre kell vennie , látnia kell !! De nem , mégsem . Áll előttem némán , látom szépséges , de szomorú arcát . De ő nem engem lát , kék szemei a távolba merednek , mintha keresne valakit , messze , távol innen . Arcára olyan kifejezés ül mintha nem értene valamit , majd ezt csalódottság váltja fel . Mélyet sóhajt és elfordul tőlem , megy tovább. Nem értek semmit , mért néz át rajtam mintha itt sem volnék ! Nem lát , valóban nem lát !! Mire véljem ezt , láthatatlan volnék ! A lány halad tovább , mos megáll egy sírhalomnál . Csak áll előtte és némán nézi a sírkövet . Majd behunyja szenét , és arcát könnyek kezdik mosni . Csendben sír , csak könnyel gyászol . Mégis kit sirat , ki fekhet a föld alatt ? Odamegyek a szürke sírkőhöz , s megnézem milyen nevet véstek rá . Olvasom , olvasom , de nem hiszek a szememnek ! Az én nevem áll rajta és az évszámok :
Született : 1832 Meghalt : 1862
Meghalt ? Ez nem lehet , én élek ! Vagy mégis ! Látom a lány könnyes arcát , amint letérdel , összefonja ujjait és imát suttog . Látom a szemét ... és már tudom ki ő ! Sophia ! Drága Sophi , kedvesem ! Már emlékszem mindenre , mindenre ! Emlékszem arra , hogy szerettél , és hogy én is szerettelek tiszta szívemből ! Emlékszem arra is , hogy mennyit küzdöttem , azért , hogy az enyém légy az én feleségem , hogy apád ne adjon máshoz erőszakkal ! Igen már tisztán emlékszem , látom magam előtt a párbajt , melyet azzal a férfival vívtam , akit apád jelölt ki számodra . Pisztolypárbaj volt . Én győztem ! Elnyertem a kezed Sophi , de mégsem lehettél az enyém , mert az ellenfél nem bírt tisztességesen veszíteni ! Mikor letettem a fegyverem , , hozzád indultam , ellenfelemnek hátat fordítva , akkor dördült el a halálos lövés ! Alaktomosan , hátulról ért a golyó ! Megölt ! Hát tényleg halott vagyok ! Az vagyok . Meghaltam. A lövés úgy talált , hogy rögtön összeestem , csak arra emlékszem , hogy fölém borultál, sírva épp úgy mint mos sírom fölé . Meghaltam , ezért nem látsz kedvesem ? Szellem vagyok , aki e világon , már nem tehet semmit . Le kell hajolnom , meg kell érintenem még egyszer az arcod . Kezemmel már nem törölhetem le könnyeid , de mégis megpróbálom . Ne rezzenj össze Sophi , nem kell félned ! Nem , nem a szélvolt , mi az arcodhoz ért , én voltam, én ... Ne sírj , kérlek ! Nem kell miattam aggódj ! És ne félj , nem leszel soha egyedül , mert , láthatatlanul csupán de mindig veled leszek ! Sophi feltekint . Nem láthat , most már tudom , és az sem biztos , hogy hall , de mégis elmosolyodik , nem sír , és szép arca sem olyan szomorú mint volt .

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2011-01-02 02:42:20

Itt a vége volt a legjobb, azt sikerült teljesen átélhetővé tenned. Viszont én a halott történetét inkább a párbajnál kezdtem volna, hadd legyen meg az az esemény az ő szemszögéből is...na de ez nem az én írásom, szóval jobb ha nem szólok bele.:D
A gyászoló része úgy látom egyelőre kimaradt...
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-05-21 17:58:30

A helyesírási hibákért nem elnézést kell kérni, hanem kijavítani, és anélkül feltölteni az írást. Ez a minimum egy irodalmártól, még, ha amatőr, akkor is.

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Jakab Ödön: Rezignáczió / Resignation címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Egy pacsirtához címmel a várólistára

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotásho

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nem mondhatom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Mária/Az új tanító címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi haikucsokor című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)