HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 155

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49216

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: HamupipőFeltöltés dátuma: 2009-05-22

Erkölcsi rombadőlésem folyamata

Hát most már loptam is. Ez katasztrófa. Szóval borzasztó, hogy ennyi idős fejjel történjék meg mindez, de hát a sors útjai .... ugye?

Történt ugyanis, hogy távol szép hazámtól rátaláltam életem eddigi legjobb főnökeire. Egy házaspárra, akik velem szinte egyidősek.
Nagyon kedves segítőkész emberek, akik megtesznek mindent, hogy a náluk töltött időmet a lehető legszebbé varázsolják. (Sok otthoni főnök tanulhatna tőlük!) Így aztán ha lejár a munkaidőm sok szép programot szerveznek nekem.
Csak néhány példát említek;
A főnökasszonyom magával vitt Innsbruckba Andre Rieu Koncertre.
A főnököm Trautmannsdorfba, Sissy botanikus kertjébe. S mivel a főnököm épp olyan "hegybolond", mint én, a főnökasszonyom igen gyakran szervez nekünk vándorutakat a közeli hegyekbe. Természetesen, mi ezt készséggel teljesítjük is.

Az elmúlt héten egy ilyen vándortúránk egy parasztgazdaság udvara mellett vezetett el. S láss csodát! A bejárat mellett egy kis szék került elhelyezésre, de benne gyerek helyett egy szép virág csücsült.
Kedvenc főnököm, azonnal el is határozta, hogy márpedig ilyet ő is fog alkotni kedvenc nejének.
- Ugye Manó segítesz nekem? - hangzott a felkérés.

Bevallom őszintén, többféle végzettségem van, de kisszéket még sosem készítettem. De hát nem is erről volt szó. Meg hát a főnök, az ugye mégis csak főnök.
Meg sem várta a válaszom, azon nyomban eldöntötte, hogy hétfőn úgyis szabadok vagyunk, hát megejtjük a nagy alkotást. Én pedig csak reménykedtem abban, hogy kellően Alzheimeres már.
Hétfőn délelőtt 10 órakor kopogtatott az ajtómon.

- Manó készülődj, megyünk az erdőbe! - hangzott az ellentmondást nem tűrő felhívás. Rosszat sejtettem, de összekaptam magam és indultam is. Ő már benn ült a kocsiban. Próbáltam elhessegetni a rossz érzésemet, de hiába. Hamarosan beigazolódott főnököm teljes szellemi épsége.
Megálltunk egy szép, ám eléggé veszélyes részén az erdőnek, s mikor előkerült a kisfűrész, a kisbalta és a mérőszalag, már tisztában voltam vele, itt egy történelmi esemény zajlik.
A keskeny gyalogút mentén kb. ötszáz méter hosszúságban szép nyírfácskák szegélyezték a meredek fenyvest.
Nem tudom melyikünk szakértelme volt a nagyobb, de nekem halvány fogalmam sem volt a helyes faválasztást illetően. Vagy ötször elballagtunk oda-vissza az úton és szemrevételeztük a kecses nyírfácskákat. Ám az egyik túl vastag volt, a másik túl görbe, a harmadiknak nem volt kellően nyírfa-formája, és még sorolhatnám a különféle indokokat, ami miatt nem felelt meg egyetlen csemete sem.

