HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 9

Online vendég: 91

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49058

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2009-06-21

A szoba


Nagyon lassan, nehezen tért magához. Nem nyitotta ki a szemeit azonnal, hanem hagyta, hogy a tudata szépen felébredjen. Első világos gondolata egy kérdés volt rögtön. "Mi történt?" Emlékezett, hogy az eget figyelte kinn az udvaron, miközben a ház nyitott ablakán keresztül bömbölt a készülék. "Itt vannak! Eljöttek!" Harsogta a tudósító izgatottan. Látta, ahogyan a Nap fénye megcsillant az ezernyi jármű fémtestén. Azonban hiába próbálta, nem tudta felidézni, milyen színe volt a csillogásnak. Talán, mert ilyen színt még sohasem látott a szemeivel.
Erről eszébe jutott, hogy most már esetleg megpróbálhatja kinyitni őket. A szoba mennyezetét látta meg először. Óvatosan felemelte a fejét és csodálkozva látta, hogy az övén kívül, még másik négy ágy van a közelében. Mindegyiken feküdt valaki, és mintha egyszerre térnének magukhoz. Mindannyian mozgolódni kezdtek. Szemben vele egy idősebb nő ébredezett éppen. Balra egy fiatal fiú. A jobb oldalon egy középkorú férfi emelte fel a fejét. Távolabb, a sarokban pedig egy lány ült fel az ágyban. Ahogy jobban körülnézett, egy viszonylag kényelmesen berendezett szobát látott. Középen nagy asztal, öt székkel. Az ágyak mellett éjjeliszekrény. A szoba két falán hatalmas, csukott ablakok. Ahol ő feküdt, csupasz fal volt. A negyedik falban pedig egy üveges ajtó. Többször körbenézett, mire rájött, hogy mitől olyan furcsa az egész. Se lámpa, se villanykapcsoló, sőt, az ablakokon és az ajtó üvegén sem jött be fény, mégis látott. Egyáltalán nem volt senki és semmi más a szobában. Gondolt egyet és teljesen felkelt az ágyból. A másik négy azonnal felé fordult, de hamar el is fordították a fejüket más-más irányba. Ó persze! A külseje. Még ennyi idő után sem tudta megszokni, hogy az emberek nem szívesen néznek rá hosszabb ideig. A fiú volt csak, aki egy kicsit tovább bámulta, mint a többiek.

- Mindenki jól van? - kérdezte a férfi, miközben tüntetőleg hátat fordított neki.
- Hol vagyunk egyáltalán? - kérdezte a fiú.
- Akárhol is, én haza megyek! - jelentette ki az idősebb nő és elindult az ajtó felé.
- Ne! - állta az útját a lány. - Azt sem tudjuk, merre van a haza, hiszen arra sem emlékszünk, ide hogyan kerültünk?
- Lehet, hogy zárva van az ajtó - jegyezte meg a férfi. - Bezártak ide minket.
- De kik? - nézett a férfire a fiú.
- Talán nemsokára megtudjuk - vélekedett a lány. - Az is lehet, hogy hamarosan meglátogatnak.
- Én akkor is megnézem, zárva van-e az ajtó? - folytatta megkezdett útját a nő.
Keze ráfonódott a kilincsre majd óvatosan lenyomta. Az ajtó résnyire kinyílt. A nő ekkor határozottabban meglökte az ajtót és bátran átlépte a küszöböt. Velőtrázó sikollyal zuhant bele a fekete semmibe. Döbbenten látták a kitárt ajtón keresztül a végtelen űrt, s a csillagokat. A fiú odaugrott és gyorsan visszahúzta az ajtót a helyére.

