HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48386

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: DaliFeltöltés dátuma: 2009-06-15

Még találkozunk Töki!

Telefon. Nem hiszem. Hogy történhet ez vele, velem, velünk? Szaladok. Talán mégsem, talán van mit tenni. Ott fekszik. Nem él. Mellézuhanok. Egy pillanatra meghalok magam is.

Nincs nagyobb fájdalom annál, mint végleg elveszíteni valakit, akit szeretünk. Ha a sors vagy Isten, vagy akié a hatalom kegyetlenségében mégis egy kicsit kegyes, hagy nekünk időt a búcsúzásra. Ki nem mondott szavak kimondására, a meg nem tett ölelések, a meg nem adott puszik pótlására.

Utólag okos az ember. Amikor már remény sincs a búcsúra. Akkor jut eszébe, hogy a meg nem tett dolgokat miért nem tette meg? Amit ki akart mondani, miért nem mondta ki? Miért nem szeretett jobban, odaadóbban, máshogyan?

Egy barát elvesztése után az űr betölthetetlen. Az égető hiányérzet talán csitul egyszer, de elmúlni sohasem fog. Még ha lesz másik, akkor sem. Az igaziból csak egy van, egyetlenegy. Ha megtaláltuk óvnunk kell, mert soha sem lehet tudni, mikor jön egy autó.
Egy autó, ami tönkrezúz nem pusztán egy apró testet, de egy életet, egy család életét. Hirtelen semmi sem számít, semminek nincs már értelme, célja. Az apró testet eltemetve az emberben csak egyetlen kérdés motoszkál: miért nem figyeltem eléggé?

Egyre csak jönnek a miértek és a ha-k. De sajnos egyik sem tudja visszahozni a meleg barna szempárt, a drága hangot, az oly nagyon szeretett társat. A feltétlen szeretet, amit csak egy hűséges kutya adhat és kaphat. A pillanatokat, amikor fejét az ölünkbe hajtva pihent, teljesen átadva magát a cirógató ujjaknak. Az apró neszeket, amiből - még ha ő azt is hitte, hogy nem - mindig tudhattuk éppen mit csinál. A megnyugtató érzést, hogy tudtuk: ő ott van, velünk.

Csend van. Süketítő csend. Mindig is tudtuk, hogy szerencsések vagyunk azért, hogy Ő minket választott, hogy a családja lehettünk. De azt soha nem gondoltuk volna, hogy a mi barna, bolondos kiskutyánk nélkül az élet ennyire szürke lesz.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-06-15
Összes értékelés:
5
Időpont: 2009-06-18 09:01:02

Szia Rozália!
Köszönöm.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-06-17 11:04:41

Szia!
Rettenetesen fájdalmas a kutyánk elvesztése. Jól megírtad.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-15
Összes értékelés:
5
Időpont: 2009-06-16 12:13:12

Köszönöm barackvirág. Az együttérzést és a dícséretet is!
Dali
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2009-06-15 21:09:43

Sajnálom a kutyust... én is szeretem az állatokat...
Jól fogalmaztad meg mindazt, amit ilyen helyzetben az ember érez.
Üdv: barackvirág




Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 8. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A rózsa szólt, te kis cseléd... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A csavargó kismacska címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyárhoz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy Sztár Áruház című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)