- Na, ez itt jó lesz! - hangzott főnököm megelégedett kijelentése, és rámutatott egy magányosan álló, szép szál fácskára. Ám ez ellen pedig én kezdtem el tiltakozni.
- Ha már lopunk, hát legalább tisztességesen! - válaszoltam.
- Keressünk olyat, ahol ritkítani kell!
Még legalább vagy fél órát le - fel sétáltunk a soron, mire megleltük elképzeléseink megtestesülését.
Nos kezdődhet az akció! - gondoltam.
Főnököm egy magas vékony ember. (Én nem annyira.) Többszöri nekirugaszkodásra sikerült is felkapaszkodnia az oldalra. De igen ám, a fűrész önállósította magát a nagy erőfeszítésben és önként távozott. Természetesen a gravitáció törvényeinek érvényesülési folyamatában. Így hát a főnöknek is vissza kellett ereszkednie a meredek oldalon. Eddigre már én is nagy kínlódással öleltem egy fácskát, de itt aztán megállt a világ és a továbblépés. Szegény kis csemete törzsét csak szorítottam, mert ha elengedem, egészen biztosan visszacsúszok. Felfele pedig nem volt erőm lépni az oldalon. Így aztán a lehető legnagyobb nyugalommal rábíztam magam az időre. Az majd megold mindent.
Legfeljebb egy nyírfát szorongató múmia marad személyemben az utókorra - villant át az agyamon.
Egyéb röpke gondolataimnak nem maradt bevésődésre idő, mert az események igen gyors ütemben követték egymást. Ami a jövőbe vetett kilátásaimon való gondolkodásból kizökkentett, az egy itteni káromkodás volt.
- Porcelána! - hangzott a szó.
A hang irányába fordultam és megpillantottam egy a földön fetrengő, csupa poros, ágdarabkákkal díszített embert, aki keservesen próbál felállni.
Na, nekem sem kellett több. Szerencsétlen fácskáról elkezdtem lerázni a leveleket, annyira elkapott a részvétlenség. (Nevettem. Haha, inkább nyerítéshez volt hasonlatos.) Igen ám, de közben sikerült a rakoncátlan kis fácskának kibújni a kezem közül, és én a fizika törvényeit meghazudtoló irtózatos sebességgel találtam lehuppanni, természetesen a legszélesebbik testtájékommal. Nekem nem volt lehetőségem káromkodni.
Ambivalens érzések kerítettek hatalmukba. Egyrészt még mindig rázkódtam a nevetéstől, másrészt igencsak fájdalmasan érintett az a metamorfózis, aminek hatására a hátsó felem a sündisznóhoz hasonlatossá alakult a fenyőtüskék jóvoltából. Harmadrészt azon kellett szuperszonikus sebességgel imádkoznom, hogy a másik oldalon nehogy lezúduljak és kitörjem a zsenge fenyőcsemetéket.
Szerencsémre sikerült a gravitációt a súrlódás - mint fizikai tényező segítségével legyőznöm, s az út szélén landolnom. Igen ám, de nem egyedül tettem. Kedvenc főnököm igen nagy segítséget nyújtott, mivel szerencsésen elütöttem a másodszori felkapaszkodási igyekezetekor.
Ismét elhangzott a jól ismert káromkodás.
- Porcelána Manó vas machst du?
- Na, szép! - gondoltam. Nagyanyó létemre itt fetrengek fényes nappal a távoli erdőben egy férfivel, falopás kellős közepén. Ez már az igazi fertő.

Minden erőnket összeszedve újra nekilódultunk a kiszemelt célpontnak. Nagy keservesen el is értük a szerencsétlen fácskacsoportot. Ezek után már pár perc alatt a földre borult előttem a kiszemelt áldozat. Miközben a főnököm egyre csak ezt ismételgette:
- Na, ez a fa jó lesz lábának. - Mindehhez nagy megelégedettséggel bólogatott.
Nekem nem tudom miért kellett felkapaszkodnom az oldalon, mert mire felértem, a fácska már le is csúszott a meredeken.
Aztán hamarosan követte a második, miközben a főnököm csak ezt hajtogatta:
- Hú de jó lesz ez a része lábának!
Én csak néztem nagy ostoba szemekkel, és meg kérdeztem:
- Hát hány lába van egy széknek? Vagy ez csodaszék lesz?
Na, mindegy, ez lesz a százlábú szék, egy új találmány, de abban biztos voltam nem kapunk érte Nobel díjat.
Mikor az utolsó fácska is lefektetésre került, kiderült; egyetlen főnököm nem ismeri kellően a nyírfákat, mivel a nagy igyekezetben egy vadcseresznye is nyírfácskává avanzsált.
Ekkor aztán nyomatékosan felhívtam a főnököm figyelmét a szakszerűtlen faeltávolításra, aki íziben neki akart látni egy újabb gyilkolásnak.

