HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47733

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NurseFeltöltés dátuma: 2009-06-05

Akarni szeretni


Sokszor mondták már rám, hogy olyan vagyok, mint egy szivacs. Beiszom magamba szoknak az embereknek a lelkét, akikkel találkozok. Ha meglát valaki és a szemembe néz, az első gondolata, titkos vágya az, hogy mindent elmondjon magáról, az életéről. Néha olyan erős ez a vágy, hogy egyszerűen nem lehet ellenállni neki.
Tél volt, amikor először találkoztunk. Jobban mondva, amikor először szót váltottunk egymással, hiszen többször megfigyeltem már, és valahányszor megláttam, gondolkodóba ejtett. Rendszerint a buszmegállóban állt, mint aki vár valamire. Nem tudtam eldönteni, hogy valakit vár, vagy csak utazni akar valahová. A feltűnő csak az volt, hogy soha nem szállt fel egyetlen buszra sem, és mindig egyedül maradt, amikor a busz kikanyarodott a megállóból.
Csak állt és várt. Néha topogott egy kicsit, az óráját nézte, vagy a templomtornyot a megállóval átellenben. Néha összekulcsolta a kezét, mintha imádkozna, aztán haloványan elmosolyodott. Mozdulataiban annyi megbabonázó asszonyi szépség volt, hogy nem tudtam levenni róla a szemem.
Aztán egy napon megszólított.
- Kutya hideg van, ugye? Melegebben kellett volna öltöznöm - mondta félénken, mint aki attól tart, visszautasítják a közeledést.
- Buszra vár? - kérdeztem a világ szerintem legtermészetesebb hangján, miközben furdalt a kíváncsiság, mit is csinálhat itt ebben a hidegben.
- Dehogy! Én itt lakom! - mutatott a háta mögötti épületre - De tudja, most nem mehetek haza.
- Hogy érti azt, hogy nem mehet haza? Elvesztette a kulcsot, vagy miért? - kérdeztem meglepetten.
- Tudja, a férjem otthon van a titkárnőjével. Valami fontos munkájuk van, és nem szeretik, ha zavarok. megkértek, hogy addig sétáljak egy kicsit, vagy menjek moziba. Már az összes futó filmet láttam, így most a buszokat nézem, meg az embereket.
- S maga ezt tűri? - kérdeztem.
- Ha nem tűrném, már rég nem lenne a férjem - mondta- Tudja, az én férjem azért szeret, mert mellettem mindent megtehet, amit akar.
Csodálkozva és megütközve néztem rá. Valamit megérthetett a nézésemből, mert mosolyogva csak ennyit mondott
- Tudja, szeretem az férjemet. Ha ez az ára, hogy megtartsam, hát megfizetem. Jó ember, és a titkárnője is kedves lány. Nincs bennem harag. Talán én vagyok az oka, hogy így alakult.
- Ezt hogy érti? - néztem rá elkerekedett szemmel.
- Valahol azt olvastam, hogy a házasságban nem a lelki rokonság a legfontosabb, nem is az érdekközösség, sokkal inkább a fiziológia. nagyon sok asszony, köztük talán én is, maga a bűnös abban, hogy a házassága kihűl, és a férje más asszony után szaladgál. Én is sokszor hibáztattam a férjemet és hallgattam meg az ismerőseim panaszait, de most már belátom, hogy bizony én voltam a hibás. Tudja, az a baj, hogy az ismeretség első percétől megcsaljuk a párunkat. Ne a fizikai értelemre gondoljon!
Megbabonázzuk kedves mosolyunkkal, bájosságunkkal, csinos álarcunkkal. Úgy szeret meg minket, amilyenek akkor vagyunk, az ismeretség kezdetén. Aztán persze, hogy elmegy, amikor már nem vagyunk olyanok, amilyennek akkor mutattuk magunkat.
Mert mit lát kevéssel az esküvő után? Egy slamposan öltözött, rántásszagú, fésületlen, fáradt asszonyt, aki legfeljebb idegenek miatt fárad azzal, hogy ismét elragadó legyen. A férje előtt nincs miért. Nem igaz? - mondta elmélázva, majd az órájára nézett, és sietve búcsút intett.
- Megyek, elkészítem a vacsorát. Biztosan megéheztek.
Aztán egy ideig nem láttam. Elmúlt a tél, lassan a nyár is, már el is feledkeztem róla, amikor váratlanul megint felbukkant.
Jókedvűen, mosolyogva fogadott, mint aki csak miattam jött ki a megállóba.
- Jó hírem van! Képzelje! A férjem asszisztensnőjének gyereke született! - hadarta egy szuszra.
- Ezt nem mondhatja komolyan. És maga ennek örül? - kérdeztem csodálkozva.
- Gyönyörű kislány - mondta, és elmorzsolt egy könnycseppet.
- Honnan tudja? Látta?
- Természetesen, ott voltam nála. Onnan jövök egyenesen. Törődnöm kell azzal a kis teremtéssel, hiszen az ő gyereke.
Azóta nem találkoztunk, de sokat gondolok rá azóta is. Az asszonyra, aki boldog akart lenni és elhatározta, hogy boldog lesz. Mert a boldogság csak akarás kérdése, és nagyon kevés embernek adatik meg a művészet, hogy akarni tudjon. Akarjon és tudjon szeretni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-06-15
Összes értékelés:
5
Időpont: 2009-06-19 13:07:05

