Teltek a percek, a napok, a hónapok, és az évek.
Eseménytelenült telt. Legalább is nem volt semmi olyan megrázó élményem, mint az előző hónapokban, években....
Nem vittek, haza, nem kaptam csomagot, sőt, levelet sem.....
Lassan elfelejtettem, ami előtte annyira fájt.

Mikor jó voltam, cukrot és kekszet kaptam jutalmul szombatonként, mikor rossz voltam, akkor hidegzuhanyt az arcomba, és az egész testemre.
Volt olyan nevelőnő, aki megtépte a hajam, és vonalzóval vert....
Nem csak engem, mindenkit...

Panaszkodni? Kinek? Némán tűrtem, amit az élet adott nekem.
Voltak azért szép pillanatok is az életemben...
Mikor bábszínházba vittek minket.

A bábu nekem beszélt....
Vagy amikor a cirkuszban voltunk, és akkor még nem tudtam, hogy az, amit látok televíziós közvetítés. :D

Megkérdeztem az operatőrt, hogy miért nem úgy nézi az előadást, ahogy mi, mert az sokkal szebb... mint színek nélkül a szürke dobozban.

Sok mindent nem értettem
Szép lassan kivívtam a csoportban magamnak a tiszteletet, és vezéregyéniséggé nőttem ki magam.

Sosem szerettem az igazságtalanságot, mindig védelmeztem a gyengébbeket.

Lehet ez a csillagok ajándéka volt ez nekem...

Irigykedtem azokra, akiket haza vittek hétvégenként, és azokra is, akik csomagot kaptak otthonról.
Emlékszem egy kislány nagyon szép hegyezőt kapott otthonról.

Annyira szép volt.
Mint egy üvegbúra terült rá a hegyezőre, halványzöld színben.
Hiába kértem, nem adta nekem.....
Elvettem tőle, kitörtem belőle a hegyező részét, és gyurmát gyömöszöltem bele.

Sok szép színes gyurmát.. Nagyon szép volt..

A kislány hiába sírt, nem adtam neki vissza..

Mikor odáig jutott, hogy szólt a nevelőnek.. aki elvette tőlem, hiába mondtam, hogy a szüleim küldték külföldről..

Még ma is emlékszem, mikor lesújtó pillantásokkal végig mért, és gúnyosan azt mondta.

- Neked? Hisz téged soha sem látogatnak..
Nagyon elszégyelltem magam, mert igaza volt.

Engem sosem látogatott senki. Minden ünnepen ott voltam a többiekkel az intézetben, és mindig olyan ajándékokat kaptunk, ami hasznos ajándék volt.....
ruha, cipő, sál, és ilyesmik.
Amit mindenki megkapott, azok is, akik nem voltak velünk.

Kelletlenül, de visszaadtam a szivárvány színeiben pompázó gyurmával telt ceruzahegyezőt.

Később viszont a kislánytól megkaptam... Mert védtem őt a többiektől...
Ez volt a hálája, hiszen mint hegyezőt, úgysem tudta már használni.

folyt köv.