- Nem vágunk ki többet! Loptunk már eleget! Különben is, csak négy lába van egy széknek.
A holnaputáni mühlbachi bolhapiacra nem készítünk kisszéket és slussz.

- Igazad van Manó, nem lopunk többet! - hangzott a megnyugtató válasz.

Csak otthon derült ki számomra, hogy kedvenc főnökasszonyom mit sem tud e század székhadműveletéről. De nem is az én tisztem erről felvilágosítani - gondoltam.

Mint később kiderült a főnök megsejtett valamit az én hatalmas székkészítési tudományom minőségéről, mert már az összeszereléshez nem igazán volt szükség a segítségemre. Néhány kisebb mérés után a kispadra kerültem. Nem is bántam.
Elkészült a négylábú remekmű. Legalábbis a főnökömnek úgy tűnt mindaddig, míg egyetlen felesége haza nem érkezett.
Ekkorra a kisszék formájú alkalmatosság a bejárat mellé került, mint kiállítási darab.
Elhangzott a varázsszó:
- Mi a csudát keres itt ez a tüzelőhalmaz? - kérdezte kissé indulatosan főnökasszonyom.
Egyetlen és kedvenc főnököm, csak nézett egy darabig, majd megszólalt.
- Gyere Manó, megyünk az erdőbe!
-
Nem esett több szó életünk hatalmas alkotásának sorsáról, de nem láttam a kisszéket már lassan egy hete. Lehet, már nem is fogom?

Nos, mi ebből a tanulság?
Mielőtt lopni mész kérdezd meg az asszonyt!



2009. május

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2012-01-20 09:17:04

Kedves Judit!

Nos a "porcelana", talán valami olyasmi lehet, mint nálunk a "fene egye meg"! De mint most már tudom, németül nem lehet olyan elkerekitettet káromkodni, mint ékes magyar nyelven. Szerencsére, vagy legalábbis én nem akarom megtanulni.

Köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal!


Szeretettel:
Hamupipő
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2012-01-19 23:36:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Hamupipő!

Nagyon szellemesen, és kellemesen elmesélt történetedet mosolyogva olvastam. :)
Jól szórakoztatok amíg küzdöttetek a székecskéhez való nyersanyagért, én meg amikor olvastam róla!
Csak egyet nem tudok meg soha: milyen káromkodás az, hogy porcelána?

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2010-06-08 22:08:21

Kedves Alexa!

A mai napig téma közöttünk a kiszékkészítés történe, bizony mi is jókat derülünk még mindig az eseményen.

Köszönöm kitartó érdeklődésed és véleményed!

Szeretettel:
Hamupipő
Olvasó
Regisztrált:
2010-05-22
Összes értékelés:
81
Időpont: 2010-06-08 20:32:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó kis történet, jót mosolyogtam rajta,szinte láttam magam előtt az egészet, olyan jól megírtad. Gratulálok. alexa
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2010-06-05 23:12:56

Kedves Futóinda!

Mint később kiderült, én csak hittem, hogy lopunk, de az a lopás nem volt lopás.
De már a kisszék sincs meg. Csak az emlék, de az még ma is vidám.

Hálás vagyok a szavaidért kedves Inda!

Szeretettel:

Hamupipő
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
790
Időpont: 2010-06-05 18:42:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Hamupipő (2010-05-30 23:05:47) üzenetére
Kedves Hamupipő!
Mint született és képesített erdész, követtem és láttam magam előtt a falopás művészete közben lepergő eseményeket, filmet... Végig nevettem, nevettem? hahotáztam ezt a fatolvajlást. Az olvasás után erről az oldaladról is csak gratulálhatok. köszi, Futóinda.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2010-05-30 23:05:47

Kedves Margó!

Bizony egy esztendeje, hogy mindez megtörtént, de még ma is jókat derülünk az eseten.
Köszönöm, hogy olvastál!


Szeretettel:

hamupipő
Alkotó
B.Margó
Regisztrált:
2010-04-02
Összes értékelés:
311
Időpont: 2010-05-30 00:18:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Hamupipő!
Az élet, a valóság néha sokkal humorosabb mint a kitalált történetek. Igazán jól sikerült kikarikaturáznod a kis szék történetét.Gratulálok!
Szeretettel: Margó
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2009-10-24 19:31:57

Kedves Borostyan!

