HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48397

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: MunkácsyFeltöltés dátuma: 2009-06-14

1848-tól Trianonig

1.rész
Az idők távlatából sem érdektelen megvizsgálni, hogy a magyarországi nemzetiségeknek milyen szerepük és hozzáállásuk volt az 1848-49-es magyar szabadságharcban és a további eseményekben Trianonig. Meddig terjedt a nemzetiségek lojalitása Magyarország iránt és milyen terveket dédelgettetek, hogy az Osztrák Birodalom romjain felépíthethessék régen kimúlt, saját kis birodalmaikat. A horvát elszakadási törekvések nem okoztak különlegesebb gondot a magyaroknak, habár a Horvát Királyság 600 évig integráns része volt a Magyar Királyságnak. A magyarok erőszakkal nem akarták magukhoz láncolni a horvátokat és könnyen felajánlották beleegyezésüket a különválásba. Habár Kossuth figyelmeztette a horvátokat, hogy a délszláv népek függetlenségre csak úgy számíthatnak, ha a szomszédságban egy erős, független Magyarország létezik. Ennek ellenére a horvátok fegyverrel törtek a magyar szabadságharcra. Nem saját fejüktől tették, hanem a bécsi cselszövésnek lettek áldozatai, mert végül is nem nyertek semmit a Bécsnek adott segítségért. A horvát felkelés Bécsben lett kitervelve éppen akkor, amikor az osztrák császár félelmében aláírta a független magyar minisztérium kinevezését és egyéb fontos törvényeket. Mindent megígértek, mert már akkor tudták, hogy mindent felforgatnak és semmit sem fognak betartani. A horvát lázadáshoz vezér kellett, ott volt kéznél az áruló Jellasics, aki egy küldöttség élén kijelentette, Bécsben:"Horvátországot egyenesen a birodalomba kívánja bekebeleztetni". Egyetértésre jutva Jellasiccsal, őt Horvátország bánjává nevezték ki. Annak érdekében, hogy a horvát határőr ezredek felett is rendelkezhessék császári altábornaggyá is kinevezték. Ellátták 30 ezer katonával és 50 ágyúval és azzal a paranccsal, hogy működjön közre abban, hogy Magyarországot az Osztrák Birodalom politikai egységébe erőszakkal beolvasszák. Jellasics nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, az osztrák fegyverek a horvátok kezében sok hadi sikert nem arattak és jelentősen nem is befolyásolták a magyar szabadságharc kimenetelét. A horvátországi üzelmek, Jellasics számos felhívása Magyarország szlávajkú lakosai között sem talált nagy visszhangra. A ruténok teljesen a tótok nagyobbrészt lojálisak maradtak a magyar hazához. A szerbeknél viszont a lázadás eszméje sokkal termékenyebb talajra talált. Ők voltak az elsők, akik Bécsben tartózkodó érsekük: Rajosics főnöksége alatt kidolgozták a lázadás tervét, és 1848 áprilisának vége felé Nagy Kikindán nyílt lázadásba törtek ki. A magyarok birtokai szabad prédája lett a lázadásnak, a szerbek öltek, raboltak, gyújtogattak, a védtelen civil lakosság körében véghezvitt borzalmak leírhatatlanok. A Horvátországból átküldözgetett felhívások, a bécsi kormány tisztei, a kapott fegyverek, a lőszer annyira felbátorította a Karlócára egybehívott (úgynevezett) "szerb nemzeti gyűlés" tagjait, hogy május 13-án magukat az osztrák ház jogara alatt független nemzeté nyilvánították Az országnak az általuk lakott részét (de nem egyedül lakott részét) még Baranya megyét is odaszámítva "szerb vajdaság" címén politikailag a horvát - szlavón- dalmát királysághoz