Halk koppanások surranó neszek
Kiver a víz, mikor felébredek.
Hallgatom csendben, az ágyban lapítok
Annyira félek mozdulni nem bírok.


Számba veszem gyorsan röpke életemet
Mozdulatlan fekve, a megoldást keresem.
Gondolok a régi, sok szép emlékre
Fájdalom lesz úrrá, végem van örökre..

Lassan megmozdulok, nekem már mindegy
Életem értelmét régen elvesztettem.
Mi jöheten roszabb, a kegyetlen halálnál.
Most erőt gyűjtök, érzem e férfi rám vár.

Nagy levegőt veszek háta mögé állok
Hangom megremeg mikor megszólalok,
Hé uram mit keres!? Nem várt vendég erre.
Megfordul csendben, s könny szökik szemembe.

Arcomon döbbenet, torkom elszorul,
Forog vlelem a szoba, a fülem zúg.
A szívem zakatol a vérem rohan!
Ott áll előttem !!!! A bátyám az!!

Tétova lépést teszek most felé
Szeme homályos, karját nyújtja felém.
Már nem a rémület, a sírás fojtogat,
Könnyem most hömpölyög, mint a zúgó patak.

Oly régóta várom, e lépést hogy megtegye.
Sokszor gondoltam rá, vártam! Oh de mennyire!!!
Karját nyújtja felém, vállára borulok,
Nem tudok szólni, csak hangosan zokogok.