Köszönöm a kedvesseged, hogy elolvastal. Hat bizony nagyon reg nem nevettem olyan jot, mint azon az ominozus napon. Es kiderült kesöbb, hogy nem is loptam.
Köszönöm, hogy beneztel hozzam!

Szeretettel: Hamupipö
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2009-10-22 21:53:14

Kedves Hamupipő!
Ismét bebizonyítottad, hogy prózában legalább olyan jó vagy, mint versben:) Jót derültem történeteden, szinte láttalak a földön, sajgó hátsódat tapogatva, nagy kacagás közepette:)))
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2009-10-15 20:23:29

Kedves Andras!
Köszönöm, hogy elolvastad! Meg most is jokat derülünk az eseten, de szeket azota sem lattuk. Vajon miert?

Szeretettel:
Hamupipö
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3204
Időpont: 2009-08-11 13:57:02

Jó lehetett:)
Igazán nagyszerű írás
gratulálok
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2009-06-09 20:12:12

Kedves Zagyvapart!

Igen, valoban, nem jartunk jobban a samlival sem, de nagyon reg nevettünk olyan jokat, mint az "alkotas folyamataban".
De hat jo volt ujra kicsit gyereknek lenni.
Köszönöm, hogy erre jartal, es olvastal!

Üdv.:
Hamupipö
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1541
Időpont: 2009-06-08 23:32:14

Kedves Hamupipő!
Egy régi mondás jutott eszembe, melyet olyankor mondott Apu barátja, ha valami hülyeséget csináltam, jelesül azt, hogy "inkább sámlit csinálak volna helyetted Apádék".
Nos úgy tűnik Ti a sámlival sem jártatok jobban, viszont egy kedves, szórakoztató elbeszélés született belőle.
Gratulálok: Zagyvapart.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2009-06-06 20:30:18

Kedves Kata!
Miutan a hegymegvonasi büntetesem veget ert es a fönökömnek leforditottam az irasom, kiderült, hogy a sajat testvere erdejeböl a testvere tudtaval vagtuk ki a fat.
Tehat az irasom nem egeszen "hiteles", am vallalom ezt a bünt is!

Üdvözlettel:
hamupipö
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2009-06-02 20:49:16

Kedves Kata!

Halas vagyok, amiert olvastal es velemenyeztel! Velemenyed lefordtottama fönökömnek, es a fönökasszonynak is. Na kaptam egy feladatot, az egesz irasomat kerik leforditva. Most aztan erdömegvonas es szotarhasznalat következik. Jaj pedig miylen gyönyörü az idö! :-))

Kedves Kata! Köszönöm, hogy beneztel hozzam!

Üdv.:
Hamupipö
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2009-05-30 22:25:14

Kedves Hamupipő!
Te ott az erdőben nevettél, amikor zuhantál lefelé a lejtőn... ahol nem lehet megállni...
Én pedig végignevettem, amikor elolvastam a történetet - mégpedig élvezettel.
Mi ebből a tanulság?
A faanyagot meg lehetett volna vásárolni egy barkácsboltban. Biztos ott is van ilyen üzlet, nem csak a mi kis hazánkban. Legközelebb add át üzenetemet a kedves Főnöködnek!
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2009-05-27 19:15:11

Kedves Rozália!

Köszönöm, hogy elolvastad!
Üdv:
Hamupipő
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2009-05-27 19:14:35

Köszönöm kedves Zarzwieczky!

Üdv:
Hamupipő
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
970
Időpont: 2009-05-27 12:48:20

Díjazom a rejtett humorod.Örülök hogy olvashattalak.Grt.Z
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-05-23 10:02:01

Kedves Hamupipő!
Nagyon jól megírt történet. A szék hadművelet nem járt ugyan sikerrel, de mi olvasók gazdagabbak lettünk.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Ű című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel hitvallásos címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...III/14 18+ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...III/13. című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) A Halál című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ű címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A csuka és a fogas címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Ü című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Zsóka Eliza Wolfbetta bejegyzést írt a(z) Őrizd a tüzet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)