Mindenki csendben ült az ágyán. Félelemtől reszketve néztek hol az ajtóra, hol valamelyik ablakra.
- Ez mi volt? - szipogta a lány.
- Felfoghatatlan - sóhajtott a férfi.
Ekkor észrevették, hogy az üvegajtó túloldaláról fény szivárog a szobába.
- Meg kellene nézni, mi az? - vélekedett a fiú.
- Én ugyan nem! - csattant fel a férfi.
Ekkor minden szem rá szegeződött.
- Menjen ő! - mutatott felé a lány.
Semmi félelmet nem érzett, amikor ő is megfogta a kilincset. A többiek rettegve figyelték minden mozdulatát. Amikor kitárta az ajtót, a férfi hirtelen odaugrott mellé és nagyot lökött rajta. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy nekilökte egy megterített konyhaasztalnak. A szobából egy másik helyiségbe jutottak, ami egy teljesen berendezett konyhára hasonlított. Mikor meglátták, mi minden van az asztalon, akkor jöttek rá, hogy mennyire éhesek. Félve ugyan, de leültek a székekre. Nekiláttak a falatozásnak. Csak ő nem evett. Igazából nem is akart közéjük ülni.

Visszament az ágyához. Törökülésben rátelepedett. Lehunyta szemeit. Nagyokat lélegezve igyekezett elmélyíteni a tudatát. Lazított. Érezte valaminek a jelenlétét, de nem tudta megmagyarázni, mi is az? Agya sikeresen kikapcsolta a külvilágot, a zajokat a konyhából, a többiek csámcsogását. Úgy érezte, sokkal nagyobb lett a saját testénél. Befogta az egész szobát. Lassította a légzését. Tágabb teret érzékelt maga körül, de egy bizonyos távolságban minden irányban falat érzett. Nem kézzelfoghatót, csak valami akadályt. Ekkor megérezte, hogy változik a környezete. A konyha elfordult a szobától s a szoba falain újabb ajtók jelentek meg. Kitisztult tudata világosan látta, hogy merre kell majd mennie. Megjegyezte az útvonalat és csukott szemmel elindult. Több helyiségen is áthaladt, amikor kiért az épületből. Egy rendezett udvarra jutott. Ekkor kinyitotta szemeit. Körülnézett és egy hatalmas, lombos fa alatt ismét törökülésbe helyezkedett. Szinte varázsütésre jelent meg a lába előtt egy piknikes kosár. Nyugodt mozdulatokkal enni kezdett. Az imént jól teljesített, tehát jutalmat kapott. Amikor befejezte, ismét lehunyta szemeit. Megértette, hogy ezentúl másként kell gondolkodnia, cselekednie, mint eddig. Új szabályokat kell megtanulnia, betartania, ha élni akar.

- Hová lett? - nézett körül a fiú a konyhában.
- Visszament a szobába - válaszolta a lány.
- Engem nem érdekel! - szólt a férfi. - A lényeg, hogy jóllaktam. Azt hiszem, megyek és lepihenek egy kicsit.
- Azért vinni kéne valami ételt neki - szólt a lány. - Hiszen mégiscsak neki köszönhetjük, hogy ...
- Ugyan! - legyintett a férfi. - Talán ő terített meg? - azzal elindult az ajtó irányába, de meglepődve vette észre, hogy az nincs sehol. Körbefordult, és a másik irányba meglátott egy másikat. Nem sokat gondolkodott, mivel vágyott már az ágyra. Eltűnt az ajtó mögött. Örökre. Folyosókon bolyongott, de nem talált sehol többé egyetlen ajtót sem. Ment, ameddig tudott. Amíg a lába bírta. Valahol egy sötét sarokban lerogyott a fáradságtól, és elterült. Valószínűleg megőrült volna, ha tudta volna, hogy napokon keresztül szinte körbe-körbe bolyongott.