csatolták. Innen láthatjuk, hogy mi történik, ha az egeret a macska bátorítja. A szerbek minden mértéket meghaladó határozatával a polgárháború magva el volt vetve. A szerbekről tudni kell, hogy ebben az időben csak 168 éve éltek Magyarországon, mint menekült és befogadott jövevények. A menekülő szerb emigráció 1688-ban és 1690-ben került Magyarország területére azzal a kikötéssel, hogy alkalmas pillanatban visszatérnek szülőföldjükre. A befogadást Magyarország feldarabolásának tervével hálálták meg. A szerbek után a bécsi udvar az erdélyi románokat lazította fel. Kossuth szerint is 1848-ig az erdélyi románoknak az erdélyi alkotmány miatt volt miért tiltakozniuk, mert Erdély alkotmánya egy nagy anomália volt. Tudjuk 1848 előtt Erdélyben törvényesen négy vallás és három nemzet volt elismerve, a románok, sem mint nemzet, sem mint vallás az alkotmányos tényezők közé nem számítottak. Magyarország és Erdély uniója véget vetett ennek a megkülönböztetésnek és az ország minden keresztény lakosát faj- nyelv - és valláskülönbség nélkül egyenjogú polgárokká deklarálták. Ezáltal megszűntek a románok panaszainak forrásai. Egy Urban nevű határőrezredes az erdélyi románok viszonylagos nyugalmát egy hazugsággal zavarta meg. Azt állította, hogy a "kegyes császár" már 10 éve megszüntette a jobbágy robotot, de a magyar urak eltitkolták a parasztok előtt. Azt is megígérte a románoknak, hogy amennyiben segítségére lesznek az osztrák császárnak a magyarok ellen, mindent megtarthatnak, amit a magyaroktól elvehetnek, sőt még kétévi adómentességet is kapnak a császártól. Az ilyen hazug ígéretek hatottak és Avram Iancu vezetésével elindult a pokol. A fellázított vadtömegek egész magyar családokat sőt falvakat égettek fel és mészároltak le a középkorban is megvetett módszerekkel. Kossuth azt írja, hogy olyan kegyetlen lap, mint amilyent a fellázadt románok műveltek az ártatlan magyarokkal szemben nincsen még egy az emberiség történelmében. Iancu a kegyetlenkedések után felment Bécsbe és a fiatal uralkodó kezéből vette át az érdemkeresztet, amit a példátlan vérengzésért kapott. "Nagy dolgokat cselekedtél Iancu! Bizony nagy dolgokat cselekedtél" - mondta a császár. Mennyire a sors fintora, hogy úgy Iancunak , mint Jellasicsnak elmezavar lett az istenek általi fizetsége. A leírtakból látszik, hogy Magyarország feldarabolásának gondolata, részben a jövevények, részben a "kontinuitásban" levők részéről már 1848 előtt el volt vetve. Az 1920-ban bekövetkezett Trianonig eltelt 70 év elegendő volt arra, hogy a mag beérjen és Magyarország feldarabolása valósággá váljon. Ma 90 év után is feltevődik a kérdés kit terhel a felelőség, hogy ez megtörténhetett ? Ilyen kérdésre felelni a történésznek is nehéz probléma, mert ez nem egyetlen tényezőnek az eredménye, ez egy hosszú folyamat, tévedés, rossz politizálás, a kormányok nemtörődömségének, szűklátókörűségének az eredménye. Szerintem az tény, hogy Ferenc József túl sokáig volt császár, elszakadt a nemzetközi realitásoktól, nem vette észre a világban végbemenő változásokat, elhanyagolta a nemzetiségek problémáit, talán gyenge, tehetségtelen tanácsadókkal vette körül magát, nem kevésbé koránál és természeténél fogva túl merev volt, hogy még idejében megfelelő változásokat, reformokat vezessen be. Nekem nehezen érthető, hogy