HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 9 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51226 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Thomas PrinczFeltöltés dátuma: 2009-06-25
A titkos ajtóA fürdőszoba nyirkos padlóján ébredtem, - miközben fejemből folyt a vér. Vagy mégsem? Kezemet megerőltettem, de csak a felső testem sikerült felemelnem. A csípőm szinte mágnesként vonzotta a padlót. Szememmel a hatalmas vértócsát fürkésztem a szoba közepén. Teljesen megrémültem a vörös folyadék láttán. A fejemhez kaptam és megpróbáltam elszorítani a sebet. A fejem lüktetni kezdett, majdnem szétszakította a fájdalom. Nem emlékszem, hogyan estem el fürdés közben, de az biztos, hogy nagyot.
Odanyúltam a felmosóért majd feltöröltem vele a nagy tócsát. A tükör elé álltam, elszörnyedtem, majdhogynem elájultam a látványtól. Az arcom minden kis pontját vér díszítette, ami folyt a lábam felé. Bedugtam a fejem a csap alá. Arcom teljes erőmből dörzsölni kezdtem a szivaccsal. Több percen át csináltam ugyanazokat a mozdulatokat, majd erőt gyűjtöttem, hogy ismét tükörbe nézzek. Arcom szinte semmit sem változott. Ugyanolyan élénkpirosan világított a félhomályban, mint mikor felébredtem. Kétségbeesve dugtam megint a fejem a zuhogó víz alá, - abban reménykedve, hogy arcom újra a régi lesz. Ismét felpillantottam, és csalódnom kellett... most még pirosabban izzott. A vércseppek a lábam felé úsztak eszméletlenűl gyorsan. Beugrottam a zuhany alá és behunytam a szemem. Megnyitottam a csapot, kitapogattam a szivacsot és sikálni kezdtem a testem minden részét, - reménykedve, hogy egy pillanatban felébredek. Kinyitottam a zuhanykabin ajtaját és a törölközőért nyúltam. A lábaim csúszkálni kezdtek a szappanos mosdótálca alján, hirtelen kiestem, fejem a padlónak csapódott. Pár másodpercig még magamnál voltam, majd a világ kezdett sötétedni. Megpróbáltam a kezemet kitámasztani és felállni, de mindig összeestem. Szép felhőket láttam álmomban, amik egyre messzebb kerülnek tőlem és esőfelhők érkeznek a helyükre. Amikor felébredtem, összevesztem énem azon részével, aki azt állította, hogy a valóság volt az, amit átéltem. - hiszen olyan valóságosnak tűnt. Álom volt vagy valóság? Az álom azonban nem ért véget. Megragadtam a zuhanykabin ajtaját, majd felálltam. A csap oldalán egy tőr volt. Lassan, vonakodva közeledtem, hiszen eddig még nem láttam a tárgyat. A kezembe vettem. Halk suttogást hallottam mindkét fülemben: "Tedd meg!" . Megrémültem, miközben körbe-körbe keringtem a szobában, ahol senki sem volt. Megint suttogás törte meg az így is félelmetes csendet: "Tedd a torkodhoz... Tedd meg! Teljesen besokalltam, szinte már gondolkodni sem bírtam. Tükörbe néztem. A vér még mindig megállíthatatlanul folyt a lábam felé. Teljesen összeroppantam, idegeim felmondták a szolgálatot, kétségbeestem. Nem bírtam logikusan gondolkodni. Nem lehettem biztos benne, hogy megérem a holnapot, - hiszen az élet olyan rejtélyes és kiszámíthatatlan akárcsak az idő, amely múlásával, vagy egy véletlen baleset következtében, az ember meghal, neve feledésbe merül. Lassan hátrálni kezdtem, amikor megláttam egy ajtót a földön. Egy ajtót, aminek a zárába csak a tőr illeszkedett. Lassan belecsúsztattam a zárba a fegyvert, majd kinyitottam az ajtót. A hajam megőszült, - mintha kísértet lettem volna. Tovább bámultam a feneketlen mélységbe, mire bőröm száraz, ráncos lett. Minden lélegzetvétel nehezemre esett. Úgy gondoltam bármi jobb ennél. Kezem, benne a tőrrel torkomhoz emelkedett. Éles pengéje mélyen végighasította a bőröm, majd átvágta a nyaki ütőerem. A vér beborította a tükröt, a szobát. Ekkor jöttem rá, hogy eddig csak álmodtam, valójában most folyik le a vérem a mellkasomon. Csak egy álom volt, de a tettem valós. Halk sikoltozást halottam, majd elhalkult. Lassan lebegni kezdtem a levegőben, majd átsétáltam egy hídon, ami leszakadt utánam, aztán eltűnt a feneketlen mélységben, és én soha nem térhettem vissza. Egy regényem első fejezetéből tettem össze. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Önismeret című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |