HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48417

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: alienFeltöltés dátuma: 2009-07-01

Diána halála - 01

1# - Konstantin (ismeretlen)
2# - alt. Konstantin (ismeretlen (alternatív))
3# - Clar (katonai egység tagja, Szövetségi százados - muskétás)
4# - Clare (ökológiai részleg tagja, jegyben jár Clar-rel)
5# - Alannis (hajólelkész, pszichológiai tanácsadó)
6#- Diána (a hadihajó labilis operációs rendszere)
7# - va. Diána (tisztázatlan)
8# - Spence (katonai egység tagja, Szövetségi százados - muskétás)
9# - Xar (katonai egység tagja, Szövetségi százados - muskétás)
10# - Tomphyn (Diána kapitánya, volt dezertált elsőtiszt, Szövetségi kapitány)
11# - Kyra (légköri egység tisztje, jegyben jár Tomphynnal)
12# - Berk (volt gépész, technikus, szerelő)
13# - Maximilien (szerelőegység tisztje)
14# - Klot (technológiai berendezések egységének tisztje)
15# - Craco (ökológiai részleg tagja, hajdani Burgov Craco filozófus leszármazottja)
16# - Vladim (Szövetségi tanács tagja, fejlesztési és konstrukciós részlegének tisztje)
17# - Ramo (Szövetségi tanács tagja, kereskedelmi és külügyi részlegének tisztje)
18# Dronald (Szövetségi tanács tagja, pénzügyi és kutatási részlegének tisztje)
19# - Dordil (dezertált katona, majd Szövetségi százados)
20# - Jil (ökológiai részleg tagja, jegyben jár Cracoval)
21# - Unsol (kiszolgáló egység tagja)
22# - Jaar (felügyelő tiszt)
DIÁNA LEGÉNYSÉGE (KÖRÜLBELÜL 400 FŐ - ÖSSZESEN)
Üldözöttek (politikai menekültek, fő szakirányuk: túlélés, különösen nehéz és szélsőséges terepen való boldogulás - későbbiekben a szövetség katonai egységének gerincét alkotó katonák)
23# - Korlak (idegen követ, Oliha világ képviselője)


Konstantin ébredezik - egy székben ül, kisebb asztalka mellette, szemben egy felettébb szimpatikus megjelenésű férfi helyezkedik



Konstantin: Hol vagyok? Mi történt?
1# (ismeretlen): Majdnem meghalt.
Konstantin: Van egy olyan érzésem, hogy nem haldokoltam ebben a székben... Hol vagyok?
1#: Felesleges ennyi kérdés. A neve Konstantin.
Konstantin: Honnan tudja, még én sem emlékszem a nevemre.
1#: Mennyire emlékszik?
Konstantin: Én... nem sokra. Semmire. Csak emlékfoszlányok vannak, de azok is értelmetlenek.
1#: Ritka eset, hogy egy ilyen személy emlékszik valamennyire is az életéből. Sőt, az sem sűrű, hogy ide kerül.
Konstantin: Ilyen személy? Miért, mi történt?
1#: Tényleg nem emlékszik?
Konstantin: "Nem, csak viccelődöm." Persze, hogy nem tudom. Különben miért kérdezném?
1#: Majdnem meghalt.
Konstantin: Igen, azt már tudom. És? Kórház helyett ide hoztak, vagy mi?
1#: Nem teljesen.
Konstantin: Egyáltalán miért beszélek magával!?
1#: Ez a dolga.
Konstantin: Hogy lehet, hogy a halálomon voltam, de még csak nem is emlékszem rá?
1#: Úgy, hogy összemosódnak ilyenkor a dolgok. Most kómában van.
Konstantin: Mintha egy rossz filmben lennék. Kómában vagyok, de itt beszélgetek magával... "Valószínű..."
1#: Arra nem gondolt, hogy...
Konstantin: Az igazat megvallva, semmire sem gondoltam még.