A két fiatal sokáig ült az asztalnál. Elmélyedtek egymás tekintetében. Egészen addig, amíg a lánynak el nem homályosult a látása. Forogni kezdett vele a konyha. Kapaszkodott az asztal szélébe, de mégis leesett a székről. A fiú segíteni akart neki, de olyan gyengének érezte magát, hogy mozdulni sem bírt. Lassan lehajtotta a fejét az asztalra. Azt már nem nagyon érezte, hogy szép lassan darabokra szakadt a csontjairól a hús. Ismeretlen kór pusztított a szervezetében, méghozzá villámgyorsan. Közben a lány a konyhakövön rángatódzott. Próbálta erőteljes vakaródzással elmulasztani rettenetes bőrviszketését. Teljesen lenyúzta a saját bőrét a körmeivel, de nem akart múlni az érzés. Már az őrület határán volt. Végül őrjöngve dobálta magát. Egészen az utolsó pillanatig.

Frissen, kipihenten állt fel a fa tövében. Kinyújtóztatta tagjait, majd elindult az úton. Ment a bizonytalan, de érdekes jövő felé.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-12-17 18:44:02

válasz Arthemis (2009-12-17 00:50:31) üzenetére
Teljesen egyetértek veled. Ez csak egy próbálkozás volt ebben a műfajban.
Köszönöm a hozzászólásodat.
:-)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-17 00:50:31

Kissé kidolgozatlan írás, kissé csalódott voltam a végén...most már nem vagyok, hisz marad tér a fantáziának is, csak nem baj, ha ennél kicsit kevesebb.
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2009-07-13 17:09:59


Nagyon izgalmas, jól megírt történet.
Nagyon tetszik.

Örömmel jártam Nálad.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-07-01 10:55:57

Köszönöm Wyr!
Igazad van. Én ebben a műfajban kezdő vagyok. Olvasni sokat olvastam sci-fit. Írni még nem nagyon próbáltam. Szándékos volt, hogy nem dolgoztam ki a főszereplőt, de azt hiszem, túlzásba estem. Ennél kicsit többet kellene elárulnom róla. Kritikád jogos.
Üdv.:-)
Alkotó
Wyr
Regisztrált:
2009-06-29
Összes értékelés:
10
Időpont: 2009-07-01 00:15:16

Izgalmas történet, egészen tetszik. Az én ízlésemnek egy kissé túl üresek a szereplők, talán jobb lenne az írás, ha a főszereplőt egy kissé jobban kidolgoznád. Amúgy tetszik. Gratulálok.
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
317
Időpont: 2009-06-27 21:40:15

nem csalódtam, csak nem az én műfajom és kész. ezért értékelni sem tudom. :)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-06-27 20:04:00

Szia Berill!
Segíteni? Csak azokon lehet, akik valóban akarják és igénylik is a segítséget. Azokon nem lehet, akik eldöntik, nincs rá szükségük. Akik azt hiszik magukról, hogy jobbak, tökéletesebbek, erősebbek másoknál.
Sajnálom, ha csalódtál. Szándékosan nem csomagoltam ki a történetet.
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
317
Időpont: 2009-06-27 17:30:51

hm.... vártam végig,h. milyen befejzése lesz...
kicsit csalódtam.... ha tanmese, akkor benne van,h. ugyan csak saját magunkra számíthatunk, de ha igazán magunkba nézünk, tudnunk kell,h. emberi kötelességünk segíteni másokon. itt viszont önzés volt csak. :D
nem az én műfajom, de nem rossz.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-06-25 17:25:50

Köszönöm Tamás!
Örülök, ha szerinted izgalmasra sikeredett. Sráckoromban sok sci-fit olvastam. Írni már ritkán írok azt. Mivel nem a lövöldözős műfajon nőttem fel, így írni sem azt írok. Láttam, te fantasyval foglalkozol. Nehezebb műfaj jól megírni, mert ugyebár ott aztán mindent lehet. Varázsolni, feltámadni, egyebek, szóval nincs könnyű dolgod. Amúgy én Tatabányán születtem és harmincöt évig ott is éltem. Ismerem minden zugát.
Üdv.
Alkotó
Thomas Princz
Regisztrált:
2009-06-23
Összes értékelés:
15
Időpont: 2009-06-25 12:51:52

