HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46825

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KedvesFeltöltés dátuma: 2009-06-21

Mindenkinek a maga keresztje 4

Az első nagy találkozás
Már harmadik éve voltam bent, és úgy tűnt, hogy senki sem érdeklődik a hogylétem felől.
Emlékszem, ez a nap is úgy indult, mint a többi. Reggeli ébresztő, torna, mosakodás, reggeli. Délelőtti tv nézés, játék, ebéd. Verőfényes nyári nap volt, az intézet hatalmas területen helyezkedett el.
Mint mindig, én akkor is bent maradtam. A nevelőnők ebéd után, körbesétáltak velünk, na persze a falakon belül. Az egyik nevelőnő egyszer csak lemaradt, mert én persze sereghajtóként mindig hátul voltam, és odajött hozzám.
Megkérdezte. Mond csak nem ismerős neked az a néni, aki ott áll?
Elég messze is volt, de nem tűnt ismerősnek. Mondtam neki hogy
"Nem ismerem". Nézd meg jobban! Akárhogy néztem nem volt ismerős.
Ekkor mondta; - Na, szaladj, az anyukád az! Először hitetlenkedtem, hogy biztos? Elvégre csak meg kellett volna ismernem...
De nem ismertem meg úgy tűnik, hogy túl sok volt a három év nélküle. Mikor megerősített benne hogy mégis csak az anyukám, elkezdtem rohanni.
Mikor közelebb értem, anyu is észrevett, és ő is futni kezdett felém. A nyakába ugrottam, majd felborultunk, és úgy csimpaszkodtam rajta, majdnem megfojtottam a szorításommal, és a könnyeimmel.
Alig bírt magáról lefejteni. Akkor már ő is könnyezett. Simogatott, és csókolt.
Megkérdezte mihez lenne kedvem.
Édes istenkém! Mihez! Haza akarok menni! Nem lehet kislányom. Még nem!
Miért?! Nem akarok itt maradni! Menjünk sétálni. mondta. Most már sűrűbben foglak látni kislányom.
De most nem vihetlek még haza. A doktor bácsi még nem engedi. Viszont azt igen, hogy meglátogassalak, és amikor teljesen meggyógyultam, akkor hazajöhettek mind az öten. Mert neked vannak testvéreid is. Emlékszel?
Egyből felelevenedett, a régi, mélyre elásott fájdalmas nap, amikor intézetbe kerültünk.
Igen. Persze hogy emlékszem. Bár azt hiszem akkor nem tudtam az arcukat magam elé idézni.
Ki szeretnél most velem jönni a városba? -Hogyne szerettem volna!
Boldog voltam, ha nem is teljesen, mert volt anyukám, akinek megfoghattam a kezét, aki megsimogatott, és sétálni vitt. Bementünk, és kimenős ruhát kaptam, megfésülködtem, és alig vártam, hogy anyu kezét foghassam.
Féltem, hogy mikor kimegyek, már nem lesz ott. Annyira hihetetlennek tűnt. De ott várt rám, az előcsarnokban......
Akkor kimentünk a városba. Sosem voltam még kint egyedül. Mindem ismeretlen volt, azt sem tudtam hol vagyok. Ma már tudom, hogy Újpesten voltam a Bányai Júlia leánynevelő intézetbe, és csak az alsó tagozatosok lehettek ott. Ezért kellett szétválasztani bennünket.
Érdekes, de nem emlékszem miről beszélgettünk, csak az anyut láttam, és habzsoltam a cukrászdában a krémest, meg a bambit.
Anyu megígérte, hogy igyekszik meggyógyulni, ha cserébe jól fogok tanulni, és nem lesz panasz rám.
Hogyne ígértem volna meg! Mindent megtettem volna, csak hogy haza vigyenek. Ez még sokáig nem történt meg sajnos.
Borzasztó szomorú voltam, amikor visszavitt az intézetbe, de megígérte, hogy hamarosan megint eljön, és kimegyünk sétálni a városba.