Oroszország, amely 1848/49-ben Ausztriát megmentette a felbomlástól és még azután is sokáig támogatta a Nemzetközi Forumokon, miért lett a század vége felé Ausztria-Magyarország halálos ellensége. Az bizonyos, hogy Ausztria-Magyarország az oroszok által képviselt pánszlávista eszmék útját állta, és nagyhatalmak közül először Oroszország dobta be a köztudatba, hogy Ausztria -Magyarországot fel kell darabolni, meg kell semmisíteni. Igaz ekkor már a dualista monarchiában lakó nemzeti kisebbségek is nyíltan konspiráltak az orosszal és a pánszerb eszméket valló szerb nacionalista szervezetekkel. Itt idézhetem Sazonov a minden hájjal megkent hétpróbás bajkeverő orosz külügyminiszter táviratát Hartwig báró belgrádi nagykövethez, aki Ausztriával egy külön béke lehetőségét vetette fel. Sazonov felelete- "Nem, mondottam ! Szó sem lehet külön békéről! Semmi áron sem...Soha. Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni és meg kell semmisíteni". Ugyanilyen szellemben nyilatkozik egy kiáltványában Miklós nagyherceg, amelyben felhívja a monarchia népeit, hogy rázzák le a Habsburg igát és valósítsák meg végre nemzeti törekvéseiket. Romániának pedig azt tanácsolja, hogy foglalja el Erdélyt. Bukovina megszállásához pedig az orosz hadsereg segítségét ajánlja fel. Bratianu 1914 június 16-án titokban megegyezett Sazonovval, tehát még a háború kitörése előtt annak ellenére, hogy formálisan Ausztria-Magyarország .és Németország szövetségese volt, az orosz-román együttműködés feltételeiről az elkövetkezendő háborúban. Ilyen előzmények után Ausztria-Magyarország érthetetlen módon teljesen megbízik a román lojalitásban és megbocsájthatatlan módon teljesen védetlenül hagyták a magyar-román határt. A védetlenül hagyott határon a románok két évi semlegesség után szinte puskalövés nélkül besétáltak Erdélybe és elfoglalták annak jelentős részét. A többit már ismerjük, hathétig terrorizáltak, raboltak, gyilkoltak, amire sikerült a magyar csapatoknak és szövetségeseinknek katonai módszerekkel hazaküldeni őket. A vezetőink ebből a sajnálatos esetből sem tanultak semmit, 1918-ban, amikor százezrével voltak csapataink külföldön a magyar-román határnál újból csak néhány csendőr őrködött. A román csapatok előre óvatosan beszivárogtak a határzónába és miután látták, hogy nincs semmi ellenállás elfoglalták egész Erdélyt, majd a kommunista veszélyre hivatkozva Budapestig meg sem álltak. Tehették, mert a magyar hadsereg szétzüllve fegyvertelenül özönlött haza a frontokról, amikor a haza a legnagyobb veszélybe volt akkor jelentette ki a magyar hadügyminiszter, hogy nem akar több katonát látni. Tehették, mert Károlyi átjátszotta a hatalmat Kun Béla kezébe, aki a bevezetett rémuralom miatt teljesen elvesztette a nép támogatását. A kommunista szervezetlen és fegyelmezetlen, rosszul felszerelt hadsereg jó volt arra, hogy kiprovokálja a románok tiszai átkelését, de az ország megvédésére képtelenek voltak. A legharcképesebb Székely Hadosztályt mivel nem kommunista beállítottságú volt állandóan leakarták szerelni, nem engedték harcolni, vagy a legnehezebb pillanatokban a kommunista egységek megfutottak és fedezetlenül magára hagyták. A harcok után a Székely Határőrség hős parancsnokát törvényszék elé állították, mert egyéni akciókkal próbálta a román előretörést megállítani.

