HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46824

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KedvesFeltöltés dátuma: 2009-06-19

Mindenkinek a maga keresztje 2

Új remény)

Eseménytelen napok jöttek, néha messziről megpillanthattam a kisebbik bátyámat, de kerítés választott el minket.
Ott álltunk a kerítés két oldalán, és az ujjainkat átdugva kulcsoltuk össze a kezeinket.
Megbeszéltük mikor leszünk megint kint az udvaron, és mindig találkoztunk, ha kis időre is.
Akkor mindig picit megnyugodtam... - nem vagyok egyedül..

Egyszer csak jöttek, és megint szép ruhát kaptam, még elbúcsúzni sem volt időnk, máris egy buszban ültem, több gyermekkel együtt.
Megérkeztünk egy hatalmas nagy udvarra, és egy hatalmas épület előtt álltunk meg. Nekem legalább is akkor annak tűnt.

Átöltöztettek megint, és az udvarra engedtek játszani, egy szép hatalmas fákkal teli kertbe. Először tétova lépéseket tettem, és nézelődtem.
Egyszer csak nagyot dobbant a szívem, mert a távolban megláttam valakit, aki nagyon hasonlított a nővéremre.

Elkezdtem rohanni felé, és kiabáltam, ahogy a torkomon kifért...
Mariiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Mari Marikaaaaaa!!!!!!

A hangomra felfigyelt, és elkezdett rohanni ő is felém...
Végül összeértünk, és könnyezve egymás nyakába borultunk.
Picit beszélgettünk, mi történt velünk.
Marika, de örülök neked, ugye nem mész el nem hagysz itt egyedül..
Hugi bízz bennem! Nem hagylak itt. Ne félj..

De megint csak jöttek a felnőttek, és Marikának menni kellett.
Nem engedtem el a kezét, mondtam én is megyek veled.

-Majd elduglak, és úgysem tudnak csinálni semmit, ha már megérkeztünk, és együtt maradunk.
-Gondoltuk mi, gyermeki ésszel.

Minden simán ment erősen dobogó szívvel léptem fel a buszra, mikor az egyik nevelő elkapta a karom.

-Ez a kislány ma érkezett! El ne vigyétek!

Hiába volt minden keserves sírás, kapaszkodás! Megint a felnőttek nyertek.

Annyira emlékszem akkor már ketten fogtak le engem is és a nővéremet is, aki hat évvel idősebb volt nálam.
A többire nem nagyon emlékszem, csak a busz hátuljára, ahogy a nővérem könnyes arcát láttam, és kiabálta;

-Visszajövök érted hugi! Ne sírj!

Persze hogy nem jött vissza, de sokáig vártam.
Aztán mindenbe beletörődve, lassan hozzászoktam a nevelőintézeti élethez.

folyt. köv.

2009-06-18

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-06-19 21:15:49

Kedves Judit:)
Gyermekszemmel másként él meg az ember sokmindent..
Mai szemmel éert, hogy miért történt mindez, de öt és fél évesen semmit sem értettem ebből az egészből....


Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-06-19 21:13:52

Kedves Panka:)

Igen..
Ma már én is tudom, és azt hiszem a családvédelem is felébredt az "öntudatlanságból".....
Ma már nem élik át az otthonunkból kiemelt testvérek ezt a borzasztó élményt.

Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-06-19 21:11:27

Selenna:) rendben...
köszönöm hogy itt jártál

Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4696
Időpont: 2009-06-19 19:12:52

Kedves Anikó!
Nem is gondol bele az ember, hogy mit jelent árvaházban felnőni. Amikor általánosba jártam, az alsó tagozatban, egy rövid ideig, a mi osztályunkba is járt néhány árvaházi kislány. Az egyforma ruhájukon kívül, egyformán sajnáltuk őket mi többiek. Azért úgy emlékszem kicsit tartottunk is tőlük, mintha az árvaság ragályos lenne és megkaphatnánk. Ők inkább egymással beszélgettek és nem nagyon kapcsolódtak be a játékainkba. Ahogy az írásodat olvasom, olyan lelkiismeret furdalásom támadt, miért is nem igyekeztünk jobban mi többiek, hogy megismerjük őket.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2009-06-19 15:07:20

Kedves Anikó!
Abban az időben bizony szétválasztották a testvéreket azon megfontolásból hogy a gyermekeket korcsoportokba osztották. Fájdalmas és szomorú, hogy így volt. Ma már szerencsére másképp működik. a gyámhivatal azon van, hogy a testvérek együtt maradjanak. És persze nincsenek már olyan nagy létszámú nevelőotthonok mint régen. próbálják családias nevelőszülői hálozatban 7-8 gyermeket elhelyezni. Tudom fájdalmas írni róla, de meglátod ahogy kiírod magadból, úgy egy kicsit meg is könnyebbülsz. legalábbis én így voltam. Azt hiszem sosrstársak vagyunk. ígérem a többi részt is el fogom olvasni.
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2009-06-19 13:44:35

Szia Anikó!
Sejtésem beigazolódik.Igen az intézeti évek!Remélem a kezdeti élmények finomulnak a folytatásban.Figyelemmel kísérem , a legvégén fűznék hozzá gondolatot, ha megengeded!:-)
Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egyszerű mese című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Jövőbelátó című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Hangya doktor című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A legszebb... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Mindhalálig című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Derengés című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Szüret című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Dina alkotást töltött fel Nehéz idők - Érzelmek képekben címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Feladni című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Itt senki... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Mea culpa című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Ünnep után címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Lépteid nyomán című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)