HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48427

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: Berill SheroFeltöltés dátuma: 2009-06-27

Bűvölet

Ahogy elképzeltem magam előtt a férfit, úgy erősödött bennem a vágy. Nem volt az a klasszikus szépség, nem olyan volt, aki nekem bejön.... És mégis....
Valami megmagyarázhatatlan vonzott felé. Minden egyes nap megnéztem a fényképét. Nem is egy képet, hanem egy egész tucatot. Hisz volt oly botor, hogy elárulta hol keressem, majd önként is szolgáltatott néhány újabb képet. Amikor még minden tökéletesnek látszott. Ujjaim végig szántották szabálytalan, telt ajkát, megsimogatták kék szemét, elidőztek előbb egyik, majd másik fülénél, s pásztáztak volna lejjebb is, ha lett volna hova. De nem volt. Ettől kissé ideges lettem. Pedig gondolatban már hányszor levetkőztettem.
Amikor idáig jutottam mindig elillant a vágy. Helyét elfoglalta a tehetetlen düh, s a tudat, hogy sosem kapom meg. Pedig birtokolni akartam. Égetni számmal teste minden porcikáját, zuhanyzás után lenyalni testéről a felületesen törölt vízcseppeket, kezemet végigszánkáztatni ott, ahol a legérzékenyebb, majd kikötözni és szenvedélyét addig korbácsolni, míg sírva könyörög, hogy most már elég legyen. Nem vagyok szadista, de jó lett volna.... Annyira jó, hogy már ettől a gondolattól fizikailag is közeledtem az orgazmus felé.
Aztán megint elöntött a tehetetlen düh. A valóságra kellett koncentrálnom. Te ezt úgysem érted! - sziszegtem, majd megpróbáltam apró fecnikké szaggatni legalább egy képet.
Nem sikerült. Mert valaki megint kivette a kezemből. Hiába próbáltam elmagyarázni, hiába akartam kézzel-lábbal megértetni magam, senki sem figyelt.
S lám, most megint egyedül ülök a szobában. Szép szoba. A levegőnek virág illata van, az ablakon benéz a kora nyári alkony. Kéne egy cigaretta. Persze nincs. Persze mindig az nincs, ami épp kéne. Akarom azt a férfit! Most! Mindenestül! Megérinteni, felfalni, széttépni, kínozni! Talán toppantok is. Már magam sem tudom, hogy mikor teszek meg valamit, mikor mondom ki hangosan, s mikor képzelődöm.
A férfi semmit sem tud rólam. Nem találkoztunk. Csak egy fénykép vagyok neki. Csak egy arc a sok közül. Megfizethetném neki ezt is. Ezt az arctalanságot. Ezt az egész arcátlanságot! Azt hogy megint itt vagyok. Ennyi év után. Pedig nem akartam.... Nem is értem. Hogyan jöttek rá? Egy fénykép még nem bizonyít semmit. Óvatosabban csináltam pedig, mint annak előtte. A gondolattól újra végighullámzott a kéj rajtam. Sokkal ügyesebb vagyok, és megszerzem, amit akarok. Tudom a címét... Elmegyek. Ő is akarni fog engem. Elérem. Vagy szép szóval, vagy erőszakkal, de elérem! Ezekre a gondolatokra vonaglani kezdett a testem, aztán ... aztán kiesett néhány pillanat.
Lehet inkább néhány óra volt. Csak a folyosó fényei szűrődtek be haloványan a sötét szobába. A csillagok már magasan jártak. S lassan felhő takarta el a Holdat. Majd olyan dühvel, mint amit én éreztem leszakadt az ég. Az ablak előtti fákat tépte, cibálta, s nagy kövér esőcseppek koppantak az ablakon, lemosva a rátapadt port.
A fiókhoz sétáltam. Nem volt benne a kép! A férfi összes képe eltűnt! Az összes fiók üres volt. Beleborzongtam a gondolatba, hogy elveszítem. Hogy ezt a kis reménysugarat is elveszik tőlem! Miért fáj az, hogy akarom ezt a férfit?! A címe! Kutattam lázasan agyamban! A címét még tudom! Oda kell mennem.... A ruhásszekrényhez már szinte félőrülten rohantam. Szép tágas a szobám, de... Legnagyobb megdöbbenésemre a ruhásszekrény is üres volt. Épp oly feketén tátongó, mint a fiók! Nem! - hasított bele kiáltásom az éjszakába, de nem hallotta senki. Elnyomták a vihar hangjai. A vihar velem ért egyet! Átkozódik, tombol, pont, mint én! És nem jön be senki! Gyávák! Egyedül vagyok, s kétségbeesetten zokogok. Ezt a férfit! Ezt ne vegyétek el tőlem! Őt ne! Ő az enyém! Nem is tudom meddig sírtam így. Ilyen keservesen... Talán álomba sírtam magam, már nem emlékszem rá...
Másnap megint kezdődött minden elölről. Nem akartam enni, nem tudtam enni, csak őt akartam. Miért furcsa, hogy szeretem? Szép a szeme. Tetszik a mosolya. Ez nem elég a szerelemhez? De elég! Elég! Elég! És akarom!
Felhúzott lábakkal himbálom magam az ágyon, míg meg nem nyugszom. A terv kész! Lesz erőm kivitelezni. A címe... a cím.... Itt lüktet a fejemben. Ha álmomból keltenek fel, akkor is tudom. Akkor is elmondom! Megtalálom. Vár rám. Tudom, hogy vár. Várnia kell....

