Alkoholfrei!

Mottó: "Minden ember a tarsolyában hordozza a pálinkásüveget."

Elöljáróban, idézet egy tudományos folyóiratból: "Kitartó kutatómunka eredményeképpen a Magyar Addiktológusok Társulata a következő megállapításra jutott: hazánk lakosságának 31%-a alkoholista, 41%-a nagyivó, továbbá 27%-a zugivó. A maradék 1%, hála a fogorvosok megelőző terápiájának, szájzáras.
Mivel diplomamunkám címéül a "Borban az igazság, avagy vízben a keménység"-et választottam, elhatároztam, hogy testközeli élményeket szerzek kutatómunkámhoz.
Valójában tanácstalan vagyok, hogy hol is kezdjem. Gondoltam, egy könyvtár megfelel. Rögtön láttam, hogy jó helyre jöttem. Asztaloknál emberek, férfiak és nők, fejüket kezükre támasztva mereven maguk elé bámulnak. Egy ember feláll, a pulthoz megy, és kér egy Szilvásit. Hú, de kemény, ez rögtön töménnyel kezdi, mondom magamban. Nézni is szörnyű. A másik kér egy Jókait.
Nem is rossz hely, itt még enni is lehet. Várom, hogy legyen valami hangoskodás, vagy bármi, de nem történik semmi. Ez talán mégsem a megfelelő hely a kutatásaimra, ezek itt csak pályakezdő alkoholisták.
Talán inkább benézek egy illatszerboltba. Úgy tűnik, szerencsésen választottam, mert rögtön a szemembe ötlik a felirat. Arcszesz. Stimmt, helyben vagyunk. A múltkor hallottam egy részeget, amint azt mondja: "Pajtás, ezt még told be az arcodba." De van itt más is. Denaturált szesz. Milyen jó, hogy természetes anyagból is készül alkohol. Aztán van még Bánfi-hajszesz. Erről hallottam, a Bánf környéki déli lejtőkön HAJdanán szőlőt műveltek. Nyilván hagyományőrző pálinka. Ez idáig rendben van minden, de itt sem látok részeg embert. Lehet, hogy egy kicsit túlzó a felmérés eredménye?
Tovább-ballagok egy bodega felé. Munkásruhás emberek apró üvegeket vásárolnak, majd a szájukhoz emelve eltüntetik. Nem tudom, mi lehet. Megkérdezem: mi ez kérem? Csavaros kifli, mordul rám a jóember.
Milyen szerencse, ezek sem isznak! De hogy lesz meg így a diplomám?
Na, jó, most már nem leszek álszent, oda megyek, ahol tegnap is berúgtam. A Szonda Ipszosz is ide jár mintavételre. Itt mindenből találni a népesség arányának megfelelő alkoholistát. Kutatásaim igazolták, hogy két okból iszik a magyar alkoholista. Vagy szomjas, vagy hogy megelőzze a szomjúság kialakulását. Na, ő az előrelátó. Fekszik a kocsmakövön, és morfondírozik: "Ha fel bírok állni, iszom még egyet, ha nem, akkor hazamegyek."
Ebben a kocsmában sincs alkoholista. Ilyeneket hallani, "Csak beugrottam egy fröccsel lemosni az út porát, de megvárom, míg eláll az eső", vagy "Eszem egy konyakot, és iszom rá egy sört." Esetleg: "Megígértem anyukámnak, hogy viszek be neki a kórházba két üveg bort, de előtte megkóstolom."
Ha hűvösre fordul az idő, minden további nélkül kérhetsz három deciliter folyékony télikabátot.
Egy spiccesnek tűnő, de holtrészeg alak, mint a vízfolyás töri a magyart. Nem hiszem, hogy alkoholista lenne, csak családi gondjai vannak. Például: részeges apja van a gyerekeinek.
Régen még tervei voltak magával. Alkimista akart lenni. Nagy álma volt, hogy egyszer majd papírból folyadékot fog csinálni. Ez sikerült neki! Letesz egy ezrest, és sört kér érte. Nem nagy kunszt.
Vannak itt férfiak, akiknek van tartásuk; a pulthoz tántorognak, és azt mondják: "Iszom még egy sört aztán... maradok."
Aranyszabály: Mindig az utolsó pálinkától rúg be az ember, és ha már duplán látsz, csak egy piát kell kérned... magatoknak.
Ha már itt vagyok, iszom egyet a diplomámra, egyet a tanáraimra, egyet a szüleim egészségére, egyet csak úgy, Pro Urbe, egyet a metróépítőkre, egyet a kicsi hazámra vesszen Trianon, és végül még egyet, mert le a gravitációval, és máris a földön hasalok.
De HA FEL BÍROK ÁLLNI, ISZOM MÉG EGYET... HA NEM, AKKOR HAZAMEGYEK.