HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49093

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Solange RoséeFeltöltés dátuma: 2009-06-11

Szolange Noir naplója: 1. rész

Én Solange Noir, Párizsban éltem. Férfi álnéven ujságíró ként dolgoztam Ebben a szakmában minden apró tényezőre oda kellet figyelnem, s néha , néha olyan területekre tévedtem, ahol még egy tapaszalt magándetektív is csődöt mondott volna . Ám én helyt tudtam állni,többek között jó megfigyelőképességem miatt.

Egy este hamarabb értem a párizsi opera elé, mint ahogy. Mozart Don Juan című operáját kezdték. Ezúttal azonban, nem a zenekedvéért mentem oda . Nyomozni jöttem , mert furcsa dolgok történtek az operában : több személy eltűnt, és ami a legérdekesebb,hogy egytől , egyig mind nők ! Kóristalányoknak , balerinanövendékeknek , énekesnőknek veszett nyoma . S eddig nem volt róluk hír , búcsúlevél , végsőutasítás ,semmi!
Ezúttal nem cikket írni akartam , csupán választ találni e különös eltűnések okára .

A társalgóban rengeteg ember gyűlt össze . Csupa díszes ruhába öltözött , hölgy és úriember várta a darab kezdetét . Az egész helyiséget betöltötte az egymást üdvözlő emberek zaja. Jó magam , alig pár embert ismertem a jelenlévők közül , és inkább az eseményeket figyeltem a csevegés helyet . Tízperc és felmegy a függöny , tízperc és még semmi szokatlan nem történt ! Mondtam magamban . Legalább, valami pletyka vagy szóbeszéd volna ami nyomra vezet ! De semmi , az emberek mind csak saját dolgaikról beszéltek , senki nem említette az eltűnt személyeket .Az opera igazgatója is a beszélgetők között volt , s a figyelmem most rá összpontosult . Láthatóan nem volt ideges , pedig meglett volna rá az oka , mert ,kérdésekkel ostromolta, jó pár vendég, de ő nyugodtan felelt mindre. Ideje nekem is feltennem néhány kérdést ! Mondtam magamban , és felálltam ültemből, majd a beszélgetők között áthaladva az igazgatóhoz fordultam .
- Üdvözlöm igazgató úr ! - Köszöntöttem .
- Áh , Noir kisasszony, örömmel látom , hogy ismét ellátogatott hozzánk . - Mondta mosolyogva .
- Köszönöm . Úgy tűnik jó lesz az előadás , mert sokan eljöttek - kezdtem és kezemmel kifejező mozdulatot téve , körbemutattam a teremben . - De vajon a műsor végeztével is ennyien térünk haza ?
Az igazgató egy váratlan kézmozdulattal , elküldött mindenkit a közeléből , láthatóan nem akarta , hogy bárki halja beszélgetésünket .
Hogy érti ezt ? - Kérdezte a homlokát ráncolva .
Szerintem tudja . - Mondtam . A férfi nyelt egyet, de nem szólt semmit .
Különös dolgokat hallani mostanság ....
Áh , kisasszony nem kéne mindent elhinnie ! - Mondta miközben, zsebkendőjével letörölte homlokát , melyet , furcsamód hirtelen kivert a víz .
Én nem így gondolom...
Két kóristalány és egy énekesnő eltűnt, ennyi, de ha bajba akar kerülni akkor kutason csak tovább !! - Mondta hirtelen feltámadt dühvel .
És ha szabad kérnem , fáradjon az előadóterembe ,megy a darab !
Engedelmeskedtem , de az hogy az igazgató ilyen ideges lett , még kíváncsibbá tett, s furcsa zavara arra engedett következtetni , valamit titkol . Valami titok lappang az operában ,valami más is azon kívül ami miatt idejöttem , de talán , ha az egyiket felfedem ,napvilágra kerül a másik is !


