Álmosan lépett a fürdőszobába. Nem kellett volna ilyen sokáig fent maradnia, de nem tudott elszakadni a tévétől, annyira izgalmas volt a krimi. Meg különben is, ha már egy egyszer elkezdte nézni, nem hagyhatta ott éppen akkor, amikor a legizgalmasabb. Már csak a fogmosás maradt hátra, és utána irány az ágyikó. Leragadó szemét sikerült annyira felfeszítenie, hogy megkezdje az új tubus fogkrémet. Ezt a márkát még sohasem használta, egy sarki árustól vette. Általában áruházakban szokott vásárolni, de ezt a kamaszkorú, láthatóan szegény sorsú lányt megsajnálta. Még egy kevés borravalót is adott a mondott áron felül. A fogkrém külseje semmi jóval nem biztatott, de talán belül jobb lesz. Komótosan tartotta keféjét, míg a krémet kinyomta. Legnagyobb meglepetésére áttetsző, rendkívül kellemes illatú, zselészerű anyag áramlott ki a tubusból. A nyúlós anyag csak jött és jött, nem akart megállni. Már a mosdókagylóba is lefolyt, amikor végre kiürült a tartója. Akkor a zselé pezsegni kezdett, és néhány csepp Lola sebes kezéhez ért. A seb azonnal begyógyult. Lola felkapott egy maréknyit a masszából, majd kísérletképpen fájós derekára kente. A fájdalom azonnal megszűnt. Miközben a krémmel bíbelődött, egy kevés az ablakban álló, pusztulófélben lévő fuksziára esett. A növény másodpercek alatt megújult, és növekedésnek indult. Lola boldogan rohant a szobába, hogy megmutassa férjének a csodát, de mire visszaérkeztek, a krém is és a tubusa is nyomtalanul eltűnt. Lola még hónapokig kereste az áruslányt, de nem találta meg. A fukszia viszont azóta is él és virul.