HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 32

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49599

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NurseFeltöltés dátuma: 2009-06-23

Kávé, reggel?

- Kávé, reggel?
- Naná, hatkor! - hallom a saját hangom, aztán teszek még egy tétova mozdulatot, de indulni kell. Pedig, hogy maradnék még!
Mellettem elsuhan a város őrült kuszasága. Nem figyelek. Ki sem nagyon nézek a villamos ablakán.
Aztán már a vonaton ülök. Feszélyez ez a sötétség. Mint egy kísértetvonat. Csönd és sötét. Hárman ülünk a fülkében. Velem szemben két férfi. Látszólag őket sem köti össze semmi. Nincs semmi kapaszkodó, nincsenek kötelek. A hangos szuszogás még kínzóbbá teszi az ürességet. Nem merek elaludni. A vonat csak egy állomáson áll meg.
Egy állomás.
Próbálom felidézni azt az egy pillanatot, ami a legkedvesebb volt ma este. Talán az érkezés? A várakozással teli szorongás, a sok ismeretlen, mégis mosolygós, barátságos ember? Talán a sör fanyar, citromos íze, talán a mosolyod, vagy az a kérdés, hogy befejeztem-e amit reggel elkezdtem?
Jól esik ez a törődés. Valami átbillent bennem egyik irányból a másikba. Tudod, mint a libikóka. A lentből egyetlen mozdulattal lesz fenn, szinte észre sem veszem.
Alig mozdul valami, mégis teljesen más értelmet kap az egész.
Miért zavar ez a sötét? A folyosóról beszűrődő kicsinyke fényben írok. Szorosan az ablakhoz hajolok, szinte csak érzem a betűket, nem látom. Nem akarom, hogy az útitársaim felébredjenek. Jó lenne most egyedül lenni.
A városok, mint apró fénymaszatok tűnnek el az éjszakában. Becsukom a szemem. Nem szeretném elveszíteni azokat a kockákat, amik a szemem előtt cikáznak. Szeretném megtartani a versek ritmusát, a felolvasott szavak zenéjét, a gitár hangját és azt az utolsó lágy melódiát.
Jó volt ott, akkor. Ültem az asztal végén, mint egy izgulós kisdiák. Most mosolyogsz, tudom. Pedig nekem mindez új, egy ismeretlen, más világ. Egyfajta beavatás. Hosszan elnéztem az arcokat, próbáltam hozzájuk igazítani az elhangzott neveket, de tudod, a nevekkel mindig hadilábon állok. Aztán már csak az ellesett, apró pillanatok miatt figyeltem. Egy fintor, egy kézmozdulat, egy mosoly, egy szemvillanás. Szerettem volna mindegyiket megjegyezni, hogy soha el ne vesszen, mindig velem legyen.
Aztán megint a csend. Az elsuhanó idő, a láthatatlan városok, a szuszogás.
-Kávé, reggel?
-Naná, hatkor!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2009-06-25 15:24:34

Kedves a történeted, élvezettel olvastam végig.
Kata

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Nincs segítség III. rész. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nincs segítség III. rész. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tavaszi szösszenet című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Csak egy gondolat címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) Elhajóznék veled című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gallovich István: Attól / Davon címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vallomás (Szolnok nekem) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 6. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 5. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nincs segítség, van netán? IV. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tavaszi szösszenet című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Téli depresszió című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)