Mindenki elfoglalta a helyét . A terem megtelt, minden páholy foglalt volt , mindben ült valaki ,csupán egy tűnt üresnek- az ötös.
Megkezdődött a darab . A színpadon kigyúltak a fények és a zenekar játszani kezdett . Megjelent Leporello , Don Juan szolgája . Dalban elmondta , menyire nincs ínyére , hogy a lovag mindig rábízza az őrködés feladatát , miközben ő szórakozik . Majd így ment tovább az előadás , de , bár nem volt rossz , az én figyelmemet nem tudta lekötni. A második felvonásnál már , csak a zenére figyeltem , arra is csakúgy félfüllel , miközben tekintetem körbe járta a termet . Megfigyeltem , ki hogy viselkedik , szemügyre vettem az arcokat , de semmi szokatlant nem találtam . Utóbb a páholyok felé fordultam . Különösen egy keltette fel a figyelmemet , az az egy , mely úgy tűnt üres- az ötös .
Lentről , ahol én ültem , tisztán látszott , hogy egy szikrányi fény sincs odafent , korom sötét, egy lélek sem ült benne. Mégis , ahogy így néztem , különös érzés fogott el , mintha valaki figyelne a páholyból , ugyanúgy figyelné a termet , ahogy én tettem . Ugyanakkor , nem láttam semmit , sem hang , sem mozgás nem jelezte azt, hogy van ott valaki , mégis olyan volt mintha szemmel tartottak volna odafentről . Aztán erőt vettem magamon , a darabra koncentráltam , de nem sok sikerrel. Ismét a közönséget figyeltem , és észrevettem , hogy az embereket nem izgatja az ötös , egyikőjük sem nyugtatta tekintetét hosszabb időn át , ama különös páholyon. Végül még egyszer visszanéztem az ötös páholyra , s furcsa dologra lettem figyelmes . Egy pillanatra , mintha egy sötét árnyat véltem volna látni fent , egy emberforma árnyat , mely elsuhant aztán eltűnt. Meglepetésemben csak pislogtam . Nem bírtam a kíváncsisággal, tudnom kellet , hogy ki bérelte az ötöst , vagy, hogy miért üres . Arra gondoltam , hogy talán aki többet jár ide az többet is tud. A kíváncsiság úgy fúrta az oldalam , hogy még az előadás alatt , egy mellettem ülő idős hölgyhöz fordultam .
Megzavarhatom egy pillanatra asszonyom ? - Kérdeztem halkan.
Ó ugyan , nem most látom ezt a darabot először , nem zavar mondja csak . - Mondta kedvesen .
Sokat segítene , ha megtudná mondani , miért üres az ötös páholy? - Az öreg hölgy meglepődve nézett rám . - A kisasszony nem jár sűrűn ide . - Kezdte , mire én bólintottam . - Mert ha járna , tudna őróla , meg a históriákról , melyek szájról , szájra járnak az operában .
Bocsánat , de kiről beszél , ki az az ... ő ? - Húztam össze a szemöldököm .
Hát az Opera szelleme ... - Mondta , majd halkabbra vette a szót . - Vagy ahogy , most az eltűnések idején nevezik A Fantom .
Ön tud az eltűnésekről ?! - Hüledeztem .
Hát hogy ne , itt mindenki tud. - Mondta .
Csupán nem említik , mert félnek , félnek tőle. - Mondta és a páholyra nézett .
De miért , a Fantomnak mi köze lenne ehhez ? - Kérdeztem furcsállva .
Lehet , hogy van köze hozzá , de lehet , hogy nincs , mindenesetre az egész opera őt vádolja ... bár még senki sem látta személyesen , de történtek megmagyarázhatatlan dolgok .
Hogy lehet egy olyan lényt vádolni akit még nem is láttak ... ez ostobaság !
Hát ez a babona , és nincs rá egyéb magyarázat . - Felelt egyszerűen a hölgy . A nézőtéren , felhangzott a taps , állva ünnepelték , a nagyszerű előadókat . Az utolsó pillanatban észleltem , hogy a Don Juan véget ért. A hatalmas csillár fénnyel árasztotta el a termet. Most az ötös páholyba is szűrődött egy kis világosság . Felpillantottam rá , de csalódnom kellet , üres volt.