Rendkívül érdekes és elgondolkodtató történet, jól megírva.
Arról pedig, hogy az asszony helyesen cselekszik-e vagy sem, azt hiszen napokig lehetne beszélgetni. Lehet, hogy az urát szereti, de hogy önmagát nem szereti az biztos. Mert aki önmagát szereti, az nem a férje kedvéért csinosítja ki magát nap, mint nap, hanem a maga kedvéért. Ha pedig önmagát szereti, akkor a férje is könnyebben szereti.
Dalika
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2009-06-10 16:41:13

Szia!
Érdekes történet, és egyben ritka is. Én nem tudnék ilyen alárendelt életet élni és pláne nem lennék tőle boldog sem. Mindenesetre kívételes adottsággal rendelkezik az asszony ha ettől boldognak érzi magát. próbálom megérteni de nem megy. lehet velem van a baj? Ezek jutottak eszembe ezt a jól megírt történetet olvasva.
Barátsággal Panka!
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
98
Időpont: 2009-06-08 13:28:08

Aki ennyire megalázza magát, azt nem hiszem, hogy lehet még szeretni.
A férjtől távol is áll a szeretet, hiszen a viselkedésével lelkileg bántalmazza a feleségét. Az asszony meg beleőrült ebbe a szituba, hogy ezt szeretetnek veszi.
Mert hol van a férj részéről az önzetlen jóakarat? A ragaszkodás? A gyengédség?
Talán a férjek az esküvő után mindig tipp-topp öltözetben, fáradthatatlanul, frissen borotválva pörögnek - forognak a feleségük körül? És ha nem, akkor a feleségek mindent megtehetnek, amit akarnak és a férjek asszisztálnak hozzá? Ugyan!
Bántják eleget a nőket a világban, én nem helyeslem, ennek az írásnak a végkicsengését!
Annál inkább, mert jól van megírva.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2009-06-05 23:28:54

Szia!
Amit írsz , nem is tudom mennyire helyénvaló!Biztosan vannak akik ennyire alárendelik magukat az érzelmeiknek!Sajnálom az ilyen embert!Persze ez már nem érzelem, megalkuvás!
Húú ,de nem mindegy!Az írásod mindettől függetlenül nagyon tetszett!!
Szeretettel:Selanne
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2009-06-05 21:24:33

Szia!
Kevés ilyen ember van, aki a saját érdekeit túl tudja lépni. Ha képes rá, akkor valóban boldog.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Arany mezőn címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Egyenlő súly című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Soroló címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Egyenlő súly című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tavasz jele című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egyenlő súly címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/3 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Gazdátlan csend című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/1 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Majd ha című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tavasz jele című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)