Én a fiatal generáció tagjaként a Spiró György által felvetett problémák kapcsán szeretném kifejteni az érveimet.
Az általános iskolában a tanító nénik és bácsik mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást. A probléma az, hogy a tantervben nem a tanulók érdeklődésének megfelelő művek találhatóak meg kötelező olvasmányként. A ma élő nebulók nem tudják értékelni és értelmezni például A kincskereső kisködmön című művet.
Nyolc évesen még nem elég érettek arra, hogy a művet elismerjék. Mindezek miatt szerintem hozzájuk közelebb álló versekkel, novellákkal, regényekkel kellene az alsó tagozatos gyerekekkel az irodalom művészetét megszerettetni.
A kortárs írók műveinek megismertetése a tíz év alatti korosztállyal, nagy lehetőség arra, hogy már az általános iskolában közel kerüljön a gyermekek szívéhez az írás művészete, az irodalom. Véleményem szerint a kortárs írók és költők nem ismertek eléggé, pedig a témák, amikkel műveik foglalkoznak felébreszthetnék az olvasás iránti kedvet.
Vannak olyan irodalmi személyiségek, akik a média segítségével próbálják magukra vonni a közönség figyelmét, és így próbálják növelni az olvasási kedvet. Egy női magazinban olvastam nemrégiben Karafiáth Orsolya írását életéről, annak fontosabb eseményeiről. Magával ragadott, amikor arról az életszakaszáról írt, melyben most én is vagyok. Miután elolvastam a cikket, úgy éreztem, hogy tapasztaltabban vágok neki az ismeretlennek. Azóta több versét is olvastam, és megismertem egy másik kortárs magyar költőt is, Varró Dánielt. A modern szófordulatok és témák megreformálták az irodalomról alkotott képem. Úgy gondolom, ha más korombeli társam is megismerné őket, akkor az irodalom újra az egyik legnépszerűbb művészeti ág lehetne.
Sok fiatal fog azonban tollat, vagy ül a számítógép elé csak azért, hogy kitárja szívét a világnak. Ezeknek a tizenéveseknek nem kell az irodalom szépségeit bemutatni. Én magam is sok fiatal írót és költőt ismerek. Sokan használják ki az internet adta lehetőségeket. Az internetes naplók, blogok több mint fele már nem azért alakul, hogy írója röviden elmesélje a napját, és pár fényképpel illusztrálja azt.
A valódi oka létrejöttüknek az, hogy a szerkesztőjük a lelkében folyó változásokat akarja megosztani a világgal. Ezeket a lelki folyamatokat olyan pontosan érzékeltetik, hogy az olvasó úgy érzi, mintha ő maga is megélné ugyanazokat az élményeket.
De nem csak ez a modern formája él az irodalomnak az én generációmban. Nyáron ismertem meg egy budapesti fiút, aki verseit egyszerű füzetekbe írja, és mindig magánál tartja. Ő azt mondta, hogy ezek a költemények segítenek neki emlékezni arra, hogy honnan jött. Mikor olvastam a verseit magával ragadott egy furcsa érzés. Én is végigjártam azt az utat, amit ő megtett, és éreztem, amit ő érzett azokban a fontos pillanatokban. Az irodalom bennünk él. Még akkor is, ha ezt a könyveladási statisztikák nem mutatják.
Én magam különösen érdeklődöm a kortárs irodalom iránt. Főként külföldi írók műveit olvastam. Ennek az is az oka, hogy a magyar műveket nem ismerem annyira, de az is, hogy a külföldi írók eszközei modernebbek, így közelebb állnak hozzám. Ez az az írógeneráció, amely gondolkodásmódjában és világnézetében tükrözi az én korosztályomnak a véleményét. Általuk többet tudhatunk meg a mai, modern világról. Segítenek nekünk kialakítani a világról alkotott képünket.
Ian McEwan Vágy és vezeklés című regényében olyan lelki folyamatokat boncolgat, amelyek megértése nagyon fontos a mai világban. Az elmúlt évszázadokban, évezredekben még nem volt ilyen hangsúlyos a családban, párkapcsolatban folyó érzelmi, lelki folyamatok értelmezése.
Az irodalom más tudományágak iránt is felkeltheti az érdeklődést. Az irodalom képes arra, hogy a többi tudományt úgy mutassa be, hogy az mindig friss és érdekes legyen. Az iskolai történelemórák után Celia Rees Bűbájos Mary, Farkasszem és Kalózok című regényei felüdülést jelentettek. Egészen más oldalát mutatták be a középkornak. Így a történelemtanuláshoz is kedvet kaptam.
Mostanában sok nagysikerű könyv is napvilágot lát. Ilyen például Dan Brown A Da Vinci-kód című alkotása. Ezek a divatos könyvek ugyancsak növelik az olvasói kedvet. Én, miután elolvastam ezt a könyvet a szerző többi művével is megismerkedtem. A Digitális erőd című regény annak ellenére, hogy kevésbé ismert A Da Vinci-kód című műnél, mégis jobban elnyerte tetszésemet.
Ezek a modern alkotások már részei egy globális kultúrának. Ennek a kultúrának a megismerése minden ma élő embernek feladata.
A magyar irodalom tényleg veszélyben van. Ennek oka viszont nem az, hogy csökken az olvasók száma, hanem az, hogy a magyar művészek háttérbe vannak szorítva a külföldiekkel szemben. A magyar művészek támogatása a magyar népnek lenne a feladata. A jövőben figyelnünk kell a magyar írók és költők érvényesülésére.
Mindezek alapján, tehát az a véleményem, hogy a kortárs magyar irodalmat támogatni kell. A régi nagy magyar írók és költők műveinek átírása nem lehet megoldás. Szorgalmazni kell, hogy az ő műveiket érettebben, több háttértudással olvassák el az emberek.