Hangok... Fények... Zavaróak... Kristálytisztán értem őket, holott vastag ajtó választ el a hang forrásától.
- Doktor úr! A kettesben ez a nő megint nekem ugrott! Azt a férfit követeli, a fényképeit! S nem érti meg, hogy egy újságcikkben szereplő férfit nem szerethet! Nem használ a nyugtató, nem akar beszélgetni, én már feladtam. - szólt a női hang.
- Semmi baj! Maga még új nálunk. A kettes régi vendégünk. Évekkel ezelőtt megölte a férjét, valami beteges téveszmétől vezérelve, furcsa szexuális játékok hatására. De most még időben lekapcsolták. Az újságcikkben szereplő férfinak is kis híján a halálát okozta rajongásával. Szereti azt a férfit a maga bomlott módján. Megtámadta, zaklatta, de valaki felismerte és jelentette. Kötelességünk lenne ápolni és megmenteni, de....

De nem hallom!!!! Pedig nem is tapasztottam a fülemre a kezem, mint szoktam, ha valami fáj. De mi lesz velem?! Nem zaklattam senkit... Hisz ő is szeret.... Láttam a szemén. Azon a fényképen. Várjunk! Gondolkozz! Gondolkozz! Láttad a férfit. Nem csak a képet! - mondtam magamnak hangosan - Megérintetted! A tested az övéhez simult. Csókoltad. Szeretted. Haraptad...csókoltad ...haraptad, felváltva simogattad... haraptad...

- Doktor úr! Mégis, mi lesz, ha rájön. Mi lesz, ha megtudja mi vár rá?
- Nem tudja meg. Csendben intézzük. A férfi is ezt szeretné. Egy altatóinjekció és kész. Majd elégetjük a többivel együtt.
- De hiszen mi nem olyan intézmény vagyunk! Mi lesz a jó hírünkkel?
- A férfi mindent elintéz és kifizet. Neki megér annyit. Bízzon bennem. Hiszen az az őrült nő leharapta a nemiszervét!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-20 23:49:18

Ez tényleg őrült. Mikor kiderült hol van elgondolkodtam rajta hogy nem jöttem rá arra, hogy valami gond van a nővel...hisz már látom hogy mennyire nyilvánvaló volt, mégis elkerülte a figyelmemet. A végén jó a csattanó...a férfi helyében lehet hogy én is a nő halálát kívánnám. De ki tudja hány intézményben történik hasonló eset...
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-07-11 17:01:17

köszönöm szépen!
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
443
Időpont: 2009-07-05 13:23:54

ERDEKES TORTENET.Szivbol gratulalok,a messzi tavolbol...
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-06-30 21:07:35

köszönöm szépen!
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2009-06-29 14:11:16

Hú! A vége az aztán csattanós. Érdekes történet, izgalmasra megírva! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-06-27 21:33:45

Köszönöm! Azt hiszem mindkét nemben vannak ilyen típusú emberek, sajnos. Az intézmények működésébe meg nem látunk bele...
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-06-27 21:31:02

Szia Berill!
Megfigyeltem, hogy előszeretettel használod az írásaidban azt, hogy a történet közepén csinálsz egy csavart. az olvasó azt hiszi, már mindent tud, erre a végén még egy csattanót is elhelyezel, ami jól ül. Remekül csinálod. Ez egy megdöbbentő erejű novella. Akár a valóságban is megtörténhet, senki nem tudhatja, mi folyik egy intézmény falai között?
Ilyen nővel nem szívesen találkoznék, ez a fajta rajongás sajnos jellemző kezd lenni, ezért félelmetes az írásod. Gratulálok!
Üdv.

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A gúny címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Netszerelem címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Muffin 2/1 című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)