Fogyókúra!

Az ég derült, mész az utcán, sehol egy villámcsapás! Mindig így szokott kezdődni, de már mosolyogva, integetve közeledik feléd a villám, egy rég nem látott barát képében.
Szia, szia, puszi, puszi és cupp, cupp! Ez meglenne. Mi újság, hogy vagy, de jól nézel ki. Egy kicsit kigömbölyödtél, mióta nem láttalak. Puff, hát kell nekem ellenség, amikor ilyen a barát? Mintha egy pici kalapáccsal szögeket ütögetne a fejembe.
Hát, nem is tudom, lehet valami abban, amit mondott!? Igen, valamelyik nap a régi farmerom makrancoskodott, míg végül sikerült felrángatni. Persze ennek ezer oka lehet. Például: elfáradt a régi anyag, vagy soha többé nem szabad hideg vízben kimosni, esetleg ki tudja, hogy a mai mosóporokban mi mindent tesznek bele. A fene egye meg a multik ezer bóvliját. Akkor a nadrágügy lezárva, hazamegyek, de valami azért motoszkál bennem. Felpróbálom a régi cipőmet, amely barátságosan simul a lábamra. Ez akkor rendben, de teszek még egy próbát. Elő a baseballsapkát, hát ez is pontosan illik rám, semmi erőlködés. Szerintem hülye volt ez a barát, rosszindulatú, de az is lehet (hát persze), hogy nem volt rajta az olvasószemüvege. Szegényke, ő is öregszik, csak hiúságból nem vesz fel szemüveget, de buta!, én nem tudnék ilyen lenni.
Azért nem ártana alaposabban körüljárni ezt a témát. Talán elő kellene venni a méregdrága digitális mérleget. Előbb új elemeket kell beletenni, mert olyan régen használtam. Ráállok, és... és itt valami probléma lesz. Pont 101-et mutat. A kis piszok jól érzi magát, mert új elem van benne. Kiveszem az egyiket, nekem egy mérleg ne lakjon jól, ahelyett hogy tenné a dolgát. Valahol hallottam, hogy az órákba is kicsit használt elemeket kell tenni, mert különben gyorsabban járnak. Itt is az lehet a baj.
Azt hiszem, a hagyományos módszert kell választanom, a fene ezekbe a csicsás modern szerkezetekbe.
Szóval, elő a tükörrel. De ezzel meg mi van, ez nem a borotválkozótükröm, és mégis nagyít. Miért nem vettem szaküzletben, lehet, hogy az árus az Elvarázsolt Kastélyból lopta, és most nem kövér vagyok, hanem orgazda.
Tételezzük fel, hogy mégis csak híztam valamicskét. Semmi baj, segít a jó öreg Arkhimédész. Köztudott, hogy minden vízbe mártott test, a súlyából annyit veszít stb. stb. Irány a kád, már csuromvíz a fürdőszoba, na, még egy kilót kiszorítok, és helyreáll a rend.
Ki a vízből, lássuk a mérleget. Hát ez szép, már megint egy álhír. Úgy látszik, mégsem a körei miatt kaszabolták le azt a celebet a római katonák.
Talán lehet még egy módszer, amitől karcsúbb leszek. Hogy erre miért nem jöttem rá előbb? Nem kövér vagyok, hanem a súlyomhoz képest alacsony. Tehát vigyázni kell az étkezéssel. Semmi lapos ennivalót nem szabad enni. Úgyhogy rántott hús nem, csülök igen, palacsinta nem, máglyarakás igen. Növök 10-12 centit, és minden rendben lesz. Nem kell nekem az a rengeteg hülye recept, nem kell fényevőnek lenni ahhoz, hogy lefogyjon az ember.
Még egy arany szabály, csak teli gyomorral lehet igazán jóízűt fogyókúrázni. Hogy bebiztosítsam magam, veszek egy teflonkést, amihez se zsír, se olaj nem kell. Ha ezzel kenem a csécsi szalonnára a baracklekvárt, biztosan kalóriaszegény lesz.
Most azonnal a tettek mezejére lépek, nem halogatom tovább a fogyókúrát, azonnal meg is kezdem. Most 23 óra 59 perc van, ma már többet nem eszem, aztán majd meglátjuk, mit hoz a holnap.