1848-tól Trianonig (2.rész)
Az első világháború egyik leginkább vitatott sarkalatos kérdése, hogy ki kezdte a háborút ? A történelem során bármely ország, ha háborút akart kezdeni egy másik ország ellen mindig vagy okot keresett, vagy csinált. A felületes szemlélőnek úgy néz ki, hogy az első világháború kitörésének oka Gavrilo Princep szerb terrorista 1914 nyarán elkövetett merénylete volt, aki revolver lövésekkel megölte Ferencz Ferdinánd trónörököst és feleségét Szarajevóban. A szerbek természetesen tagadták, hogy bármi közük lenne a merénylethez. Utólag kiderült, hogy Gavrilo Principet a szerb "Fekete kéz" nevezetű szerb titkos katonai terrorszervezet készítette fel, és szervezte meg a merényletet azzal a céllal, hogy Ausztria-Magyarországgal kiprovokálja a háborút. A szerbek a balkáni háborúk eredményeképpen megnövekedtek, megerősödtek, a franciák szövetsége a biztos győzelmet inspirálta, az orosz biztatás miatt megengedhették maguknak, hogy visszautasítsák az osztrák követeléseket. A Times és a Daly Telegraph angol lapok jól informálták az olvasókat és nyíltan megírták, hogy a szarajevói merényletben az angliai szerb nagykövetségnek is része volt köztük Zsivkovics tábornoknak Drága királyné megkínzójának és gyilkosának, aki összekötő volt 1914-ben az udvar és Dragutin Dimitrievics Aspin ezredes a "Fekete Kéz" nagymestere között. Aspin ezredes a merényletet természetesen az orosz felbujtásra szervezte meg, aki egy háború esetére minden segítséget megígért Szerbiának. Szerbia a balkáni háborúk eredményeként megerősödve pánszerb álmokat kergetett és a francia szövetséges által pénzelve, felfegyverezve az ország nagyságához képest erős és nagy hadsereget fejlesztett ki. Oroszország 1908 és 1913 között három esetben készült hadat üzenni Ausztria-Magyarországnak, de francia szövetségese mindig leintette Oroszországot és visszakozásra kényszerítette. 1914-ben Oroszország Franciaországot kész tények elé állították. Eltitkolták, hogy már Gavrilo Princep merénylete előtt a szibériai hadtesteket Kiev környékére csoportosították. 1914 július 24-én titokban elsőként elrendelték az orosz hadsereg mozgósítását, de erről a franciákat nem értesítették, habár éppen ebben az időszakban látogatott Oroszországba Franciaország elnöke és miniszterelnöke. Az oroszok hivatalosan csak július 28-án jelentették be a mozgósítást. A franciákat teljesen készületlenül érte a bejelentés, de az oroszok és a szerbek által pénzelt és megvásárolt fontosabb központi francia lapok gondoskodtak arról, hogy a francia nép ne tudja meg az igazságot a háború befejezéséig. Az oroszok elsődleges terve az volt, hogy Németországot beugrassák a háborúba, mert azelőtt Anglia nem támadott. Ez sikerült is, mert július 30-án Németországnak is kénytelen volt haderőit mozgósítani az orosz fenyegetés miatt, ugyanazon a napon Franciaország néhány órával Németország előtt aláírta a mozgósítási parancsot. Ezzel a kocka elvolt vetve, az első világháború kitörése elkerülhetetlen volt. Ausztria-Magyarországnak elkellett tűnnie, mert akadályozta az oroszok balkáni terjeszkedéseit, főleg miután Ausztria 1908-ban bekebelezte a novibazári szandzsákat, 1909-ben Boszniát és Hercegovinát. Tehát az eddig leírtakból világosan kitűnik, hogy Oroszország már régen készült, hogy leszámol Ausztria-Magyarországgal és a háború egyetlen okozója is Oroszország volt. Ehhez Szerbiát használta fel és még pontosabban a szarajevói merényletet, amelyet úgy állított be, hogy a gyenge Szerbiát megtámadta a hatalmas Ausztria - Magyarország. A cári Oroszország sohasem bocsátotta meg II. Vilmosnak, hogy Bismarck távozása után nem újította meg a kegyvesztett kancellár titkos ellenszerződését. Ezért Oroszországnak újabb szövetséges után kellett néznie, amit Franciaországban talált meg. 1892 augusztus 8-án Oroszország és Franciaország között létrejött az orosz-francia katonai egyezmény. Ezután Oroszország Franciaországtól 1.000.000.000 frank kölcsönt kapott a háború befejezéséig hadseregének modernizálására.
