Örömmel nézi bánatos arcod,
Kedvét leli, ha vesztes a harcod.
Nem törli le szemedről a könnyet,
mindent megtesz azért, hogy könnyezz.
Hogy mért' teszi jó érzéssel mindezt?
Gyermekként a lelke sok sebből vérzett.

Igaz, nem mostoha, de mi az
mi őt ennyire elvadítja, bántja?
Büntetés a SORSTÓL, nem lehet más...
Ártatlan gyermeknek megbocsáss.
Istenem! - Kérlek, ne büntesd szegényt.
Mi más lehetne? Tán' hibás gént örökölt!

Segítség mindig jő, ha kéred,
ne feledd, oszlasd rossz kedélyed.
Hit-remény-szeretet éljen benned,
meglásd, mindjárt javulhat kedélyed.
Nézzél fel az égre, bizakodjál,
oszlik a felhő, rád süt a napsugár.