HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48395

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-06-25

Tolvaj kígyó

Tolvaj kígyó

Taksaka kígyókirály egyszer ellopta Aditi istennő fülbevalóit. Micsoda király az ilyen? Hát nincs a palotájában egy kincseskamra, tele mindenféle drágaságokkal és ékszerekkel? Nincs neki pénze, hogy vásároljon magának egy pár fülbevalót, vagy amire éppen fáj a (méreg)foga? Egyáltalán minek egy kígyónak fülbevaló? Hiszen nincs is füle. Na jó, lehet, hogy egy egészen pici füle van neki, de abban nem hordhat olyan nagy és súlyos fülbevalókat, mint Aditi istennő szokott. Szépen is nézne ki egy kígyó öklömnyi smaragdokkal, különösen egy király, akitől elvárják, hogy adjon a méltóságára, még akkor is, ha véletlenül csak kígyó.

De ha már mindenképpen lopnia kell egy kígyókirálynak, miért éppen Adititól? Aditi nagyon nagy istennő, azonkívül 12 isten anyja, akik egyenként is elbánnak egy gonosz csúszómászóval, amilyen Taksaka. Mit gondol magáról ez a felfuvalkodott kobra?

Egyelőre még nagy biztonságban volt, mert senki sem tudta, hogy ő a tettes. A fülbevalókat jól elrejtette, és dehogy ment volna az istenek közelébe. Egyszerre nagyon sok dolgot talált a maga földalatti királyságában, Pátalában. Összehívta a minisztereit; mindenkinek el kellett mondania, hogyan reformálná meg az adórendszert. A nemes urak (méreg)fogadásokon ittak előre a levedlett bőrükre, az egyszerű állampolgárok (méreg)fogadásokat köthettek arra, hogy a király melyik miniszter javaslatát (méreg)fogadja el.

Aditi nem is sejtette, hogy ki volt a tolvaj. Csak egy percre tette le a fülbevalóját, amikor megfürdött egy mennyei folyóban. Senki nem járt arra, még egy fél- vagy negyedisten sem. Taksaka persze meglapult a magas fűben, és nem lehetett észrevenni.

Ki tehette? - töprengett Aditi. Indra mindenféle alakot fel tud ölteni, ha akarja, láthatatlanná válik, de ő sosem tenne ilyet. Igazából nem érdekli semmi, csak a szépasszonyok. Most is biztosan Ahaljá körül legyeskedik. Majd megbánja... Varuna újabban ki sem jön a tenger alól, és Agnit elárulja a füstje. Talán egy semmirekellő jaksa? Vagy egy táncosnő, például az elbizakodott Tilottamá, aki miatt a szegény öreg Brahmá négy fejet növesztett, hogy minden irányból egyszerre lássa? De tudom már! Miért is nem jutott eszembe hamarabb? Az istenek közül csak egy szokott lopkodni, és az Krsna. Mennyit panaszkodtak már a pásztorlányok! Hiába zárnak be este ajtót-ablakot, hiába tolják oda még a kredencet is a kamraajtó elé, reggelre eltűnik a vaj meg a joghurt. Mintha otthon nem lenne ennivaló! És amilyen rossz gyerek, eltöri az edényeket, ha már nem éhes, akkor is kiönti a joghurtot, összemaszatol mindent a vajjal. Nagyon ügyesen csinálja, nem is szokták rajtakapni, de néha ott felejt egy pávatollat, arról tudják, ki volt a tolvaj. Egyszer mégis fülön csípték, csupa joghurt volt még a haja is, de a kis gazfickó letagadta: Nem én voltam! Nem is jártam a Manimati házában! Nem is tudom, hol lakik az a Manimati! - Az anyja meg akarta verni, de a kölyök elszaladt előle, és mi lett a vége? Az apja megtiltotta, hogy a kis hazudozót elfenekeljék. Bizony, nekem a 12 fiammal nem volt annyi bajom, mint Jasodának ezzel az eggyel.