Az orosz pánszlávizmus hasonlóan nem bocsátotta meg Bécsnek, hogy 1878-ban a berlini kongresszuson nem aknázhatta ki kellően a törökök elleni győzelmét. Tehát röviden ezek voltak az első világháború előzményei és főbb okai. Az ma már biztos, hogy az oroszok számára a szerb-osztrák viszály csak ürügy volt az orosz hegemónia balkáni kiterjesztésére. Igaz ez nem sikerült, ha Oroszország nem is halt bele az első világháború tüzébe, a cár és főbb kiszolgálói elvéreztek a bolsevista forradalom kegyetlen megtorlásai között. Még a két világháború között is voltak próbálkozások, hogy Németországot okolják az első világháború kitöréséért, majd Benes próbálkozott, hogy Tisza Istvánra kenje a dolgot, de az előkerült diplomáciai dokumentumok bebizonyították, hogy az első világháború kitöréséért csak Oroszország okolható egyedül csak neki állott érdekében, amihez készségesen segített Szerbia, a pánszerb eszméktől hajtva nagyhatalmi álmokat kergetett. A háború végén Oroszország a németekkel békét kötött és kilépett a háborúból. Amerika viszont belépett a háborúba és eldöntötte az első világháború sorsát. A német, osztrák, magyar hármas szövetség elvesztette az első világháborút és utána következett az Osztrák Magyar Monarchia feldarabolása, kiárusítása a szomszédos kis országok között, akik alig voltak hatással a háború menetére. A románok, akik a legkevesebbet tettek a háború megnyeréséért jelentek meg elsőnek Párizsban, hogy Erdély testét és a Bánát egy részét megkapják. Miután kivívatták a győzelmet másokkal még volt merszük a békekonferencián azzal megjelenni, hogy fizetségüket követeljék. Clemenceau amikor közölték vele kívánságaikat - így kiáltott fel: "Határtalan ezeknek a románoknak a szemtelensége!...Gyáván cserben hagytak bennünket és ezek után még azt kívánnák, hogy foglakozzunk velük. Ez már mégis csak sok!...A románoknak is megvolt a maga szerepük a háború kirobbantásában. Az oroszokat beugratták be nem tartott ígéreteikkel, a szerbeket arra biztatták, hogy ne engedjenek" nemzeti becsületükön csorbát ejteni". Románia ennek ellenére megkapott mindent amit követelt. Sőt nagyobb előnyökhöz jutott, mint bármely ország. A győztes országok és kis szekértolóik Párizsban valóságos karnevált ültek. Ott volt minden ami emberileg elképzelhető, hazugság, félrevezetés, cselszövés, versengés a minél nagyobb koncért. Államférfiak, kalandorok, férfiak, nők tülekedtek sóvár kapzsisággal a konc reményében. Thomson szerint, ami Párizsban akkor történt az "Rákok marakodása volt a vízi hulla felett " Pozzi "A háború visszatér" című kitűnő könyvében így írja le a béketárgyalás hangulatát." A tapasztalat hiánya, a tudatlanság, a részrehajlás, a könnyelműség végzetesen befolyásolták a bizottságok tevékenységét. Ezeréves problémákat egyetlen kardvágással oldottak meg. Hirdették és a népek önrendelkezési jogainak jelszavával cselekedtek, amikor millióktól vonták meg az önrendelkezés jogát. Clemenceaut csak Elzász-Lotaringia 1792-es határainak visszaállítása, és a katolikus, antidemokratikus Osztrák-Magyar Monarchia megsemmisítése érdekelte. Az angolokat közép-európában csak a román petróleum források érdekelték. Wilson kizárólag ideális rögeszméinek élt: az igazságot hirdette a népeknek." Tardieu a béketárgyalás legmegkentebb kulcsfigurája vezette a bizottságokat miután Clemenceau rábízta az ügyek vezetését. Körülötte sürgött-forgott mindenki, szabad volt a vásár Trianonban. Az Egyesült Államok külügyi államtitkárát keserű kiábrándulás gyötörte, felháborította a szemtelen egyezkedés, alkudozás. Emlékirataiban