Rendbe mennek a dolgok,
szívemben mégis hordom a foltom.
Fekete, keserű, égető és fájó,
szerelemre éhes szívem, üresen álló.


A szerelem elkerül,
vagy én nem keresem?
Meddő hatékonyságom,
magamnak köszönhetem.
Keresés nélkül üres marad szívem.
Szavaim nélkül, nem hall meg egy fül sem.


Várok, mert gyáva vagyok,
pedig érzelmeim nagyok,
s a szám csak gagyog,
pedig határozott vagyok
s így az arcomon az álarc kissé fagyos.


Túl határozottan teszem, amit tudok,
s néha kívülről ridegnek látszok,
s ha humoromat veszem elő,
túl villog, s ez nem túl nyerő.
Nem vagyok egy általános nagy ő.


Szerelem már emelt égbe, s csapott mélybe,
de az igaz szerelem reményében,
neki ugrok még egyszer, miért ne.
A szerelemért égnem kell a mélyben.
Tán megégek még egyszer,
de utána is élnem kell.