Ne hidd, hogy minden jó, vagy rossz,
Mielőtt hiszel, mindig gondolkozz!
Ne hidd, hogy minden fehér, vagy fekete,
Nézz körül, a világ ezer színnel van tele.

Ne hidd, hogy minden az, aminek látszik,
Hiszen sok kortársunk "több hangszeren" játszik.
Mindig az szól melynek érdeke, kívánja
Másnap, pedig vígan röhög a világra.

Ne hidd, hogy az adott szó ma valamit ér
A becsület elavult, s belőle senki nem kér.
Körbe tartozunk, megadni minek?
Besúgók országa lett a mienk.

Ne hidd, hogy így jól van, s ez a természetes,
Mai bűneinket majd fiaink fizetik meg!
Majd ha a történelem előtt kell felelni,
A húsz év torzsalkodást nem fogják feledni.

Ne hidd, hogy e húsz évet visszakaphatod,
Ez végleg elszállt, s vissza nem hozhatod.
Hogy ez élted harmada volt, ugyan kit érdekel?
Hisz a politika az országra sem figyel.

Ezért hát, higgy a fiadban, higgy magadban,
Higgy a jövőben, higgy a szépben, s a jóban.
Hidd, hogy e húsz év rossz álom volt csupán,
Hidd, hogy a következő jobb lesz, ha nem is a Kánaán.