HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49227

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2009-07-01

In memoriam Péter



In memoriam Péter


Átlagos nap volt. Nem történt semmi különös sem a boltban, sem az iskolában. Azért a vacsoraasztalnál beszámoltak egymásnak a napról. Móni már nem aggódott értem, úgy tűnt, a betegség vesztesként elvonul. Még sokáig fog emlékezni arra a vasárnap reggeli telefonra. "Kórházban vagyok. - mondtam. - Szívizom gyulladás." Péter akkor átölelte nővérét. A nyurga fiú bátorságot-adón ringatta, dédelgette Mónit.
Ennek már két hónapja. Otthon lábadoztam és lázadoztam. Egy vírus, egy parányi semmiség, és meg kell másítanom miatta a terveimet. Fizikailag nem voltam terhelhető, katonai pályafutásomnak, - még el sem kezdődött, - vége is szakadt.
Péter a látogatásomat tervezte. Jól kijöttünk egymással. Kedveltem ezt a magas, vékony, csendes fiút. És volt egy közös szenvedélyünk: a nővére.
Szóval, az egy átlagos nap, átlagos este volt. A vacsoraasztalnál a két testvér ugratta egymást, heccelődtek. Feri elégedett szeretettel nézte a gyerekeit.
A versengés Péter győzelmével végződött: övé volt először a fürdőszoba. Később, amíg Móni elfoglalta magát a szépítkezéssel, ő még játszott a számítógépnél. Elégedett volt a begyűjtött pontokkal, mondta is a mögötte álló anyjának: látod, mennyi ....... Elhallgatott, feje az asztalra bukott. Erzsi először tréfára vette a dolgot: ne hülyéskedj, Peti - mondta, de már látta is, hogy ez nem tréfa. A kétségbeesett kiáltásra Feri is berohant, ölbe kapta a fiát. Vitte, vonszolta az ernyedt testet a terasz ajtajához. Lefektette a földre, és amíg Erzsi Peti szívét masszírozta, ő telefonált. Mentőt, orvost hívott. Aztán kiszaladt, kinyitotta a kaput, hogy a mentőautó be tudjon tolatni. Amíg a keze dolgozott, gondolatai másutt jártak. Nem volt vallásos, de most az Istenhez fordult. Kért, könyörgött, alkudozott. Életet az életért. Csak a fia éljen. Bár agya nem fogadta el a reményt, - a sápadt arc, az ellazult test nem sok jót ígért, - makacsul mondogatta: "élj még, Petikém!" Bár óráknak tűnt, a mentő percek alatt megérkezett. Kezelésbe vették a földön heverő fiút. Infúzióval, élesztéssel próbálkoztak. Tálán fél óra telt el, amikor az orvos felemelkedett Peti mellől. Nézte az összeölelkező szülőket, és nem tudta, hogyan mondja ki: meghalt. Feri értette a ki nem mondott szót. Még szorosabban ölelte magához Erzsit. Tudták mind a ketten, de felfogni még nem bírták. A bennük működő robotpilóta mozgatta őket. Gépiesen válaszoltak a háziorvos kérdéseire. Feri csak akkor hördült fel, amikor a névcédula Peti bokájára került.
Talán azt sem hallotta, amikor Móni engem felhívott. Amikor anyával beléptünk az ajtón, olyan volt, mintha lelke a fiával együtt elment volna. Gépiesen bólogatott, amikor mondtam, hogy Mónit elvisszük hozzánk. - Az jó, - mondta, - legalább nem látja, hogyan teszik koporsóba az öccsét.
Ha reggelre azt hitte, hogy túljutott élete legnehezebb szakaszán, tévedett. Ezután jött a neheze. Be kellett menni az iskolába, elmondani az osztályfőnöknek, az osztálytársaknak az éjszaka történteket. Összeszedni az immár feleslegessé vált tanszereket. És látni azokat a gyerekeket, akikkel Peti naponta együtt focizott, viccelődött, tervezte a középiskolás jövőt. Azt a jövőt, ami széttört, széthullott, múlttá vált. És jött a legnehezebb. Intézni kellett a temetést. Sírhelyet vásárolni, kiválasztani a koporsót. Azt mondta, hogy ő akar lenni az egyik koporsó vivő. Ezt az utolsó szolgálatot meg akarja tenni a gyerekének. A temetkezési vállalkozó könnyes szemekkel nézte. "Higgye el, mások is próbálkoztak vele, nem volt hozzá erejük. Ezt bízza ránk." Feri akkor, ott, összeomlott. Nem volt ereje rámutatni egyik kellékre sem, képtelen volt választani. Erzsi volt az erős. Amíg Feri kint sírt, ő mindent elintézett. Aztán a ruhavásárlás. Új nadrágot vettek. Divatos nyakkendőt. Habfehér inget. A legszebbet, a legpuhábbat.