Konstantin megpróbál felállni a székből, de visszahuppan


1#: Ne próbáljon felkelni! Még gyenge.
Konstantin: Nem látom a kapcsolatot aközött, hogy kómában vagyok, és közben nem tudok, vagy csak nehézkesen - felkelni egy székből.
1#: Rengeteget kell még megtudnia, de el is kell felejtenie.
Konstantin: A felejtésben jó vagyok, az már az én asztalom. Most jön az a rész, hogy most felvilágosít.
1#: Próbál vicces lenni - olyan édes.
Konstantin: Ha jól sejtem, képzelődök...
1#: Nem képzelődik.
Konstantin: Jó, akkor hallucinálok, álmodok - egyre megy. Csak a fejemben létezik ez a helyzet.
1#: Ez esetben magával viccelődik.
Konstantin: Legalább értékeli a humoromat. A jó kapcsolat alapja... Bár tekintettel az ismeretségre, bemutatkozhatna.
1#: Nincs nevem.
Konstantin: Jó, akkor legyen mondjuk... hmm... bármi lehet? Rendben Brünhilda.
1#: Brünhilda nem női név?
Konstantin: Én hiszem nőinek. Nem tudom biztosra. De magának nem mindegy!?
1#: Dehogynem.
Konstantin: Nos, valahogy gördülékenyebben menne a társalgás, ha most te is megosztanál velem dolgokat.
1#: Tegezés?
Konstantin: Kérlek, nézd el! Ha már valaki skizofrén, a lakótársaival csak bizalmaskodhat...
1#: Nem vagy beteg.
Konstantin: Aki őrült, az nem hiszi magát őrültnek, aki nem őrült, az szokta mondani magára, hogy őrült. A 22-es csapdája is erre épül, had ne részletezzem!
1#: Mit mondanál, ha halál után kapnál egy másik testet?
Konstantin: Ho-hó... kicsit előre szaladtunk.
1#: Gondolja?
Konstantin: Elég legyen a színjátékból! Ki maga? Mit keresek itt? És miért vagyok itt?
1#: Eddig azt hitte, hogy én maga vagyok.
Konstantin: Ha tényleg úgy lenne, ahogy állítaná, mindent tudnék. Jelen helyzetben viszont csak maga tud bármit is. Ez nem az én agyam. Nem hazudoznék magamnak.
1#: Meglepődne, ha tudná.
Konstantin: A nem hazudozás alatt a kitérő válaszokat értem. Felesleges időpocsékolás lenne az egész. Azt pedig nem szeretem.
1#: Máris mennyivel könnyebb így, nem igaz?
Konstantin: Úgy van. Annyit tudok, hogy ez nem a valóság. Akkor pedig a megjátszás is felesleges. Miért vagyok itt?
1#: Hogy bevezessem a halálba.
Konstantin: Bármi is ez a hely, nem teljesen hiszem el, hogy ezt megszorozva több milliárddal létezne ilyen.
1#: Csak azért, mert a valóságra alapoz.
Konstantin: A valóság pedig az, amiben élünk. Amit valóságnak hiszünk.
1#: A hit nagyon fontos.
Konstantin: Nem hiszek semmiben sem. Abban hiszek, amit látok, amit hallok, amiben megbízhatok.
1#: A tények embere lenne?
Konstantin: Inkább a valóságé. Nem élek álomvilágban. Legalábbis akarattal nem.
1#: Mi az élet értelme?
Konstantin: Nincs értelme. Sajnos. Ha lenne, akkor a nagykoponyák rájöttek volna.
1#: Miért nem hisz, Konstantin?
Konstantin: Higgyek egy felsőbb hatalomban, ami irányít minket? Egy képzeletbeli kuruzslóra, akinek arra van szüksége, hogy a porszemek imádják? Valahogy nem az én stílusom.
1#: Miért ilyen pesszimista?
Konstantin: Nem vagyok pesszimista. Bizonyára tudna rá frappánsabb szót is, de most nincs türelmem kivárni. A valóságban hiszek. Az emberi elme pedig beteg is lehet. Ez a valóság. Ha valaki megőrül, akkor el kell fogadni. Hiába ellenszegülni.