Aditi aztán nem tett lakatot a szájára, elmondta mindenkinek, akivel odafönt a mennyországban találkozott: Na mit szól, szomszédasszony, ellopták a fülbevalómat, tudja, azzal a két nagy smaragddal. De én sejtem, hogy ki a bűnös; van itt egy pajkos kisfiú, akinek kékszínű a bőre. Néha vajat lop, és néha smaragdot; könnyen megteheti, mert az apja még azt sem engedi meg, hogy megszidják. Milyen felnőtt lesz ebből a gyerekből?

A szomszédasszony sápítozott egy keveset, ahogy illik, és már szaladt is a barátnőjéhez: Krsna ellopta Aditi fülbevalóját! A körmére kellene nézni annak a gyereknek!

Egy nap se telt el, és már mindenki tudta, mi történt, még Krsna is, pedig általában nem szokta meghallgatni, miről pletykálnak az asszonyok. Nagyon megharagudott, de nem ám az asszonyokra. A nők olyanok, mint a gyerekek, előbb az apjuk felelős értük, aztán a férjük, vagy a legidősebb fiuk. Nagyon buták, de ez így van jól, és nem is szabad megengedni, hogy tanuljanak, mert véletlenül még okosabbak lesznek, mint a férfiak, és akkor vége van a világnak; újat kell teremteni, kezdhetjük előlről az egészet. Nem, Krsna természetesen Taksakára haragudott, hiszen ő okozta a bajt.

Maga elé parancsolta a kígyókirályt. Hé, te enyves pikkelyű! Mi jutott eszedbe, hogy merted ellopni Aditi anya fülbevalóit?

Én nem loptam, hazudott Taksaka szemtelenül. Újabban nem is jártam az égben. Tudod, rendkívül elfoglal az adóreform.

Ne hazudozz nekem! - rivallt rá Krsna. Odakúsztál a magas fűben, amikor Aditi anya fürdött, és elloptad a két smaragd fülbevalóját. Azt hiszed, nem tudom, hová dugtad? A pokolbeli hálószobádban van egy piros láda, abban egy kék iskátulya, abban egy brokát zacskó, oda rejtetted el a zsákmányt. Ugyan minek az neked, hiszen te magad nem viselheted, el nem ajándékozhatod, el nem adhatod, mindenki tudja, hogy kitől loptad.

Taksaka idegesen csapkodott a farkával. Jól van, elismerem, hogy többet tudsz nálam. El(méreg)fogadom, hogy mindentudó vagy. De ugye, akkor azt is tudod, hogy miért vettem el. Én igazán nem akartam rosszat, de mindenkinek van valami hobbija, és nekünk kígyóknak olyan kevés a lehetőségünk. Azt gondoltam, hogy smaragdokat (méreg)fogok gyűjteni, mi a rossz ebben? (Méreg)fogalmam sem volt arról, hogy ebből baj lesz.

Egyszer még kitöröm azt a te híres méregfogadat, mondta Krsna sötéten. Tudod te, milyen nagy bajt csináltál? Mindenki azt hiszi, hogy én vagyok a tolvaj. Na indíts, hozd szépen azt a fülbevalót, vidd vissza Aditi anyának. Nem hallod? Szaladj!

Sajnos ezt nem tehetem, védekezett Taksaka. Bizonyára elfelejtetted, hogy nekem nincs lábam.

Nincs-e? Akkor most lesz, erre az egy alkalomra. Lólábakat kapsz, hogy gyorsan vágtass.

Így is történt, és Aditi istennő visszakapta a fülbevalóit.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-05 12:38:03

Kár hogy a tolvaj nem kapott büntetést, hisz megérdemelte volna! Azt sem hiszem, hogy csak smaragdot akart gyűjteni, mert akkkor nem Aditi fülbevalójával kezdte volna...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2009-06-25 23:15:33

Még szerencse, hogy a tolvaj kígyó visszaadta a fülbevalókat, mivel Aditi istennő, Visnu felesége maga a határtalan ég. A két nagy smaragd a fülbevalójában: a nap és a hold. :)
Szörnyű sötét lehetett a földön, amíg a fülbevaló a föld alatt volt elrejtve.
Érdekes mesédet még szövögettem kicsit... Bocs!

Legutóbb történt

dodesz bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 11. címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Segítségek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)