Néztem magam elé,...a semmire vártam
s a tó tükrében Anyám arcát láttam
Mi ez ? ... játszik velem a képzelet,
az idő nem takarja most a képeket.

Ilyen a síron túli szeretetet,
víz tükrében láthatom a képedet.
Visszatértél most a napsugárral,
mint máskor az ezüstszínű holdvilággal.

Reszkető hullámot fodroz a szél,
a nádasban valaki de szépen zenél!
Mosolyt csal a hullám az arcodra,
úgy tűnik most minden mintha igaz volna.

Nem mozdulok, csak nézem a vízet
soha-soha nem láttam még ilyent.
Túlparton a hárs szépen virágzik
mikor a képzelet velem éppen játszik.

Érzem a virág édes illatát
látom Édesanyám szép mosolyát ...
Együtt vagyunk a semmi partján,
ringatózunk a mindenség karján.

Valaki kavicsot dobott a vízbe,
képeket a hullám a túlpartra vitte.
Édesanyám!...de jó volt veled játszani,
semmi virágából emlékeket fonni.