Egyedül fekszem szobámban, az ágyon
A sötétbe meredve a TE arcod látom
Csend van, minden szótlan, néma
Utánad mennék, ha tehetnén...még ma!

A sötétben sok vonásod kirajzolódik
Félálomban hangod is tisztán hallatszik
Hallom utolsó mondatod, mit nekem mondtál
Emlékszem mindenre, amire megtanítottál

Gombát szedni, azt el is készíteni
Mikor érett, mikor kész...csak ennyit kellett tudni
Úgy szeretném fogni kezed mégegyszer
S úgy érezni soha többet nem hagysz el!

Hiányod még borzasztóan fáj
De továbblépni, s tovább élni muszály
Jó néha még kicsit sírdogálni ÉRTED
Remélem szeretetem még mindig érzed!