Vásárlás, intézkedés közben találkozás ismerősökkel, rokonokkal. Elmondani nekik a felfoghatatlant: Peti meghalt, nincs többé ........
A rossz hír szárnyakon jár - szokták mondani. A kapuban riporterek várták őket. Szinte menekülni kellett előlük, az otromba kérdések elöl. Az érthetetlennek, a hihetetlennek próbáltak okot adni. Mi más lehetett az oka egy tizennégy éves fiú hirtelen halálának, mint a drog, a züllés, a cigaretta. Feri egy darabig járkált Peti szobájában. Pakolgatott az íróasztalon. Ujjai feleslegesen matattak, hisz Péter mindig rendet tartott a dolgai körül. Felvett egy pár hónapja készült fényképet. A két gyereke mosolygott vissza rá. Boldogan, gondtalanul. Mélyet sóhajtott, aztán döntött: fia becsülete, jó híre érdekében megszólal. Az egyik kereskedelmi csatorna munkatársainak ajtót nyitott. Kamera elé állt. Szavai egy nagyszerű ember szavai voltak a többi szülőhöz. Elmondta, hogy az ő fia jól tanuló, jól sportoló egészséges gyerek volt. Ami történt, még megmagyarázhatatlan. Az orvosszakértő talán tud majd választ adni a kérdésekre. De egy biztos. Peti tiszta volt, nem ivott, nem dohányzott soha. Arra kérte a szülőket, legyenek sokat, nagyon sokat a gyerekeikkel, mert nem tudhatják, meddig lehetnek velük. Vigyázzanak a rájuk bízott életekre, mert nem tudhatják, meddig tarthat a felügyelet.
Az igazságügyi orvos szakértői jelentésben olvasható, hogy Petivel egy alattomos, lappangó, gyilkos vírus végzett. Nem volt előzmény, nem volt előjel. Sunyin meghúzódott, és váratlanul lecsapott. Egy pillanat volt. Még a mondat befejezésére sem hagyott időt.
Egy aprócska gyilkos. Két hónappal korábban az én szívemet is vírus támadta meg. Petivel végzett, én élek. ......
A temetés? Csak Feri fagyottan merev arcára emlékszem, és arra, hogyan forgatja a kezében tartott tulipánt. A hatalmas mennyiségű virág nehéz illatára. Meg a koporsónak sorfalat álló, síró osztálytársakra.

Péter emlékére, aki már másfél éve nincs velünk

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-07-08 11:15:14

Szia!
Szívszorító történet.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-07-06 15:35:31

Csupa könny a szemem.
És valami, mélyen, belül: remeg.
Fáj.

Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2009-07-02 17:47:53

Köszönöm a hozzászólásokat. Mellettem ott volt az Isten, az én fiamat megtartotta. Barátnőjének az öccsét magához hívta. Mi alapján választott? Miért úgy? Nem fogjuk megtudni soha. Én áldom, mert az én fiam túlélte. Az a másik anya beleroppant ......
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5407
Időpont: 2009-07-02 16:44:45

Őszinte részvétem. Ennél nagyobb tragédia nincs is, amikor ilyen fiatalon meghal valaki. Ilyenkor hol az Isten? Néha igazságtalan a sors, tulságosan is. Szépen emlékeztél meg róla!
Barátsággal Panka!
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2009-07-02 08:53:16

Nem tudok betelni az írásaiddal. Mértéktartó, visszafogott, soha nincs több szó, több jelző, mint amennyire szükség van. Gratulálok. Élvezettel olvastalak.

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szakadárok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmok álma című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)