megrajzolja Tardieu , Benes, Bratianu, Vinzelosz, Lloyd George, Pichon szánalmas jellemvonásait. Az USA nem is írta alá soha a párizsi béketárgyalás határozatait, amely inkább zsibvásárhoz hasonlított, mint komoly béketárgyaláshoz. Belátták, hogy az így létrehozott békeszerződések lesznek az új háború okai. Ez be is igazolódott a második világháború kitörésével. Benes két órás beszédében a hazugságok láncolatát sorakoztatta fel, hogy bizonyítsa az Osztrák Magyar Monarchia bűnösségét és a csehek jogait Magyarország területéből. Wilson mivel nem ismerte a kelet európai problémákat Hous ezredesre bízta az ügyek intézését, Hous ezredes pedig mindig azt javasolta, amit barátja Steed mondott, aki Massaryk és Benes embere volt. Természetesen Steed ezektől kapta az információkat és az inspirációkat. Visszahozták a régi jól bevált Sazonov-Izwolsky módszereket, jó pénzért megnyerték a befolyásos sajtót: a Tempst, " a Figarót és a Journal des Debáts-t. " A sajtó, a pénzvilág, és a politikai élet éhes csukái, undok falánksággal kerülgették a nagy cápákat" (Pozzi). A háború előtti napok szélhámosaiból hatalmas, gazdag urak lettek, kezükben a háború áldozatainak vére arannyá változott. Csupán a románoknak volt ráncos a homlokuk, mert tudták, hogy a háború alatt elkövetett szószegésük, külön békéjük miatt Clemenceau nem nagy barátjuk, bár Tardieuben és a Temps ígéreteiben megbízhattak. Antonescu a román küldött Clemenceaunál olyan rideg fogadtatásra talált, hogy az sírva fakadt. A románok, hogy biztosak legyenek a zsákmány megszerzésében még válogatott nőket is "bevetettek". "Take Jonescu és Bratianu gyönyörű nők koszorúját vonultatta fel a konferencián az "igaz ügy" védelmére. Ezek az elragadó honleányok ostromolták a konferencia politikusait, diplomatáit és szakértőit a román haza érdekében" (Pozzi).Venzicsnek a szerb követ szép feleségének szalonja volt Párizsban, ahol a politikusokat és diplomatákat fogadták és szórakoztatták. Ezáltal szenvedélyes barátokat szerzett a szerb ügynek. "Ebben a mámoros légkörben - a békeszerződések az asszonyok akaratát szentesítették". (Pozzi) Ilyen körülmények között Tardieu hozzálátott a Monarchia feldarabolásához. Clemenceau, aki mindenképpen elnök szeretett volna lenni csak a választásokkal törődött. Minden ország csak saját érdekére figyelt. Az Olaszországi küldött azt leste, hogy Franciaország megadja-e az 1915 április 26-án tett ígéretét. A szerbek képviselői Veznics és Trumbics a horvátok és szlovénok független államának elgáncsolásán mesterkedtek, amely a pánszerbizmus halálát jelentette volna. Benes és Massaryk a biztos siker reményében Tardieunál és Wilsonnál jártak közbe újabb és újabb követelésekkel. A konferencián olyan jelentéseket, amelyek országok sorsát határozták meg egyszerűen nem vettek figyelembe, a főbizottság jelentését szándékosan annyira túlméretezték, hogy abba néhány óra alatt lehetetlenség volt belemélyedni. A konferenciát kész tények elé állították. Komoly vita nem is volt, a felszólalók betanult szereposztással szónokoltak." A konferencia nyilvános és bizottsági ülésein minden csak üzleti fogás és önző megalkuvás volt. Trianonban nem az volt a fontos, hogy kinek van igaza, hanem, kinek mit követelt a saját érdeke" (Pozzi)
Felhasznált irodalom:Henri Pozzi:A háború visszatér-1935.
Kossuth Lajos:Emlékeim az emigrációból.




2009

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Az Aare ott örökkön zúg címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 11. címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)