HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49217

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KedvesFeltöltés dátuma: 2009-06-18

Mindenkinek a maga keresztje 1

Az első capás

Egy kis faluban láttam meg a világot, szép nagycsaládban születtem. Igazából nem sok szép emlék van, ami bennem él.

Egy két halvány emlék, egy halvány mosoly, amit a keserves könnyek könnyedén elmosnak.
Egy óvodai szereplés, még ma is el tudom énekelni, a lencsibabát, amikor izgulva a színpadra állva énekeltem.
Nagy pettyes masnival a hajamban, és a hozzá illő pettyes ruhácskában.

Lestem a tömegben az anyukámat, a testvéreimet, és a nagymamámat.

Halványan dereng valami a libákról, ahogy estefelé a nyakukat nyújtogató gúnárok sziszegve közeledtek felém, és rémülten hajtottam magam a hintában, hogy ne tudjanak megcsípni.

A nagymama meséjére, amint a fejem az ölébe hajtva simogatta a hajam, és mesélt nekem.

Szerettem ezeket az estéket.

Talán ennyi volt a gyermekkor összes szeretettet adó élménye számomra.

Még nem voltam hat éves, mikor apu csak annyit mondott:

- Gyerekek megyünk Pestre!

Mama mosdatott, öltöztetett engem. Nem emlékszem mindenre csak arra, amikor egy idegen néni megfogta a kezem, és a többi testvéremmel együtt bekísért egy üres szobába, ahol csak egy ágy volt matrac nélkül.

Maradjatok itt mondta, és kiment.

Mikor kattant a zár az ajtóban, akkor eszméltünk fel, hogy minket bezártak a szobába!

Mind az öten kiabáltunk sírtunk, dörömböltünk az ajtón, hogy engedjenek ki. A kishúgom négy éves volt akkor, még ma is tisztán emlékszik erre a szörnyű napra....

Apuért kiáltottunk, de senki sem válaszolt.....

Egyszer csak az ablak alatt hallottuk apu hangját...

Ma sem felejtem el... Ne sírjatok gyerekek, visszajövök értetek...

Az ablakon rács volt. Jó erős rács.

A rácson kinyúlva kapaszkodtunk sírva apu kezébe, de ő elment...
Mi magunkra maradtunk.

Tomboltunk, vertük az ajtót, hiába....

Mikor a sírástól kimerülve elcsendesedtünk, összeölelkezve kuporogtunk az üres ágyon.

Akkor nyílt az ajtó, és bejöttek értünk. Megfürdettek, és elválasztottak egymástól is.
Újabb kétségbeesett próbálkozás, ahogy egymásba kapaszkodva csíptünk rúgtunk karmoltunk, haraptunk, és üvöltöttünk egymásért.
Mindhiába.... Erősebbek voltak a felnőtt karok, mint mi.
Engem egyszerűen felkapott valaki, és elcipelt.
Mikor megnyugodtam, kaptam enni is, de nem kellett.

Annyira emlékszem minden mozzanatra.

Nem értettem semmit, csak azt, hogy nincs anyu, nincs mama, és a testvéreim sem velem vannak.

Egyedül maradtam egy csomó idegen kisgyerekkel. Éjjel egy nagy teremben feküdtünk, egy kisbaba felsírt..

Odabújtam hozzá, magamhoz öleltem, halkan énekeltem neki, ringattam, és a kimerültségtől , és a sírástól, mindketten mély álomba merültünk.



Folyt. köv......

2009-06-08

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
886
Időpont: 2010-02-13 23:12:12

válasz Arthemis (2010-02-13 20:49:05) üzenetére
Kedves Arthemis!
Csak sodródtunk az árral, amelybe kerültünk.
Akartul nem akartuk, sajnos minket rről nem kérdeztek men.
Köszönöm hogy itt jártál .
szertettel
Anikó
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-02-13 20:49:05

A szörnyű gyerekkor nekem sem ismeretlen, bár a szüleim neveltek fel...ezek a sebek tényleg nem gyógyulnak meg teljesen soha, de nem hiszem hogy bármi véletlenül történik. Ha nem élted volna át mindezt, ma nem az lennél aki vagy.
Talán a legrosszabb az, hogy el sem mondták nektek hogy mire számíthattok, csak úgy kilöktek a nagyvilágba...
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
886
Időpont: 2010-02-13 20:37:42

Kedves kankalin:)
Igaz régi sebek, de túl mélyek, hogy begyógyuljanak.
Igen ezt már akkor is hoztam valahonnan. igen akkor mindketten megnyugodtunk.
Egymásnak adtunk önmagunkból..
köszönöm szeretettel ölellek
Anikó
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6892
Időpont: 2010-02-13 20:34:36

Szia!
Elszorult a torkom, nincs is erőm, hogy a következő részt elolvassam. Annyira sajnálom!
Nekem sem volt felhőtlen gyerekkorom, sőt! Szörnyű volt, de mégiscsak családban nőttem fel. Az utolsó mondatról egy kis autista tanítványom jut eszembe, aki ugyan nem beszél, mégis a meleg kis kezével, egy mosollyal meg tud vigasztalni, ha magamhoz ölelem, énekelek neki, telítve leszek pozitív energiával.
Remélem azóta jobban vagy, bár ezeket a dolgokat soha nem lehet kitörölni az emlékezetből, mint nagyon sok más egyebet se. Azt hiszem, te is azért lettél az, aki vagy, hogy segíthess másokon.
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
886
Időpont: 2009-06-19 21:09:59

Kedves Arany:)
Köszönöm hogy itt jártál.
Nem tudom mi fáj jobban.
Az öntudatlanság, vagy az öntudatra éberdés....

Minden esetre most már végig írom amit elkezdtem, akármennyire mély sebek szakadnak fel a múltból...


Szeretettel ölellek
Anikó

Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
886
Időpont: 2009-06-19 09:06:47

Kedves Judit.

Azt hittem az idő gyógyít, de most érzem mikor írok, hogy ez nem igaz....
De azért folytatom...

Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2009-06-19 00:04:58

Kedves Anikó!
Nem csodálom, hogy nem tudsz sírás nélkül írni erről az időszakodról. Szörnyű lehetett kicsi gyerekként mindentől és mindenkitől elszakadni, akiket ismertél és szerettél! Remélem egyszer kiderül majd, hogy miért került minderre sor. Miért vitt intézetbe benneteket az apád és miért szakítottak el a testvéreidtől? El sem tudom képzelni mi indokolhatja, hogy ilyen kegyetlenül bánjanak kicsi gyerekekkel.
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
886
Időpont: 2009-06-18 16:39:52

Kedves Selanne:)

Azt hittem tudok könnyek nélkül írni róla, de nem ment...:(
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2009-06-18 16:35:05

Húúú!
Nos ilyenkor küszködöm , szorul a torkom!!Élethelyzetek, kemény igazságok sora.
Írd ki magadból én várom:
Szeretettel.Marietta:
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
886
Időpont: 2009-06-18 16:30:11

Kedves dpanka:)
köszönöm. hogy itt jártál, nem szép a folytatás, de azéletem nagyban befolyásolja...

Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5407
Időpont: 2009-06-18 16:18:18

Szia!
Érdeklődve várom a folytatást. Lehet hasonló gyermekkorunk volt, mert én sem családban nőttem fel. úgy hogy várom a folytatást!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/5) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Márton- napi lakoma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)