1#: Ezek szerint őrültnek mondja magát?
Konstantin: Attól, hogy egy ilyen helyről fantáziálok, és egy magafajta képzelgéssel ütöm el az időt? Maga az előbb még nem egy álomkép volt, most már az?
1#: Azt hisz, amit akar.
Konstantin: Még szép!
1#: Kevesen jutnak ide.
Konstantin: Biztosan nyertem egy kaparós sorsjegyen... miért vagyok itt - elmondaná végre, vagy továbbra is félrebeszél?
1#: Mondtam már: hogy bevezessem a halálba.
Konstantin: Mindenkivel eljátsszák ezt? Sok lehet a melójuk. És mi van azokkal, akik rögtön meghalnak, mondjuk egy balesetben? Azokkal gyorsított eljárásban ismertetik a jogaikat?
1#: Mint mondtam, kevesen jutnak ide.
Konstantin: Ja. Nem is értem, miért nem olyan felkapott ez a hely...
1#: Miért ilyen szarkasztikus? Magával is ilyen lenne?
Konstantin: Ha magammal beszélnék, tudnám, mikor viccelek. Most újra le akarja játszatni a két perccel ezelőtti beszélgetést?
1#: Az elfogadásra van a legnagyobb szüksége.
Konstantin: Régen elfogadtam, hogy ez az élet. Az őrület. Az ösztönök, ahogy a közösség csiszolgatja. Ebben nincs ördöngösség. Most viszont...
1#: Nincs se közösség, se szabályok, se fejfájás, se gyomorfájás, semmi... Ilyenkor derül ki mindenkiről, hogy milyen ember is.
Konstantin: A fenébe! Pedig előfizettem a napi horoszkópomra. Ezek szerint kidobhatom. Mindegy...
1#: Most gúnyolódik?
Konstantin: Vagy megőrültem, vagy képzelődöm egy ismeretlenről, aki egy másik személyiséggel van felruházva, és aki sokkal többet tud magamról, mint én. Skizofrén, őrült, vagy elmebeteg. Melyiket válasszuk?
1#: Egyiket se! Inkább a keseredettet.
Konstantin: Uncsi lenne. Az önsajnálat sehová se vezet.
1#: Az elfogadáshoz.
Konstantin: Az önsajnálat pótcselekvés. A normális dolgok helyetti cselekvés.
1#: Úgy is sajnálhatja magát, ha közben mást tesz. Az élete mögött.
Konstantin: Huh... tényleg, most hogy mondja... "néha vágom is magam a depressziómban..." Nem tudom, hogy eddig hogy varázsolta elő a gondolataimat, de valami nem szuperál már a bűvész trükkjében.
1#: Mi az oka az elkeseredésének?
Konstantin: Maga tényleg nem tudja... na jó. Most, hogy elértünk ide, "bevallom": Plátói szerelmet táplálok egy pornószínész iránt - de sajnos nem lehet az enyém... ha nőügyre gondol, rossz helyen kapizsgál.
1#: Merre kellene keresgélnem?
Konstantin: Az elfogadáshoz? Elnyöghetne egy szimpla gourangát. Vagy mondjuk hogy Jézus feltámadt, és utat mutat a boldogság felé...
1#: Állandóan gúnyos. Olyan, mintha magával lenne gúnyos.
Konstantin: Ha tényleg magammal beszélnék, nem kellene gúnyosnak lennem. Sőt, egyáltalán nem kellene beszélgetnem. Helyette mondjuk sakkozhatnánk. Vagy mondjuk barkochbázhatnánk... tudok pár kifejezetten pikáns szót, amire úgysem jönne rá! Bár igaza van. Ha magammal játszanék kitalálósdit, hamar vége lenne - nem lennék jó partner. Kitalálnám a feladványt. Tudja, egyre gondolnánk.
1#: Még mindig...
Konstantin: Még mindig ilyen vagyok, mert még mindig nem árulta el, hogy mit keresek itt. Miért? Mi a célja ennek? Mi az oka?
1#: Fordítva kellene kérdezni.
