HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48111

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Versek / abszurd
Szerző: NikéFeltöltés dátuma: 2009-05-31

Liliana búcsúlevele a homályban

(a szoba majdnem teljesen sötét, egyedül a kis laptop fénye pislákol, egy szaporán gépelő fiatal lány ül előtte az éjszakában.)

szia
nem vagy véletlenül itt rejtőzködve?
valakivel beszélnem kell
valaki emberrel
valaki aki ismer
és szeret
akinek leírhatom az érzelmeim szégyen nélkül
aki megoldást talál az életemre
aki biztosít róla hogy tényleg nem vagyok normális
és nem csak én hiszem azt
aki bebizonyítja nekem
hogy nem hiába ülök itt a gép előtt
és értelmetlen soraim is jelentenek valamit
hogy szövevényes érzelmi eredetű gondolataimnak van értelme
hogy nem egy önmagát elpusztító emberszerű lény vagyok
ez hülyeség
az utóbbi
nem pusztítom magam
csak szimbolikusan
szimbolikus önpusztító vagyok
gyilkolom a lelkem
rossz még leírni is
de komolyan nem tudom, ki vagyok, és miért vagyok ezen a földön
és túl sok
és túl bonyolult
gondolat és érzés van bennem
így el kell azokat pusztítanom, hogy visszajussak a gyökerekhez
hogy lássam végre mi is vagyok
ki is vagyok
és rájöjjek mi ez az egész magam körül
és már elkezdtem
és rájöttem
nagyon őszinte vagyok-vagy akarok lenni
és mindenkivel az vagyok
de valahol bennem, mélyen, valami őszintétlenség van
valami hazugság
valahol mélyen hazudhattam az érzelmeimről magamnak, hogy könnyebb legyen
valahol mélyen egy nagyon önző, szeretetéhes érzelmi hulla vagyok
képtelen vagyok adni.
csak elnyelem az embereket
és az érzéseiket
a mosolyaikat
de nem tudok adni
s ezért mikor valaki igazán megismer
menekülni kezd előlem
de én belékapaszkodom
és nem engedem el
soha de soha nem engedem el
abba a hitbe ringatva magam
hogy szeretem
pedig csak kihasználom az embereket
elveszem belőlük, ami kell
és megeszem, felfalom őket
mikor erre rájönnek már túl közel vannak hozzám
így már sebezhető vagyok
tehát megsebeznek
s végem
nekem is és nekik is
és ennyi.
az érzelmeim halottak.
elpusztítottam őket, tiszta vagyok, mint a friss hóra hulló vércseppek
s kész vagyok arra
hogy főnixként újjászülessek
és újrakezdjem az életem
és újra építsem az érzelmeim
és újra és újra szeretetet raboljak az emberektől
akik újra és újra meg fognak sebezni
de nem baj
mert a szeretetet
amit tőlük kapok
senki nem veheti el többé.
s ez már beteges
mintha a szeretet valamiféle vagyontárgy lenne
úgy őrzöm
de felesleges
mert nem az
a szeretet nem vagyontárgy
hanem nehezen megszerezhető érzelmi kincs.

2009

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
95
Időpont: 2009-07-22 14:26:46

Szia!:)
Örülök, hogy megihlettelek!:) Engem sosem zavart, hogy besorolhatatlan, mivel "csak úgy" írtam, szívem szerint. Igen, ez az egyetlen dolog, ami miatt néha "verseket" írok: az érzések-érzelmek-gondolatok olyan szintű áradata, ami miatt nincs idő?türelem? prózába ültetni.
Pussz: Niké
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-09
Összes értékelés:
297
Időpont: 2009-07-20 19:33:27

Szia!
Megihlettél, ami jó... :)
Én is szerettem volna már ilyesmit írni (mármint formailag-érzelmileg), de azt hittem, hogy ez olyan besorolhatatlan mű... Nah mindegy...
Nagyon jó, áradnak az érzések és a gondolatok, valamennyire hasonlítunk! ;)
Pussza,
Kini
Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
95
Időpont: 2009-06-02 18:16:56

Szia Panka!
Igen, pontosan ezt akartam elérni, hogy ez érződjön a végére a rengeteg szinte már érzelmileg abszurditásba csúszó sor után az olvasóban. Az egész személyiség teljes mértékben lehetetlen, lehetetlenül szélsőséges, épp ezért érdekes.
Örülök, hogy olvastad.:)
Üdvözlettel: Niké
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2009-06-01 07:29:34

Kedves Nike!
"a szeretet érzelmi kincs" való igaz! amit kiérdemel az ember, aztán meg is őriz, tovább adja másoknak és ezután visszakapja. Én így hiszem, tudom, és gondolom, és persze érzem is. Ezek a gondolatok jutottak eszembe olvasás közben.
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel A világ tetején címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Manó a templomban című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kézen fogva sétáltam a Kedvesemmel című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Balla Miklós: A gyopár / Das Edelweiss címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tavasz délidőben címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)