Izgalmas történet. Gratulálok hozzá.
üdv: Tomi
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-06-22 17:58:00

Szia Ultimus!
Üdvözöllek, és köszönöm a véleményedet. Jólesik.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-06-22 17:57:09

Köszönöm Rozália!
Örülök, ha tetszik.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-06-22 17:56:33

Szia Eszkimó!
A lényeg, hogy idegenben is te vagy te. Túlélés? Menni fog neked, ha akarod.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-06-22 17:55:04

Kedves Menta!
Köszönöm szépen! Ha idegen, vagy ismeretlen helyre kerülünk, az első biztos pont önmagunk vagyunk, de ha a megszokott, ismerős környezetben sem figyeltünk oda kellően magunkra, nem ismertük meg saját, belső világunkat, akkor lehetetlen a helyzet. Az önismeret a fejlődés, a haladás legjobb útja. Könnyebben fedezhetjük fel, ismerhetjük meg az idegent, a mást. Mások megértése is azon múlik, mennyire vagyunk jóban önmagunkkal.
Alkotó
Ultimus
Regisztrált:
2008-04-17
Összes értékelés:
38
Időpont: 2009-06-22 15:55:56

izgalamas történet, jó ötlet!!!
tetszett!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-06-22 15:04:09

Kedves Artur!
Nagyon jó, izgalmas történet. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2006-09-18
Összes értékelés:
189
Időpont: 2009-06-22 14:10:29

A másság előnye az,ami életbetarthatja az átlag emberrel szemben. Aki egy kicsit is más, jobban alkalmazkodik, ezt hiszem, s szélesebb e látótere, mert tudja, rajta kívül "más" is létezik.

Lehet furcsán hangzik, de most én is hasonló szituációba kerültem, de még nem tudom sikerül e "életbe" maradni, abban a világban.Idegenbe költözöm.

Gratulálok, tetszett. és köszi.
eszkimo
Olvasó
Regisztrált:
2009-06-15
Összes értékelés:
6
Időpont: 2009-06-22 12:58:03

A szabályok betartása fontos, a gondolkodásmód megváltoztatása hasznos, amikor változtatni szeretnénk.A művedben ezt érzékelem többek között.A bizonytalanság megszüntetése a mentális életünk szerves része lehet.Csak úgy érdemes a jövő felé indulni.
Menta
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-06-21 17:20:31

Kedves Judit!
Minden rejtélyre megvan a válasz, bár a fehér egerek sem tudják, mi történik velük a kísérleti telepeken? Sőt! A patkányok sem.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-06-21 17:18:09

Szia Kispanka!
Örülök, hogy gondolatokat ébresztett benned az írásom. Pontosan ezekre is gondoltam, amikor megírtam, mint amiket felsoroltál.
Köszönöm!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5137
Időpont: 2009-06-21 15:40:04

Szia Artur!

Nagyon izgalmas történet. Az ember szinte felhabzsolja a szemével, úgy olvassa! Aztán egy kicsit csalódott lesz, mert a sok-sok ajtó amit a történet megnyitott a fejében, mind zárva marad előtte. A rejtélyek sokaságára nem kap választ.
Judit
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5401
Időpont: 2009-06-21 09:30:30

Hú! Artur!
Igaz, csak sci-fi, de bennem mégis mély gondolatok fogalmazodtak meg. Valami olyasmi, hogy az embernek alkalmazkodnia kell mindenhez és mindenkihez, s ha kell igenis változtassa meg a gondolkodását. ha a helyzet úgy hozza, és az ovatosság sem árt néha. ezek jutottak eszembe! Gratulálok!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Este Pesten címmel

Magdus Melinda alkotást töltött fel Holdfény szonáta címmel a várólistára

Balog Marianna alkotást töltött fel Lehet még... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Boldognak lenni... című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ősz van címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

Habib alkotást töltött fel MegtÉRTEM címmel a várólistára

Habib bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Rebbenés folklórban című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)