Konstantin: Ha fordítva kérdezném, nem lenne olyan izgalmas tippelni. Bevezet a halálba. És? Sok értelme van.
1#: Mert nem hisz a halál utáni létben.
Konstantin: Valahogy ellentmondó az előző mondata. Halál utáni élet...
1#: A halál szép.
Konstantin: Szép, annak, aki abból él. Nem. A halál sosem szép. Elpatkolunk, aztán amit addig visszatartottunk utat tör magának - és most nem költőien értem. Aztán elkezdünk rothadni. Persze... jut eszembe. Nem halunk meg. A halál után élünk. Csak az a probléma ezzel, hogy statisztikailag nem túl hihető... mindenki eljut valahova. Hova? Elindultunk, aztán eljutunk oda? Ez ellentmondásos... Az állatok is? Ugyanúgy érzik a fájdalmat, a halált is. Ezek szerint mondjuk, ha kutya lennék, most egy macskával beszélnék az elfogadás jegyében?
1#: Mi az élet értelme?
Konstantin: Honnan tudnám? Maga kezdett kiselőadást tartani. Kicsit dilettáns módon, de érdekesen. Hallgatom. Mit mond maga?
1#: Az élet értelme mi maga szerint?
Konstantin: Szerintem? Nem tudom. De tudom, mi nem.
1#: Mint például?
Konstantin: Nem a pénz! Az jön és megy. Nem a munka. A munka csak a pénz forrása. A pénz pedig a megélhetésé. Olyan, mint az evés. Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy élhessünk. Tehát nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy élhessünk. Ez csak a hogyan.
1#: És még mi?
Konstantin: Biológia. Elvileg azért élünk, hogy az utódunkban a tulajdonságaink megmaradjanak. De ebből nincs leszűrve a miért. Élünk és kész. Aztán egy kis darab él belőlünk tovább. Csak tovább. Nem azért, mert van értelme, hanem csak azért, mert... jó kérdés. Ez a rendszer és kész. Működik. Azért nem létezik menny, vagy pokol, mert olyanok vagyunk, mint egy szerszám, amit semmire sem lehet használni.
1#: Mellé még beszélünk is.
Konstantin: Ha nem mondja, észre sem veszem.
1#: Még mi nem az élet értelme?
Konstantin: Másodszor is: biológia. Imádjuk felöltöztetni a vágyainkat szép, ártatlan dolgokkal. Szerelem, meg mi egymás... a szeretet arról szól, hogy tesszük a jót, mert reméljük, hogy visszafelé és működik. A szerelem meg csak szimpla ámítás. Egyszerű késztetés arra, hogy szaporodjunk. Ha nem lenne így, most munka nélkül maradnának, hiszen hamar kipusztultunk volna. Akkor pedig malmozhatnának egymással.
1#: És még mi nem?
Konstantin: Hogy?
1#: Mi nem az élet értelme?
Konstantin: Sokan nagy tetteket akarnak megvalósítani, hogy emlékezhessen az utókor rájuk. Mit számít ez? Semmit. Még ha egyesek szerint, ez a kulcs a halhatatlansághoz... Emlékezni valakire, aki tett valamit. Jó dolog, de attól még nem lesz jobb az emlékezőnek, sem az emléknek. Ennyi erővel hadonászhatnánk a levegőben, hátha meglátja valaki a Föld túloldaláról szabad szemmel...
1#: Mi lenne hát az élet értelme? Mit gondol? Egy keseredett elmétől hallani a feltevéseit.
Konstantin: Legalább nem hazudok. Azt mondom, amit tudok. Nem pedig, amit hiszek.
1#: Azt mondja, amit hisz, hogy tudni vél.
Konstantin: De nincs most hangulatom vitázni... Ugorjunk inkább egy jelenetet! Én most elköszönök, és elmegyek.
1#: Nem tud.
Konstantin: Majd meglátjuk...