Mikor beléptem az ötös páholyba , körülnéztem. Teljesen ugyanolyan volt mint a többi , semmi eltérés , és semmi jel nem utalt arra , hogy bárki tartózkodott volna ott. Kinéztem a páholyból , minden bizonnyal onnan lehetett a legjobb a kilátás , jól lehetett a figyelni a színpadot és a nézőteret is . Kiváló hely olyan valaki számára aki mindent szemmel akar tartani . Tanácstalan voltam , sóhajtva vettem le a kesztyűm és az egyik ülésre helyeztem , majd még egyszer kitekintetem a nézőtérre aztán mivel későre járt , hazaindultam , csak ott hon vettem észre , hogy a kesztyűm ott maradt .

Másnap reggel utam ismét az operába vezetett. Reméltem , hogy megtalálom az ottfelejtett kesztyűt . Másrészt azt gondoltam nem árt ha ismét körülnézek a különös páholyban , és valami azt súgta , hogy nem csupán a kesztyűmet lelhetem meg ott. Az Operában nem sokan voltak , nem volt előadás . Zavartalanul felmehettem az ötös páholyba . A helyiség ismét kongott az ürességtől, de ahogy beléptem , megpillantottam valamit . A páholy erkélyének korlátján egy pár kesztyű hevert , az én kesztyűim , és mellettük egy fehér boríték . Furcsállva léptem oda , és először a levelet vettem szemügyre .
Ez állt rajta : Solange Noir , vagyis nekem szánták , így óvatosan felbontottam .

A levél így szólt :
,, Noir kisasszony , tudom ,hogy önt érdeklik a mostanában történt furcsa események , s hogy tegnap járt a páholyomban ez ügyben, de biztosíthatom, hogy nekem semmi közöm az eltűnésekhez , s hogy ezt bebizonyítsam , bármire hajlandó vagyok , még arra is hogy az ön segítségét kérjem . Ha találkozni kíván velem , kérem tudassa , hol és mikor .

U.I. : Mademoiselle , kérem vigyázzon a holmiára, ne hagyja szanaszét !

Üdvözlettel : O.F.


O.F. Vagy is az Operaház Fantomja ! Döbbenten vettem magamhoz a kesztyűm és leültem . Tudtam, tudtam , hogy létezik , hogy is kételkedhettem benne , hiszen láttam , ő volt az árny ! Hihetetlen , hogy egy szellem kér tőlem találkozót !! Kiáltottam fel magamban és még egyszer átolvastam a vörös tintával írt üzenetet . Vagy talán egy ember ? Tettem fel a kérdést . Minél hamarabb találkozom vele , annál hamarabb kiderül !
Nem sokáig gondolkodtam , papírt vettem elő és írni kezdtem . Mivel feltételeztem ,hogy aki ilyen titokban tartózkodik az operában , az nem lenne hajlandó egy emberektől hemzsegő helyen találkozni velem , úgyhogy egy félreesőbb helyet, részemről talán meglepő módon, a városi temetőt gondoltam ki helyszínül.

Tehát ezt írtam a kis cetlire :

,,Ha tudok, szívesen segítek önnek . Találkozzunk két nap múlva a temetőben 20 órakor

Solange Noir"

A papír másik felére pedig ezt írtam ,, O.F. - nek '' és letettem a párkányra .

Később otthon jutott csak eszembe , hogy talán átverés az egész , csak valami rossz tréfa , hiszen nem láttam az opera szellemét személyesen. Aztán ismét átolvastam a levelet , és meggyőződtem róla , nem tréfa , mert igen komolynak tűntek a szavai ....
Elmegyek a temetőbe , ha meg nem lesz ott , akkor egy jót sétáltam ! Szögeztem le magamban .

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2011-01-02 02:57:54

A cselekmény egyelőre nagyon hasonlít Az operaház fantomja történetére, viszont az utalásokból úgy látom más irányba mennek tovább az események. Ha felteszed a folytatást azt is elolvasom.

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Téli emlék címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Krizantém II. című alkotáshoz

Balog Marianna bejegyzést írt a(z) Széllel szálló emlékfoszlány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Fritz kalandjai: Tudod mit...? címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)