HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1914

Írás összesen: 50733

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2020-09-18 10:19:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: RoriFeltöltés dátuma: 2009-07-02

Hol vagy?

- Nem tudom, mit tehetnék még...
Mereven bámultam az előttem trónoló telefont. A fejemben rémesebbnél rémesebb gondolatok cikáztak... a szívem pedig szinte megszakadt. Ő ott volt, tőlem néhány centire, a kanapén. Nem kellett oldalra néznem, hogy tudjam, állát kitámasztva ül, s maga is gondolkodik.
- Semmit - sóhajtotta végül - Már semmit.
Az óra ketyegése még a lassúnál is lassabbnak tűnt. Talán meg is állt olykor, csak hogy még véletlenül se nyomja el cikázó gondolataimat. A könnyek belefagytak a pillanatba.
Tompán oldalra néztem, pillantásom találkozott az övével. Éreztem, ahogy megfogja a kezem és megszorítja. Még egy halovány mosolyt is kipréselt.
- Veszekedtem vele... - suttogtam magam elé, nagyon nehezek voltak a szavak.
- Ugyan már - szólalt meg erre - Hiszen igazad volt. Csak a javát akarod. És különben is...
- Igazságtalan voltam - mormogtam, mintha meg se hallottam volna - Minek erőltetem rá, ha nem is szereti?
Rájött, hogy hiába beszél, ezért csak hallgatott. Csend ereszkedett a szobára. Hirtelen szörnyen egyedül éreztem magam. Felálltam és odaültem mellé, szótlanul magához ölelt.
- El fogom veszíteni...
Ahogy kimondtam, valahogy komolytalannak hangzott. Túlzónak és lehetetlennek.
Mégis szörnyen fájt, lelkembe vágott a rettegés. Miért nincs még mindig semmi hír?...
A csengő szinte kettévágta a csendet. Fel sem fogtam, a lábam már repített is az ajtóhoz. A kapuban a rendőr várt, beszélt is hozzám valamit, de én csak annyit hallottam meg: "A kocsiban van"
Nem is emlékszem, mikor téptem fel az ajtaját, csak annyira, hogy úgy öleltem, mintha akármelyik percben elvehetnék tőlem újra, örökre. Azt is csak később vettem észre, hogy megállás nélkül folynak a könnyeim. Mikor eleresztettem, kisfiam szégyenkezve lesütötte a tekintetét.
- Haragszol? - motyogta alig hallhatóan.
- Jaj, dehogyis... - feleltem rögtön, sietve letörölgettem a könnyeket - Úgy örülök, hogy egyben vagy...
Szinte tapintható volt a megkönnyebbülése.
- Én vissza akartam jönni, csak nem tudtam, merre kell...
- Istenem, de örülök, hogy nem esett semmi bajod... Köszönöm - fordultam a rendőrhöz, majd őhozzá is.
Abban a néhány percben, míg a kis kalandort öleltem, mintha minden gondom messzire szállt volna.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-07-01
Összes értékelés:
7
Időpont: 2009-07-03 15:50:37

Köszönöm :)
Alkotó
Thomas Princz
Regisztrált:
2009-06-23
Összes értékelés:
15
Időpont: 2009-07-03 00:45:22

Nagyon tetszett...Gratulálok

Legutóbb történt

medve bejegyzést írt a(z) Ajtónálló című alkotáshoz

medve bejegyzést írt a(z) Az idő elszáll című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Táncolnak a levelek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Táncolnak a levelek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) "Az ember fáj a földnek" című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) "Az ember fáj a földnek" című alkotáshoz

Asterope bejegyzést írt a(z) Rövid1 című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel "Az ember fáj a földnek" címmel

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ló-világ című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tajtékzó hullámok című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ló-világ című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tajtékzó hullámok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szemek mélyén című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Roni és Reni 5/5 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)