Elengedtem a kezét, és könnyezve néztem utána, ahogy eltűnt az udvaron.
Nem volt kedvem semmihez, annak ellenére, hogy most már tudtam, nekem is van anyukám, csak beteg, és még nem mehetek haza.
Csak ha jó kislány leszek, persze azzal eddig sem volt baj, és jól tanulok.
Addig is négyes voltam, de elhatároztam, hogy sokkal jobb leszek, mint voltam.
Ezekkel a gondolatokkal, és a délután eseményeire gondolva merültem álomba.


folyt. köv.

2006-06-21

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-06-22 15:52:48

Kedves Panka:)

Nem volt rózsás az inézeti élet, de ami ezután várt rám a "boldog családban" .....
De nem vágok a történet elé..

Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-06-22 15:51:00

Kedves Könyves:)

Ezen már én is gondolkodtam... Kész tragédia az egész életem..... Úgy tűnik nekem ez rendeltetett....

Köszönöm hogy itt jártál
Szeretettel ölelek
Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-06-22 15:49:03

Kedves Rozália:)

Nem volt az... ma sem tudok könnyek nélkül gondolni egy gey mély nyomot hagyó napban...
Szeretettel
Anikó
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-06-22 14:58:34

Kedves Anikó!
Csak most csöppentem történetedbe, de teljesen magával ragadott. Nem lehetett könnyű gyerekkorod, de gondolom, még így felnőttként emlékezni sem.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2009-06-22 13:31:28

Kedves Anikó!
Szívszorító a történeted. Nehéz bármit is írni. Én annak idején haragudtam anyámra... felnőtt fejjel persze megbocsátottam neki. Folyamatosan olvasni fogom a történeted.
Barátsággal Panka!
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
98
Időpont: 2009-06-22 09:31:17

Figyelemmel kisérem ezt az önéletrajzi sorozatot. Egy olyan világba vezet el engem, amiről eddig nem tudtam semmit. Szerintem egy könyv vázlatának is ragyogó lenne. Részletesebben leírni az érzéseket, vágyakat, körülményeket, történéseket és egyedül állóan különlegeges könyvvé alakulna.
A sok kis szülők által agyonkényeztetett kölöknek meg kötelező lenne elolvasni, hogy egyáltalán felfogják a jó dolgukat!
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-06-22 05:10:15

Kedves judit:)

ezekre a kérdésekre, sohasem kerestem a választ. Azt hiszem úgy fogadtam el ahogy volt. Változtani úgysem tudtam rajta.
Érdekes, de a későbbiek során sem kérdeztem meg miért nem rtak, vagy látogattak,
Később tudtam meg mi volt anyu betegsége....
És az lekövetkező évek választ adtak kérdés nélkül is a sok általad felvetődő kérdésre.
Talán ezért nem is kérdeztem, vagy csak annyira hozzászoktam, hogy soha semmire nem kapok megfelelő választ.
Vagy csak bennem hlat meg valami......

Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-06-22 05:06:31

Kedves Marietta:)

Köszönöm a kitartó figyelmedet...
Tényleg picit más :D

Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4696
Időpont: 2009-06-21 23:40:54

Látszik, hogy semmit sem tudok ezeknek a dolgoknak a működéséről, mert ahogy olvasom a történetedet ezer kérdés fogalmazódik meg bennem. Ha anyukád beteg volt /gondolom valami fertőző betegsége volt, talán tüdő beteg volt /miért nem látogatott meg az apukád, vagy a nagymamád, vagy valaki a családból? Miért nem írt az anyukád, hiszen levélben nem fertőző? Miért nem küldtek valami csekélységet legalább a szülinapodra? Hiszen egy ceruzahegyezőnek is hogy tudtál /volna/örülni? Biztosan a történet során majd fény derül ezekre a dolgokra, de annyira különösnek tartom ezt a teljes elzárkózását a családnak, egy kicsi gyerektől, hogy fel sem tudom fogni.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2009-06-21 21:58:36

Szia!
Nekem most az jár a fejemben, hogy egy rég nem látott baráttal találkozni újra , az is mennyire szívbemarkoló pedig a boldogság ott van akkor.Biztosan hasonló is, de nem lehet ugyanaz.
Szeretettel ölellek:Marietta

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel A motorosbanda címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Daniel bejegyzést írt a(z) Hangya doktor című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A május megfogant című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örökre elfáradunk című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyár könnyei című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egyszerű mese című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)