Nem tud felállni, visszarogy az ülésbe ismét


1#: Mondtam.
Konstantin: Rendben. Mit akar? Hogy megtérjek, mert Bibliát árul, vagy ilyesmi? Azzal elkésett.
1#: Hideg.
Konstantin: Legalább értelmes embernek látszik.
1#: Nem vagyok ember.
Konstantin: Persze, nem kicsi, zöld, és nem teszi keresztbe a középső ujjait... Nem hiszem, hogy valamelyik falon keresztül jött át, vagy ilyesmi. Szóval álljon elő valami jó kis magyarázattal, mert egyre gyorsabban kezdek kiábrándulni a józan ítélőképességemből!
1#: Szellem vagyok.
Konstantin: Mutasson valami trükköt! Mondjuk, csavarja ki és szedje le az ujjait a kezéről és tegye a lábára őket. Majd növessze vissza mindet! Higgye el, jót akarok magának! Így legalább 30-ig is elszámolhatna számológép nélkül...
1#: Mi az élet értelme?
Konstantin: Ennek semmi értelme. Maga szellem, kóbor lélek, vagy tudom is én mi...
1#: Mi az élet értelme?
Konstantin: Attól nem leszek okosabb, ha elismétli a kérdését.
1#: Mindenkinek magának kell rájönnie.
Konstantin: Szóval, azt mondja, ha ájtatos hívő lennék, már a Mennyben szürcsölhetnék koktélokat Jézus oldalán? Csak azért, mert abban hiszek?
1#: Maga nem hisz semmiben. Csak egyetlen dologban.
Konstantin: Ki mint vet, úgy arat? Nagyon kezdem unni ezt a játékot. Az élet értelme... az életnek nincs is értelme. Csak úgy van! Létezik. Van a vak világban. Az élet jön-megy.
1#: Mi az élet értelme?
Konstantin: Mondtam már! Nem tudom. Talán ha a Korán-t lapozgattam volna esténként a Nyomorultak helyett, most tudnám a választ. És vége lehetne az egész komédiának.
1#: Nem a vallás számít, hanem a hit. A valamibe vetett hit.
Konstantin: Attól, hogy hiszem; a brokkoli finom, nem fogom megkedvelni. Miért is? Talán azért, mert rossz íze van!?
1#: Nem hiszi, hogy jóízű, hanem tudja; nem szereti.
Konstantin: Az ember dolgozni sem szeret. ÉS? Az ember lusta, mégis nap mint nap felkel...
1#: Kényszerűségből teszi.
Konstantin: Kényszerűségből hinni valamiben még rosszabb.
1#: Senki sem hisz kényszerűségből.
Konstantin: A tapasztalatai alapján hisz.
1#: Mi az élet értelme?
Konstantin: Nem tudom, és nem tudom. Lehet, hogy ezt mondtam már. Az egésznek semmi értelme. Itt ülök a semmiért. Igen, az élet értelme a semmi. Csak úgy vagyunk. Beleszületünk egy rendszerbe, amit a szüleink szüleinek és így tovább... - munkája hozott létre. Az élet nem akarja, hogy szeressünk, nem akarja, hogy szenvedjünk. Ez csak vele jár. Az ámítással és a hazugsággal együtt. Az egész rendszer így működik. Mindenki hazudik a másiknak. Elhitetjük egymással azt, ami valamilyen módon pozitívan hathat ránk. De nem hat. A végeredmény ugyanaz.
1#: Mi az élet értelme?
Konstantin: A munka értelme a végeredmény. Az élet értelme a végeredmény...
1#: Konstantin, mi az élet értelme? A tettek? Az emberek iránti érzelmek?

Szaggatottan kezd beszélni


Konstantin: Nem. Nincs az életnek értelme. Az életnek az élet csupán velejárója.
1#: Mi az életed értelme? Mi mindenki életének az értelme?
Konstantin: Attól, hogy nem tudjuk, mi történik pontosan, bekövetkezik mindig. Lehet értelme.
1#: Mi az?
Konstantin: Az élet értelme a halál. Ezért sem kerülhetjük el. Ezért élünk korlátozottan. Így vagy úgy, el kell érnünk a halálig. Nem lehet ellene tenni.
1#: Az én feladatom, hogy bevezesselek a halálba.
Konstantin: Az enyém pedig, hogy éljek. Amíg meg nem halok. Majd amikor végeztem, találkozunk újra...

Konstantin kényelmes mozdulatokkal feláll, és kilép a helységből...


01 - Mese a kómáról

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)